Digipack kiadvány, a Souvenirs lemezt előzte meg. Multimédiás, audio dal viszont csak három van rajta, noha az első rögtön 16 perces. A "sárga" lemez óta nem lepődök meg semmin, ezen sem.
De kezdjük először a multimédiával, ott is azzal a néhány videofelvétellel. Van itt a stúdiózásról némi nem túl izgalmas képanyag, meg papírsárkányozásról is, ráadásul Anneke smink nélkül szinte felismerhetetlenül kislányos. Nyugis egy társaság, az tény, nagyjából semmi érdekes nincs a felvételeken. Egy külön videofile rejti a szerintük vicces jeleneteket, bár inkább egy rakás óvodásra emlékeztetnek. Elég fagyos lehet a holland humor, ha csak ennyire futotta.
A zenei anyag lényegesen jobb. A címadó tizenhat perces zongorás, elmélkedős, repülős, lassan kibontakozó szépség. A közepétől bejön az elektronika, lüktetősen, ellenállhatatlanul. Isteni! Aztán visszahozzák a merengést, elszállást. A második dal (Debris) lüktetős, sejtelmes, elektronikusan vadállat. A harmadik egy Souvenirs-es dal (Broken Glass) zongorás, szépséges változata.
Más utakon jár már a csapat - és elég véglegesnek tűnik ez az út -, de még mindig bennük van a varázslat.
