Shock!

Második albuma a kanadai kvartettnek. Stoner rockként aposztrofálják magukat, ami teljes mértékben helytálló rájuk nézve. Nehéz helyzetben vagyok mert cirka 16 éve szeretem a Black Sabbath-ot és eddig még nem találkoztam olyan zenekarral, akik ennyire lenyúlták volna a zenei világukat, sőt még Ozzy dallamait és hangját is (köszönjük ezt Steve Henessey énekesnek).

Érdekes, hogy ha pl. egy Sepu vagy Korn kópiacsapat feltűnik, mindenki rögtön szanaszét fikázza őket, az egyéniség hiányára hivatkozva, ennek ellenére a Sheavyt nem alázták porig ugyanezért. Nem egy nótánál a kezdő hangok után dúdoltam magamban az "eredetit". Azt nem értem, hogy miért pont egy olyan dallal kezdtek, mely totálisan kilóg a többi közül (Virtual Machine), a legkevésbé Sabbath-os, inkább másra hajaz. Eszméletlen lüktetéssel rendelkezik a nóta, rögtön hullámzani-kavarogni kezdett körülöttem a szoba csak a zenét hallgatva.

Bár így folyatódott volna az album, akkor egy szavam nem lenne, sőt! Amúgy nem rossz lemez, tisztára visszarepített a '70-es évekbe, a keverés is letagadhatatlanul azokat az éveket idézi. Heveny Sabbath-hiányban szenvedőknek örömmel ajánlom a lemezt, mert van itt igazi doomsta nóta és akad a gyorsabb változatból is valami konc. Bár most, hogy újra összeállt a Sabbath...