Shock!

június 19.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

A Love Ends Suicide: In The Disaster

Végre nem elcsépelt borítót nézegethetünk, hanem egy kifejezetten hangulatos darabot, a cd-n hallható zene azonban a rettegett metalcore. A nyitó dal rögtön igazi trúmetalos ikergitározással kezdődik, ám a haragos kiabálás, ami később csorda-formában is kibontakozik, megmutatja, hogy ez a csapat talán tényleg a hardcore felől érkezett.

megjelenés:
2006
kiadó:
Metal Blade
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 0 Szavazat )

Tömören fogalmazott nótákkal pakolták teli a lemezt, azzal a fajta metalcore-ral, aminek alapjai az Iron Maidenben és más, eurometal csapatokban gyökereznek, ehhez jön hozzá a hardcore agresszivitása, elsöprő ereje. Olykor a refrénben kevés dallamot is kapunk, nem viszik túlzásba, még a divaton innen helyezkednek el.

Ez sajnos a zene egészére nem mondható el: végletekig kiszámítható minden nóta, unalomig ismert témákat variálnak 11 dalon keresztül. Rossznak nem mondanám, élőben meg kétségkívül energikusabb és élvezetesebb, ám idén a nagyon sokadik ugyanilyen csapatot végighallgatni már egy picit fárasztó. A hangzás viszont nem a divatos döngölős, hű-de-odabaszós fajta, szikárabb, inkább a nyolcvanas évek végét idéző gitársounddal (igazából némelyest vékonyka az egész), viszont a dobok csúnyán műanyagok sajnos.

A csapat kaliforniai, ám ránézésre is inkább olaszoknak, mexikóiaknak tűnik a tagok egy része, a nevük alapján meg pláne azok lehetne (Cairoli, Garcia). Annak idején még progresszív zenekarként indultak, ám a szelek másfelől fújtak- és ők be akarta futni. Mondja mindezt a rossz májam és valószínűleg lehet a dologban valami. Innentől kezdve mindent bevetettek a lemezszerződés érdekében, még trendi hajat is vágattak. Ja, és ők is keresztények.

Nos, mivel fiatalok, a divathullámok meg változnak, úgyis átesnek még pár fazon- és zenei váltáson, amíg megtalálják önmagukat, addig meg legalább megtanulnak zenélni normálisan, ha van bennük kitartás. Én nagyjából a lemez fele előtt éreztem ellenállhatatlan kényszert, hogy kikapcsoljam a lejátszót, nem igazán késztetett semmi arra, hogy kíváncsi legyek a korong második felére, úgyis ugyanazt hallhatjuk: egymást kergető gitárfutamokat, technikásnak tűnő, ámde még egy kicsit botladozó dobolást, nagyon mérges énekest, a lehető legkiszámíthatóbb formában. Köszönöm, ebből már akad elég, semmi szükségem még egy semmitmondó zenekarra. A csapat meg kergesse önmagát saját ketrecében, hátha egyszer meglelik a kijáratot.

Azt azonban izgatottan várom, vajon mikor szerződtet le a Metal Blade egy valóban tehetséges és jó zenekart.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.