Keverd össze a How To... lemezt és az if_then_else elektronikus részeit, adj hozzá egy csipet fantáziát és lőn Souvenirs. Nagyon merengős, nagyon felkavaró, nagyon The Gathering. A nyitó dal These Good People már olyan szinten szétzilálja az érzelmeket, főleg mikor az egyes énekrészeket valahogy úgy keverték, mintha Anneke ott énekelne a szobában a füledbe... Meg a dobot is ilyenre keverték, imádnivaló!
Az elejétől a végéig egy gigantikus érzelemcsomag a cd, a picit erőteljesebb vonulattól kezdve, a teljes elboruláson át a fájdalmakig minden itt van. Anneke, ha lehet még több mindent megmutat hangjából, finom kis apróságokkal. Hihetetlenül gyönyörű hangja van a leányzónak, mindig elámulok, mennyi érzelmet képes átadni hangokkal. Gitárt alig raktak a dalokba, de már szinte nem is hiányzik, tökéletes ez így aláfestésnek. Viszont mindenféle sampler, loop, gerjesztett nemtommi színesíti a zenét, egyre jobban érzik mit hova és miért érdemes rakni. Tegyék még sokáig. A Broken Glass a zongorás verzió után itt egy kicsit más színezetet kap több hangszerrel, de még mindig fájó, de valahogy felemelően fájó. Ahogy csak a The Gathering tudja megcsinálni. (Jelzem több gitárral ez a dal akármelyik régebbi lemezükre rákerülhetett volna.)
A Monsters című dal a "legalattomosabb", belekúszik az ember sejtjeibe pillanatok alatt és arra készteti, hogy minden porcikája tekeregjen valamerre, és rekedten üvöltse a szöveget a végén. Kifacsaró. (Mintha a Black Light District némely témáját csempészték vissza ide, de nem baj.) Az A Life All Mine című dalban pedig az Ulverből ismert Trickster G vendégénekel Annekével, jó lett nagyon.
Ez a zene már tényleg triprock. A legkiválóbb fajtából. Valami, amire kevés a tíz pont, tökéletes minden ízében.
