Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Proto-Kaw: Before Became After

"Az azelőtt azutánná változott" - ez a cím tökéletesen igaz a Proto-Kaw esetében. A project ugyanis Kerry Livgren gitáros-billentyűs szüleménye, aki ugyebár egy bizonyos Kansas nevű aprócska zenekarban írt némi zenetörténelmet. Jelen zenekara pedig nem új keletű, hiszen azokkal a zenészekkel játszik itt, akikkel a Kansas előtt játszott még 1971-től 1973-ig.

megjelenés:
2004
kiadó:
InsideOut / Record Express
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 1 Szavazat )

Aztán '73-ban szétszéledt a társaság, onnan datálható a Kansas megalakulása és "uralkodása". Kerry viszont eljátszadozott a gondolattal, hogy akkori zenei ötleteiket újra átrágcsálja, mai köntösbe öltöztesse, és ehhez a legjobb választás a régi tagok összeverbuválása volt. Kiváló régisulis progresszív rockzene szól bő egy órán keresztül, érezhetően a hetvenes évek szellemében, de mégis frissen, élettel, invencióval, örömmel telítve. Míg a Kansas sokat változott hosszú pályafutása alatt, itt egy furcsa esszenciát hallhatunk, együtt régit és újat - az eredeti ötletek és dallamok tökéletes elegyet alkotnak az újabb szerzeményekkel és a tökéletes, huszonegyedik századi hangzással. Monumentális hangszerelésű, sokrétegű, hetekig, hónapokig elemezgethető mindegyik dal, melyekben a szabvány rockzenei hangszerelés mellett fuvola, szaxofon színezi az összképet, többször felbukkan az elfeledett, kinevetett, mégis fenséges Hammond...

Az ének pár dalban szinte csak egy a sok hangszer között, viszont ahol szól, szép dallamokat, emlékezetes pillanatokat hagy lenyomatul. Ráadásul néhol olyan Gillanes sikolyok hagyják el a - már nem túl fiatal - Lynn Meredith torkát, amilyeneket fiatalok is megirigyelhetnének. Természetesen minden hangszeres tökéletesen, érzelmesen és technikásan teljesít, pedig bizony többen évek óta nem fogtak semmilyen instrumentumot a kezükben - ennek ellenére szó sincs old boys tity-tuty zenélgetésről, ez bizony úgy szól, mintha az "öregfiúk" harminc évig folyamatosan csak muzsikáltak volna! A hangszerelés pedig akár klasszikus mércével mérve is megállja a helyét, nagyzenekari elemek vegyülnek a rockzene karcosságával, fuvola a Hammonddal, és ebből az elegyből érződik a zene őszinte szeretete, és a soha el nem felejthető professzionalizmus.

Egyértelműen jó ötlet volt újra összeállítani ezt az alkotóközösséget - és nagyon kellemes hallgatni is. Minden öregfiúnak (vagy kíváncsi és nyitott fiatalnak) erőteljesen ajánlott!

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Watch My Dying - Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont, 2007. március 23.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.

 

Wackor - Budapest, Wigwam, 2005. március 18.