Shock!

Amerikai csapat, női énekessel (Heather Thompson), ebből még akármi is lehet, bár a tengerentúli trendeket figyelembe véve rögtön be lehet szűkíteni a lehetőségeket. Na jó, nem ködösítek tovább, zeneileg amolyan indusztriális, popos, kicsit darkos/gótos, metalos kotyvasz, amely akár az Underground Moon kistestvére is lehetne, csakhogy innen hiányoznak az igazán jó dalok, nem úgy, mint az Underground Moonról.

Az nem elég, hogy szereztek egy igazán jó hangú énekesnőt, ha zeneileg a refrének nagy százaléka Nine Inch Nails nyúlás. Sajnos túlságosan nyúlós, álmosító, egykaptafa hosszú távon a lemez, ami háttérzeneként még elmegy egy jó könyv társaságában, de hogy önmagáért hallgassam meg, ahhoz nagyon kevés. Kár a hangért. Jobb dalszerzőkkel kellett volna összeakadnia a leányzatnak, így nem hiszem, hogy túl sokan megismerik majd a nevét.

Nincs olyan dal a lemezen, amire felkaptam volna a fejem, amire azt mondhatnám, hogy "hú, ez jó volt". Talán az utolsó darab - valamennyire. Az igaz, hogy rádiókban sokkal szívesebben hallgatnám őket, mint a mostani szemetet, ami mindenhol felüti a fejét. Határeset zene.