Shock!

A brit Mindfeed az ex-Threshold énekes Glynn Morgan zenekara, ez már a második albumuk, és ismét Andy Sneap volt a producer, aki a Machine Headet is istápolta hangzásilag és szólózik egyet az Innocent című nótában, melyet Glynn pár éve a Threshold számára írt vala.

Nem is lett rossz a megszólalás, úgy szól a lemez, mint az atom, bár a gitárok talán túlságosan is erőteljesen szólnak, ami kissé eltereli a figyelmet az egyéb zenei csemegékről. Érdekes, első hallgatásra nem fogott meg úgy a lemez, mint ahogy most az X. füleléskor. Kell egy kis idő, hogy beérjen, ám akkor nagyon és feltétel nélkül tud tetszeni!

A zene különös elegye a modern metal témáknak, az elszállós Seattle hangulatnak, a dallamos, kiművelt énektémáknak, és az ízes gitárszólóknak. Lehet itt ezerrel döngetni a zenére, hol meg együtt dúdolni a dallamot az énekessel, kínlódni egy keveset, majd ismét megtornáztatni a nyakat és mindezt egy nótán belül! Minden számnak külön karaktere van, lehetne itt elemezni agyba-főbe, de ezzel oldalakat tölthetnék meg, legyen annyi elég, hogy adva van egy egyéni torkú és ötletes énekes, jobbnál-jobb gitártémák, egy technikás dobos és még a bgitárost is fel lehet fedezni a gitárorkán alatt.

Kiemelnék néhány pluszokban bővelkedő nótát, mint pl. a címadó Ten Miles High, We Stand / We Fall, Cold Smile, Waiting, stb. A lemez végén az előző albumról ismert Mother akusztikus (és kissé Zeppelin ízű) verziója eléggé kilóg a többi szerzemény közül, nem hiányozna, ha nem lenne rajta, de a többi dal lehengerlő, és állat, és rrroárrrhhh, és hú meg ha! Beszerzendő. (Az első Perfect Life?-fal egyetemben.)