Kicsit szkeptikusan közelítettem az ötödik Borknagar opuszhoz, mivel Simen hangja etalon - na jó, az egyik etalon - számomra a műfajon belül, Vintersorg-ügyileg meg nem álltam a helyzet magaslatán (azóta persze pótoltam a hiányosságokat). Így kezdtem neki az Empiricism kivesézésének, és be kell valljam, az első három hallgatás nem hagyott bennem túl mély nyomokat.
Ámde mikor negyedik alkalommal feltettem a korongot, a dallamok és témák ismerősen köszöntek rám, és nem egyszer fel kellett hogy kapjam a fejem egyik-másik számnál, hogy "hú ez a rész, meg az a másik is mennyire jó" és így szép lassan Vintersorggal is megbarátkoztam. Le a kalappal a tudása előtt. Tehetséges, egyéni torok, kiváló dallamérzékkel. (Meg hörgésérzékkel, hehe.) Az abszolút szubjektív vélemény tőlem, hogy Simen hangszíne nekem jobban tetszik, ezen kéretik nem fennakadni, a támadó hangvételű e-maileket azonnal törlöm.
A dalok közül kiemelkedik a nyitó The Genuine Pulse, a Matter & Motion - egy billentyűkre épülő rövid átkötés, de nagyon hangulatos -, az Inherit The Earth, a Four Element Synchronicity, de igazából akármelyik nótát ki lehetne emelni, egytől-egyig változatosak, egy dalon belül ezer hangulatot, érzést, és nem utolsó sorban témát rejtenek. A hangszeresek eddig is bizonyítottak, most is ott vannak a szeren, ezen nincs mit ragozni. Végig magas színvonalon pörög az új anyag, reméljük, hogy nem kell újabb énekesváltásról hallanunk, elég nehéz lenne másvalakit találni az eddigi hangok helyére. Az biztos, hogy el kell csípni ennek az atmoszférikus, epikus black zenének a hangulatát, de ha megvan, akkor bele lehet bonyolódni elég szépen, viszont ha nem kap el a hangulat, akkor ne erőlködj vele, mert sosem fog tetszeni.
(Köszönet Vovinnak a cd-ért!)
