Shock!

október 18.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Remorse: Kohó

remorse_cSokszor mondjuk, hogy felesleges egy-két-három évente, de legalábbis az adott zenekar mércéjéhez mérve sűrűn kiadni lemezt, mert nem gyűlik össze annyi érdemi mondanivaló ilyen rövid idő alatt. Na de tizenkét évet várni egy friss anyagra, az már pont a mérleg másik oldala – persze csak akkor, ha az addigi lemezek tényleg rendben voltak, és jólesne további adag abból az esszenciából. Aztán amikor megjelenik a friss lemez, és az kompakt módon egyben van, feltolul a kérdés, hogy „na, de mégis mi tartott ennyi ideig?”. Hogy mi… család, gyerek, meg úgy az élet, instabil zenekari felállás, időhiány – majd egy soron következő interjúban mi is megkérdezzük, addig is fortyogjon a fém, amit tekervényes úton sikerült a Kohóba vezetni. Micsoda remek lemezcím és tematika a Kohó, nem is értem, hogy a tősgyökeres ózdi Oláh Zsoltinak a Kohó szomszédságában ez még hogy nem jutott eszébe, annyira adja magát pedig, de talán csak most értek össze pont úgy azok a szálak, ami miatt jó helyen és jó időben lehet alkalmazni a fémmegmunkálás fortélyait.

megjelenés:
2021
kiadó:
H-Music
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 55 Szavazat )

Nem tagadom, a Remorse a szívem (egyik) csücske jó régóta. A Harc! című lemezük tökéletes a maga formájában, ráadásul formabontó grafikával támogatták meg a lendületes, sokszor hihetetlenül fogós thrash bombákat. Mai fejjel persze a hangzáson lehetne mit javítani, de ott és akkor az akkora tíz pont volt, mint a ház – de igazából ma is ugyanígy érzem. Rengeteget hallgattam azokban az években, de azóta is rendszeresen előkerül, és még mindig valahogy kitapinthatóan áramlik a zsigeri energia abból a tizennégy dalból. Az élő performanszaik annak idején hihetetlenül energikusak ÉS vidámak voltak, hiába húzták rájuk, hogy ők „a magyar Testament”, hangulatban sokkal inkább Death Angel voltak mindig, valahogy a Dítángelnél és a Rimórsznál érzem-élem azt a fajta fékevesztett, arcra tapadó széles vigyort, ami túlmutat a hangjegyeken. Az új lemezhez ráadásul az egykori Remorse dream-team egy része is felsorakozott Róm Gabival és újra Kossuth Lalival a fedélzeten. Hát kell ennél több?

Mi mással indulhatna egy Kohó című lemez, mint egy Kohász himnusszal és gyári, vélhetően bazi nagy fémmonstrumok hangjával? A Zúzzad az ércet autentikus kohászdalból autentikus thrash-himnusszá varázsolódott a srácok keze alatt, utána pedig elsodornak majd egy órás időtartamra, egy masszív időutazásra – mert akár annak is nevezhetjük, olyan gyönyörűen idézik meg a thrash fénykorát. A klasszikus csipegetős, vagy kimondottan gyors témáktól kezdve a fogósabb, középtempós zakatoláson át, gyakorlatilag a stílus minden eszköztárát kimerítették, úgy illesztve egymáshoz a zenei puzzle-darabkákat, hogy mindig kerek egészet adnak ki a végén. A kerek egészhez az ízes, dallamos sokkörös gitárszólók is szervesen hozzátartoznak, amik egyfajta fűszerként itatják át a riffeket. Az a helyzet, hogy a Remorse által játszott egyveleg pont az ízlésem thrashileg, ennek ellenére első pár hallgatásra azért kicsit soknak éreztem ezt a tizennégy dalt. Baromi nehéz majd egy órán keresztül fenntartani az energiaszintet ebben a műfajban, ám szép lassan megmutatta az arányait a lemez, és most már nem nagyon tudok töltelékdalt kiemelni, mindegyik a szívemhez nőtt.

Kedvencek azért így is lettek: a Jelbeszéd magasan az egyik favorit, a ♥ flamenco ♥ betéttől különösen repesett a szívem, a Hollywood szintén nagy kedvenc lett, és persze a nyitó Zúzzad az ércet is belopta magát a fülembe. A fél-lírai Jóbarátom is nagyon erős darab, a Szó elszáll „sikítós”, Mike Orlandót idéző gitárszólója is kevencemmé vált, és ha már gitárszólók: a sokkörös Küzdesz végére Cserfalvi „Töfi” Zoltán dobott rá egy pazar szólót. Igaz, nincsenek olyan himnuszok, mint annak idején az A lény, de más szelek fújnak, most olyan CUKI dalt került fel a lemezre, mint a Monoton (szintén kedvenc). A legvégén egy korai zsenge, a 90 újraértelmezését is rárakták, egyfajta bónuszként. A Remorse jó szokása szerint újra számos vendéget hívott a dalok hangbéli színesítéséhez, rögtön a nyitásnál Körmöczi Pétert és Pápai Zsoltot (Cadaveres) hallhatjuk. Később a slayeresen induló Győzni fogszban Farkas Zotya (Ektomorf) kiabál, a Hollywoodban Nagy-Miklós Péter (Ørdøg, Wackor), majd szinte a legvégén a Jóbarátomban és a metallicás ízű Küzdeszben Bátky Zoltán adja hozzá a saját hangkarakterét az összképhez, de egyikük sem vált tolakodóvá, szépen kiegészítik a zenei mondanivalót.

Ami a sok pozitívum mellett a mérleg másik, jóval kevésbé súlyos oldala az az, hogy a hangsúlyozás, prozódia itt-ott sántít, még egy átfésülést tán megért volna a dolog ebből a szempontból, és a dalszövegek sem hozzám szólnak, de ezzel sok más zenekarnál így vagyok, és gond nélkül felül tudok emelkedni rajta. Elviszi a lendület a dalokat, mint a forgószél. A hangzás is erőteljes, és ahogy a bőgő szépen cseng-bong, például az Indulunk elején, az minden thrasher álma. Oláh Kámus is nagyon érzi ezt a tikatikás, mégis groove-os dobolást, de ugye ő már az Ektomorfban is bizonyít mostanában. Hogy bizonyos részek ismerősek lesznek máshonnan? Igen. Mégis totálisan Remorse a végeredmény, mert hát ami ebből a Kohóból kijött, az nem is lehet más, csak igazi, imádnivaló ózdi fém. Tényleg csak remélni tudom, hogy talán még idén valahol, valamikor élőben is találkozunk. Ha olyan zenét keresel, ami azonnal topra rúgja az energiaszintedet ezekben az ingerszegény, egyforma napokban/hetekben/hónapokban, a Remorse-szal nem fogsz mellényúlni.

 

Hozzászólások 

 
#14 Anomander 2021-03-07 16:45
Na csak sort kerítettem erre a lemezre is, és nem bántam meg! Őszintén szólva volt egy kis előítélet bennem, nem ismertem őket, de valamiért kicsit tartottam a lemeztől. Mondjuk már tudhatnám, hogy ha Szilvi 9 pontot ad valamire, akkor az nagyon rossz nem lehet :)
Klassz thrash muzsika, lendületes, energikus, jól is szól, én is elő fogom venni a korábbi alkotásaikat.
Talán még élőzenére is lehet esély idén valamikor tőlük, a lemez alapján szívesen megnéznék egy koncertet.
Idézet
 
 
#13 Santoro 2021-02-24 11:48
Remek lemez, hamár akkor igázából zárójelbe teszi a Moby Dick Golgota utáni lemezeit. Változatos nóták, fülberagadó dallamok, király gitárszólok, nem kínos szövegek, jó ének, szóval bepótlom a hiányosságomat és meghallgatom az előzőeket is.
Idézet
 
 
#12 Verebélyi Gábor 2021-02-24 09:37
Sziasztok!
Felénk a Bükk-hegység dél-nyugati csücskében mindig öröm egy újabb dalcsokor. Még úgy is, hogy jómagam nem vagyok egy megveszekedett ősthrasher, sosem hallgattam Sodomot, Destructiont, Kreatort, de még Metallica-t, sőt, Moby Dick-et sem. Nálam fura módon "csak" a Death Angel, a Testament és a Machine Head, Pantera, Sepultura működik a , de azok nagyon jól. Hiába no, aki a Queensryche/Fates Warning/Dream Theater szentháromságon szocializálódot t...

Viszont a Remorse dolgait mindig közel éreztem magamhoz, hisz jómagam is ott élek az északi-keleti féltekén. Az arlói maratonokon gyakran vettem részt, gyakran többedmagammal.

Kevésbé értő (bocsi Bobi, Leó, Nahó... :-D), a kilencvenes évek seattle-i hullámában megrekedt barátaim is -akiket sikerült elrángatnom a tópartra- elismerően nyilatkoznak az arlói színpadon hallottaktól/látottaktól...

Jómagam is visszább csippantottam az elmúlt évtizedben, nálunk a párkapcsolat, a családalapítás, az otthonteremtés, a baráti találkozók, magashegyi túrák fel billent a mérleg nyelve, ez negyven év felett már természetes.

Épp ezekkel együtt süvegelendő az a kitartás, az az álhatatosság, amit a magyar színtéren a Remorse képvisel!

És Fiúk, Lányok, a Tóparti Rockpartiról azért ne feledkezzünk meg!
Idézet
 
 
#11 Igor Igorovics 2021-02-23 22:13
Sajnos túl kevés albumot adtak ki a 34 éves pályafutásuk során. Ha 87-es alakulást követően mondjuk 91-ben adják ki a debütöt majd utána két évvel a következőt, akkor ma tényleg az Akela, Moby Dick szintjén lennének. Főleg mert e két bandával ellentétben nemcsak a szövegek vitték el a dalokat. Most nem a másik két banda zeneiségét akarom savazni, mert pl. a Golgota zeneileg is tök jó volt, de azért angolul nem tudom mire vitte volna ez a két zenekar... Míg a Remorse zeneileg is qrva jó. Csak sajnos ekkora hiátusokkal nem igazán lehet nagy karriert építeni. De nem innen akarok megfejteni, tudom, hogy Zsocáék nem a Remorseból élnek, így nem tudták a megfelelő időmennyiséget a bandára fordítani, csak sajnálom, mert ők tényleg megérdemelték volna a komolyabb sikert, és simán van bennük annyi, hogy megfelelő kiadói támogatással a legnépszerűbb 5 hazai metal banda között lehettek volna. Ráadásul ők az évtizedek múltával sem váltal önmaguk paródiájává...
Idézet
 
 
#10 Norbert Cselószki 2021-02-23 16:34
Idézet - Kormorán:
Belehallgattam a Hazudnak és a Indulunk dalokba. Az biztos, hogy sokkal magasabb szintet képviselnek zeneileg, mint a Moby Dick. Utóbbi szövegei az utóbbi években vannak olyan kellemetlenek, mint Kalapács hangja.

Viszont a Remorse szövegeknek sem látom több értelmét. Nem, tudom, a jelek szerint vannak zenekarok, ahol a dalszöveg amolyan kötelező rossz. Egyébként ezzel nincsenek egyedül, a Leanderéknél is ez jön vissza.
Ettől független tízszer inkább beléjük futnék élőben, mint a Moby Dickbe :)


Szia.Szerintem teljesen rendben vannak a szövegek.Hallgasd meg a teljes a lemezt!Mit kellene nyomniuk?Beborult hülyeségeket,sá tánista baromságokat,va gy összefüggéstele n gyerekes szövegeket (van belőlük elég)Az eddigi lemezeiken sem a baromságokat hallhattuk!Szer intem teljesen jók a szövegek,igazi Thrashes világ,kemény,lá zadó mondandókkal pl.(Győzni fogsz)...A Jelbeszéd meg sokatmondó a mai társadalomról sajnos..A Hazudnakhoz szerintem nem kell magyarázat!Szer intem hallgasd meg a teljes albumot.és."nemesítsd a fémet"..
Idézet
 
 
#9 TomTom86 2021-02-23 15:03
Tokelets album, mar nagyon vartam. Remelem hamarosan valahol eloben is lazhato a banda :)
Idézet
 
 
#8 Yxycxy 2021-02-23 14:54
Idézet - Kormorán:
Belehallgattam a Hazudnak és a Indulunk dalokba. Az biztos, hogy sokkal magasabb szintet képviselnek zeneileg, mint a Moby Dick. Utóbbi szövegei az utóbbi években vannak olyan kellemetlenek, mint Kalapács hangja.

Viszont a Remorse szövegeknek sem látom több értelmét. Nem, tudom, a jelek szerint vannak zenekarok, ahol a dalszöveg amolyan kötelező rossz. Egyébként ezzel nincsenek egyedül, a Leanderéknél is ez jön vissza.
Ettől független tízszer inkább beléjük futnék élőben, mint a Moby Dickbe :)


Ez a zenekar sokkal többet érdemelt volna minden szempontból, v végre egy olyan hangzással szólnak, ami méltó hozzájuk. Persze a legutóbbi lemezek sem szólnak rosszul. A Moby Dick valóban ellaposodott rendesen , a Remorse lassan tényleg màs ligában játszik zeneileg.
Idézet
 
 
#7 Kormorán 2021-02-23 14:35
Belehallgattam a Hazudnak és a Indulunk dalokba. Az biztos, hogy sokkal magasabb szintet képviselnek zeneileg, mint a Moby Dick. Utóbbi szövegei az utóbbi években vannak olyan kellemetlenek, mint Kalapács hangja.

Viszont a Remorse szövegeknek sem látom több értelmét. Nem, tudom, a jelek szerint vannak zenekarok, ahol a dalszöveg amolyan kötelező rossz. Egyébként ezzel nincsenek egyedül, a Leanderéknél is ez jön vissza.
Ettől független tízszer inkább beléjük futnék élőben, mint a Moby Dickbe :)
Idézet
 
 
#6 Norbert Cselószki 2021-02-23 14:17
Végre,egy ízig-vérig Thrash remekmű ismét a Remorse-tól!Itt zsigerből jön az, amit Thrash-nek hívnak.Az egész lemez bitang jó! A Jelbeszéd és az Indulunk hatalmas tételek....10 pont minimum.!!
Idézet
 
 
#5 Abigél 2021-02-23 12:35
Ez a magyar thrash, nem a túlértékelt és sztárolt Moby Dick. Itt legalább értelmes szövegek vannak. Jól is szól, zeneileg is minden rendben. Kár, hogy ilyen anyag nem jelent meg pl. 1990-ben, odab...tt volna rendesen.
Idézet
 
 
#4 Richter László 2021-02-23 10:29
"...mert hát ami ebből a Kohóból kijött, az nem is lehet más, csak igazi, imádnivaló ózdi fém..." ez gyönyörű :)
Idézet
 
 
#3 Richter László 2021-02-23 10:26
ingerszegény muzsikák közt
Idézet
 
 
#2 GTJV82 2021-02-23 09:58
Akárcsak a Harc, vagy a D.Ü.H., hibátlan, mind zeneileg, mind hangzásban.
Ez nemszetközi szintű, irgalmatlan nagy 10-es!
Idézet
 
 
#1 Windir 2021-02-23 09:06
Arlóra fel!
Ja, nem :(
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.