A jelenleg öt tagot számláló lengyel csapat 2004-ben alakult (az EP rögzítése óta új basszusgitárosuk van), és ezidáig ez az egyetlen életjelük a világ felé. Az EP-n négy dal hallható, az irány pedig egyértelmű: egyenesen a Meshuggah után! Szanaszét tördelt ritmusok, minden hangszerbe matekfüzetet építettek és megoldóképletet mellékeltek, az ordibálással pedig még erre is igyekeznek rátenni egy lapáttal.
|
megjelenés:
2005 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
7 /10 Szerinted hány pont?
|
A dalok kidolgozottak a maguk szintjén, érezni a törődést és az odafigyelést, az egyetlen hátulütője a produkciónak – mint minden hasonló stílusnak – a megjegyezhetetlenség. A harmadik dalt hallgatva még mindig azt éreztem, ez még az első, és talán sosem ér véget. Kicsit lehetnének a riffek fifikásabbak, a ritkán felbukkanó dallamos ének-kezdeményt meg nem kell erőltetni – nem annyira vészes, csak nem illik ide. Az utolsó nóta némelyest felrázott a monotonitásból, a megváltás egy kis gyors kétlábdobolás képében érkezett, és jött egy vendég is, aki a röpke gitárszólót játszotta fel.
A felvétel hangzása közepesen tisztességes, nem szakította le a fejemet, de nem is kell szégyenkezniük miatta.
Első bemutatkozásnak nem rossz, innentől kezdve a cél a saját arc kidolgozása kell, hogy legyen, mivel egyelőre még kevés sajátosságot véltem felfedezni a nótákban: inkább az sütött belőlük, hogy kik a példaképeik a poliritmika terén. A csapat épp kiadót keres, hogy felvehesse első lemezét, ami még akár izgalmas is lehet, ilyen előszél után.
