Német csapat a kissé gettós nevű Busta Hoota, és a név, valamint a trendy ruhákba és baseballsatyikba burkolózott srácok a frontborítón valami hiphopmetal fogatot engedtek sejtetni. Ennek ellenére amolyan amerikai jellegű dallamos modern rock-metal szólal meg a CD-n, mintha a Linkin Park énekes részeit összekevernék a mai neo-grunge zenekarok hangzásvilágával.
megjelenés:
2003 |
kiadó:
szerzői kiadás |
pontszám:
7 /10 Szerinted hány pont?
|
Egész szépen, vastagon szólal meg a három dal, az egyszerű de hatásos alapokra Matze nevű vokalistájuk kifejezetten változatos éneke került, aki hol üvöltözősebb, recsegtetős, hol pedig tisztább, vokálokkal megtámogatott témákat hozott össze. Ha nem kaptunk volna infóanyagot, simán azt hittem volna, hogy valami amerikai kisváros diákjai álltak össze némi zenélgetésre - még a szokásos germán akcentus is alig észrevehető. Az egyetlen baj talán az egyéniség hiányából adódó laposság: Jó ez a három dal, még tetszik is, amíg szól, de miután megnyomom a stop gombot, inkább Creed vagy Nickelback refrének ugranak be, mint a Busta Hoota alkotásai.
Az infólapon egyébként szerintem elég nagy marhaságot írnak, mikor ilyesmiket emlegetnek, hogyaszongya: "az old school metal és alternatív elemek találkoznak", meg "Stone Temple Pilots keveredik a Panterával", vagy épp "Dave Murray gitárstílusa találkozik a Slipknot hangzásával". Jaj. Néha ezek az infólapok rontják le az egyébként jól induló produkciót, hehehe. Én inkább elfogadom egy korrekt Linkin-NickelCreed kópiának a csapatot, és adok nekik hét pontot. És azon gondolkodom, ha egy kis egyéniséget, pluszt csempésznek a dalokba, még nagy durranássá is válhatnak. Hajrá.