Shock!

április 25.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Jorn: Worldchanger

Nem kétséges, hogy új csillag van felemelkedőben. Jorn Lande, a norvég hang, kinek zenekarai, projektjei szinte megszámlálhatatlanná kezdenek válni, második szólólemezén a lelkébe enged bepillantást. Itt már nincs feldolgozás, mint az első szólóalbumon, csak saját szerzemények.

megjelenés:
2001
kiadó:
Frontiers / HMP
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 6 Szavazat )

Égzengés és hollókárogás, egy sejtelmes riff, pörölycsapásszerű dobok, kezdődik a varázslat. A nyitó Tungur Knivur hard rock zenéje azonnal visszarepít a nyolcvanas évekbe, főleg Jorn Coverdale-es hangja miatt, de ezt szerintem már mindenki úgyis tudja. Tény, hogy nagy hatással volt rá, tény, hogy nem kicsit hasonlít a hangszíne Coverdale mesteréhez, viszont Jorn színesebben használja ki adottságait. A sikítástól a rekedtes üvöltésig mindent megmutat, mellette a zenei körítés a hard rocktól a doomos riffelésen (Glow In The Dark) keresztül a libabőröztető líráig (House Of Cards - az a refrén!) terjed, miközben elpottyant egy-egy meglepetést okozó gyorsabb darabot (hiába, ahol Hellhammer dobol, kell, hogy legyen egy kis cséplés is), a Bless The Child kategóriákon kívüli darab, viszont fantasztikus energiát szabadít a hallgatóra, él és lüktet minden porcikája a dalnak.

Ha már Hellhammert megemlítettem - aki elég meglepő arc ilyen zenei környezetben, viszont itt is sikerült bizonyítania, hogy kiváló dobos -, a többi zenészről sem illik megfeledkezni, a basszusgitáron Sid Ringsby (ex-Tindrum) játszik, gitáron Tore Moren. Az előbbi felkavarodás után újra líraibb vizekre evezhetünk a Captured segítségével, majd a címadó dal inkább az Ark világába enged bepillantást, de annyira azért nem bonyolították agyon a témákat, csak épphogy egy hangyányit. A hard rock szellem benne maradt azért. A Christine egyfajta szerelmes dal lehet, de kicsit sem csöpögős az utolsó Bridges Will Burn ismét a korai nyolcvanas évek világába vezet, amolyan Whitesnake-módra.

Az biztos, hogy bizonyos koron túl baromi nosztalgikus bír lenni egy ilyen lemez, főleg Jorn hangja, de azt nem lehet elvitatni, hogy nem egy, a '70-es, '80-as években megrekedt figura, nagyon is mai ember, és nagyon is perzselő dalokat tud írni. Fantasztikus adottságai vannak, amit szerencsénkre ki is használ. Vigyázz, ha egyszer ráérzel az ízére, nem tudsz szabadulni tőle. De minek is szabadulnál...

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.