Shock!

augusztus 10.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Pet Shop Boys: Super

petshopboys_CRendben, essünk túl mindjárt a nehezén, és beszéljünk arról teljesen őszintén, hogy bűntelen életed és valódi ínyenchez méltó ízlésed dacára miért kell ilyen indokolhatatlanul alacsonyrendű popzenével találkoznod kedvenc magazinod oldalain? Természetesen a háttérhatalom, a chemtrail és a Guns-reunionből végül aljas módon kihagyott Chris Pitman közös ármánykodásának áldozata vagy, amely folyamat részletei ma még talán nem világosak előtted, de a Super meghallgatása után minden érthetővé válik majd. Feltáró jellegű eszmefuttatásunk „a két buziról és egy dobgépről" (hogy egy díjátadós klasszikust idézzek a régmúltból) tehát csak és kizárólag a Te érdekedet szolgálja, olvasd tehát figyelmesen, és főleg olvass a sorok között! Ha netán arra is kíváncsi vagy, hogy harminc évvel első albumának kiadását követően merre kóborol ma Neil Tennant és Chris Lowe, akkor pláne itt a helyed...

megjelenés:
2016
kiadó:
x2 Recordings
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 35 Szavazat )

Éppen az eltelt három évtized okán talán nem hülyeség kicsit felemlegetni, hogy mit is képvisel a Pet Shop Boys a kezdetektől, nagyjából a '80-as évek nagy haj/nagy mosoly/nagy slágerek vonulatának antitéziseként. A legjobb, ha mindehhez a duó első mentorának/producerének, Bobby Orlandónak a fiúkhoz intézett szavait vesszük kölcsön: „Ez az egész szépfiús dolog nagyszerű, működik. A Ti esetekben azonban inkább komolynak kellene látszani, mint a bűnös katolikusok. Ez tökéletes lenne: intellektuális, de bűnös kinézet. A világ megérti majd, mert a világ bűnös. Hagyjátok fent a napszemüvegeket. A ravaszság át fog jönni, ha megfelelően csomagolják." Tennant és Lowe pedig angol hidegvérrel tartja is magát az akkor kitalált imidzshez, pedig Bobby O és a komplett zeneipar is régen elköszönt már tőlük. A 'Boys tehát ma is a világ legzsémbesebb, ugyanakkor legszerethetőbb popzenekarainak mindent túlélő körét gyarapítja.

Imádnivaló természetük és a diszkóslágerek mögé elrejtett baljós mondanivaló ugyanúgy ott van a Superen, ahogy ott volt a Please vagy az Actually klasszikussá nemesült barázdái között is, sőt, az újkori muzsika több szállal kötődik a nyolcvanasok világához, mint a 21. századi PSB-produkciók zöméhez. A 2012-es keltezésű Elysium (személyes kedvencem az utóbbi évekből) fagyos fogadtatása jól láthatóan elvette Tennanték kedvét a melankolikus hangulatzenék következetes erőltetésétől, és mintegy „válaszul" nagyon hamar követte is azt a lemezt a Super közvetlen elődjének (nem csupán időben) tekinthető Electric. Az utóbbi anyaghoz kapcsolódó turné (amelynek keretében anno a Budapest Parkban is megfordultak) aztán azt is eléggé egyértelműen bebizonyította, hogy az urakra mutatkozó igényt ők ma is kifogástalanul szórakoztató produkcióval képesek kielégíteni. Ezért vagy másért, de az új lemez még elődjénél is fényesebb, kontrasztosabb, arcbamászóbb... egyszóval „diszkósabb" lett.

Mindeközben pedig üdvözlöm, hogy a PSB továbbra is azon kevés előadók egyike, akik egy kiadványon belül olyan gyökeresen eltérő karakterű dalokat engedhetnek meg maguknak, mint itt a Burn („We're gonna burn this disco down before the morning comes") vagy a The dictator decides („I'm too weak to be strong") – mindkettőnek helye és értelme van a maga helyén. Ugyanígy helye van persze a Twenty-something című nettó lakossági esztrádnak is, nem is értem a dal körüli össznépi felhördülést, pláne azoktól, akik a Burnt ezzel egyidejűleg az album csúcspontjai között emlegetik. Jobbat mondok: a lemezt felvezető The Pop Kids kislemez B oldalán szereplő, még szimplábbra vett nóták (In Bits, One Hit Wonder) is nyugodtan felférhettek volna a Superre. A PSB határozottan slágergyáros formát mutat manapság, és komoly gondban lennék, ha az utóbbi négy évben kiadott három albumukon kimondottan gyenge pontokra kellene rámutatnom.

Máris túl sokat beszéltem, pedig a lényeg ott van a borítón: Super az új lemez. A háttérben felderengő okokat pedig elég, ha mi hárman – Soros György, Sir Evelyn Robert Rothschild és a Shock! szerkesztői – ismerjük.

 

Hozzászólások 

 
+2 #27 tama1975 2016-04-29 14:40
Amikor először megláttam, hogy Pet Shop Boys lemezkritika van az oldalon, azt gondoltam, hogy na most lesz megint nagy anyázás, hogy ez miért kell ide, aztán lásd kiderül, hogy nem is, mert sok kommentelőnek (és szerkesztőségi tagnak) volt meg a zenekar, akár már a 80-as, 90-es években is. Többek között nekem is. Aztán valamiért nagyon hosszú időre elfelejtettem őket. De ha már írtatok róluk, hát újra meghallgatom őket :)
Idézet
 
 
#26 cápaidomár 2016-04-28 00:28
Még nem hallgattam végig - meg akarom venni eredetibe, ahogy az új Tool-t is -, de az előrebocsájtott 3 nóta alapján elég bizakodó vagyok, ellentétben a Tool-al. Aztán persze majd az idő eldönti - a Saturday... például az elején még baromira tetszett...
A qotsa sose jött be igazán, szóval nem ismerem eléggé.
Nem fogom megkérdezni :-)
Idézet
 
 
-1 #25 Eyehategod 2016-04-27 21:46
Azért a Deftones erősen adja magát; rock-/metaltörténelmi klasszikusokkal (igazi alapvetésekkel) a hátuk mögött.

kétségtelen..kizárólag a keserűség szólott belőlem--szeretem Stef 8húros játékát..akárhogy is bazi nagya kontraszt a koi no yokannal. önkéntelenül is a qotsa clockworkja jut eszembe számomra az volt ekkora csalódás bár annak legalább volt előjele.
csak azt meg ne kérdezd h ennek a psb-nak mi a köze...
Idézet
 
 
-3 #24 cápaidomár 2016-04-27 18:07
Idézet - Eyehategod:
Teljesen jó ez a lemezük ámbátor a please/actually jóval nagyobb nyomot hagyott a zenetörténelemb en...és már bocsi de ha a deftones gore elfér eme hasábokon akkor a psb bármikor!

Azért a Deftones erősen adja magát; rock-/metaltörténelmi klasszikusokkal (igazi alapvetésekkel) a hátuk mögött.
Idézet
 
 
+3 #23 Eyehategod 2016-04-27 17:41
Teljesen jó ez a lemezük ámbátor a please/actually jóval nagyobb nyomot hagyott a zenetörténelemb en...és már bocsi de ha a deftones gore elfér eme hasábokon akkor a psb bármikor!
Idézet
 
 
+10 #22 Draveczki-Ury Ádám 2016-04-27 12:37
Idézet - James Smith:
Hozzászólásom mivel erősítette a metalhead sztereotípiát?

- a popzenék 99 százaléka értékelhetetlen > ez a mai dolgokra nézve is nagyon erős túlzás, a '80-as éveket nézve meg - ha már PSB - főleg az
- nem mainstream, más a célközönségük > implikálod, hogy ami mainstream, az eleve csak szar lehet, ami szintén hülyeség
- célzol rá, hogy aki popzenét hallgat, az jó eséllyel idióta plázacica vagy ecsetfejű hülyegyerek, akinek apuci vett 250 ezres iPhone-t > ez ugyanolyan sztereotípia, mint hogy aki rockzenét hallgat, az csakis folyamatosan részeg, kannásboros, mosdatlan, sátánista tahó lehet
Idézet
 
 
+4 #21 Lady Gaga Ryn 2016-04-27 10:59
BEYONCÉ LEMEZKRITIKA????
Idézet
 
 
-2 #20 TelekiPál 2016-04-27 09:43
FLESHGOD LEMEZKRITIKA???
Idézet
 
 
+4 #19 bogar 2016-04-27 08:54
A demók még jók voltak. :-)
Idézet
 
 
-5 #18 James Smith 2016-04-26 22:18
Hozzászólásom mivel erősítette a metalhead sztereotípiát?
Idézet
 
 
+4 #17 deniro2 2016-04-26 17:25
Nem vettem magamra, csak megpróbáltam rávilágítani, hogy mennyire visszás ez a minősítgetés, ami itt megy rendszeresen.
Idézet
 
 
-1 #16 cápaidomár 2016-04-26 16:59
Magadra vetted?

Látod, pontosan erről beszéltem. Pláne, hogy olyasmire is válaszolsz, ami "el sem hangzott".

Én a magam részéről senkit se nézek le pusztán az ízlése miatt, stílustól függetlenül. De eddig a legtöbb kritikát a nyitottságomért bizony a rocker ismerősöktől kaptam. Ha te meg akarsz felelni nekik, tedd! Nincs megtiltva. :-) Én ettől még nem akarok, és az sincs megtiltva.

Szóval senkit se nézek le azért, mert szerintem amit szeret az szar. Max elmondom, hogy miért tartom szarnak. Nem őt minősítem, hanem a zenét amit szeret. Ha ezek után magára veszi, az bizony baj. Ebben hol a sznobizmus?
Idézet
 
 
+6 #15 deniro2 2016-04-26 16:31
Hm, azért picit vicces, mikor elitistának és sznobnak nevezünk olyanokat, akiket amúgy baromi magasról lenézünk a zenei ízlésük, vélt vagy valós látókörük és tájékozottságuk miatt.... Néha az az érzésem, hogy páran csak azért járnak rock zenei oldalakra, hogy naponta leírhassák, hogy a rock/metal rajongók mennyire silányak, egysíkúak, felróhassák nekik, hogy nincsenek oda az ő kedvenc pop lemezeikért és emlékeztessenek minden érintettet, hogy értelmes ember gyorsan kinő ebből a műfajból, ami néhány klasszikust leszámítva amúgy is egy szar...:)
Én imádom ezt a zenét Chuck Berry-től az Emperorig, Tankcsapdástól, Lovreck Krisztiánostól, mindenestől, úgyhogy, ha lehet ,egy rock zenei oldalon minél kevesebbet szeretnék arról olvasni, hogy mennyire kellene szégyellnem magam emiatt...:)

Bocs, hogy csak offolok a PSB lemez alatt, de arról sajnos nincs véleményem:)
Idézet
 
 
-1 #14 traveller79 2016-04-26 15:53
"Ha ma még mindig a TCS A Rock Zenekar 2016-ban, és nem képes igazi fejlődést felmutatni sem ők, sem mások már sokadik éve, akkor hogy is lehetne elvárni a stílus(ok) rajongóitól a beszűkült, sznob, elitista mentalitás elhagyását egy olyan helyen, ahol valaki tényleg csak azért, mert rock/metal zenét hallgat, többnek és jobbnak tartja magát azokkal szemben, akik mást (is) hallgatnak, és azt hiszik; ez egy érdem vagy sokkal inkább egy teljesítmény. Arról nem is beszélve, hogy a produkciók zöme nem időtálló."
Én ezt nem sznobnak nevezném-annál sokkal-sokkal rosszabbnak. (Mert az is.)Még az imádott műfajuk terén is olyan tájékozatlan jó részük,hogy én szégyellem magam helyettük.
Idézet
 
 
+1 #13 traveller79 2016-04-26 15:51
"Rengeteg lemezről lehetne írni, de mindenre sajnos nincs kapacitásunk. Igyekszünk, de ez egy elég reménytelen szélmalomharc sajnos."
Ezzel tisztában vagyok.Ha az aktualitásokat nézzük,Bowie esetében pl. a glam-rock lemezeit alig ismerik itthon-és esetében van sajnos aktualitás.
Vagy Jack Bruce halálakor a Cream. Az ő albumaik sincsenek úgy benne a köztudatban,min t a Sabbath,vagy a Zep lemezei.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.