Te jó ég! A rövid akusztikus bevezető után amint a srácok belevágtak a húrokba, tudtam, hogy ez valami nem mindennapi zene lesz. Iszonyatosan komplexek, néha már-már átesnek a ló túlsó felére, mert képtelenség ennyi hangot, ritmust, akármit befogadni egyszerre. És mégis valahol nagyon állat.
Disszonáns hangok egymáson, mintha mindenki azt játszaná ami elsőre eszébe jut de érezni, hogy azért nagyon összegyakorolták azért ezt.
Nem is igazán lehet rájuk fogni egyértelműen semmiféle hatást. Pedig biztos van. Csak ezerfajta. Témahegyeket építettek be a dalokba. Az A oldal második nótája instrumentális ráadásul. A B oldal néhány témájáról az a Viktor jutott eszembe, kinek ilyen-olyan felvételeiről már olvashattatok eddigi számainkban. Ő is komplexitásmániákus.
Amúgy a kazetta ezen fele jobban tetszett, talán a témák egy kicsit szellősebb volta miatt, mely jót tett a daloknak. Itthon a Korog mozog ilyesfajta vonalon, csak az ő technikai feltételeik már magasabban mozog. Jó lenne ha a MOS is eljuthatna odáig.
Amúgy a csapat '96-ban alakult, ezen kazi első felén idei két friss felvételük halható, a másikon pedig a tavalyi demó 4 nótája. Nagy-nagy ígéret a Moon Of Soul, és nagyon nehéz út áll még előttük, mert bizony ez rétegzene. Remélem kitartanak.
