Shock!

Old school death metalt játszik a finn Chaosbreed. Vastag riffekkel. De hogy ne húzza el a száját senki, hogy "már megint egy új death zenekar", annyit elárulok, hogy a tagok azért ismertek már innen-onnan.

Lássuk, kik zenélnek itt: hörgés: Taneli Jarva (ex-Sentenced, The Black League), gitár: Esa Holopainen (Amorphis) és Marko Tarvonen (Moonsorrow), basszusgitár: Oppu Laine (ex-Amorphis, Mannhai), dob: Nalle Österman (Ex-Gandalf). Igaz más műfajban, de azért letettek már ezt-azt az asztalra a srácok. Ráadásul a nevük alapján nem vártam volna ennyire tökös death albumot tőlük.

A Chaosbreedben hangulatilag az Entombed (azok a mormogós mély riffek), néhol a Slayer (hehe, a Faces of Death majdnem egy az egyben olyan, mint a South of Heaven) ugrik be. Meg hasonlók, de nem sorolom, fedezze fel mindenki saját maga a tisztelgést a nagyok előtt. Mondjuk az Entombed már csak azért is helytálló, mert vendégként felbukkan két Entombed tag is, némi gitárszólózásra, illetve háttérhörgésre. Furcsa is a finnektől egy ilyen élettől duzzadó lemez, semmi melankólia, semmi halálvágy, meg vagyok döbbenve. A dalcímek is ilyenek, mint: Shitgrinder, Rotting Alive, Demon Skunk, tehát nem az élet napos oldaláról danolnak.

Valahogy a korai kilencvenes évek feelingje jellemzi a lemezt, még a hangzást is valahogy úgy igazították, hogy telt, de mégis benne van a régi idők íze. Kellemes, szórakoztató hallgatnivaló, nem lesz év lemeze, sem alapmű, de még az sem biztos, hogy két év múlva bárki is emlékezni fog rá, de nem lehet azt mondani rá, hogy rossz. Profi munka, de nem túl jellegzetes