Shock!

Ugyan a lemez még 2008-ban jelent meg, de a zenekar szeretné, ha írnánk róla, nos, legyen. A melodikus (svéd vonalas) death metalt játszó csapat több zenekar átalakulásával kelt életre, és a fogósan egyszerű riffek, melodikus szólók és az üvöltős énekstílus követői. Ami mind szép és jó, csak valahogy nem érzem az átütő erőt, ám a legkínosabb, hogy az égvilágon semmilyen erőt nem érzek a zenében.

Néhány kósza dalrészlet vagy riff szimpatikussága még nem tesz csodákat, bár az kétségtelen, hogy koncerten bizonyára sokkal vehemensebb és megkapóbb lehet az összhatás, mint a lemezen. Ezerszer hallott témák, nem túl összeszedett dalszerkezetek, amit bár el lehet hallgatni, de annyi hasonló zenekar létezik a világon, hogy az égvilágon semmi késztetést nem érzek arra, hogy sokszor meghallgassam a cd-t. Tipikusan jó-jó, de minek-jellegű zene, lehet szeretni, koncerten zúzni rá, de ez erősen belépőszint. Ebből egy jópofa demót, EP-t lehetett volna készíteni, de irgalmatlanul sok ez a 9 tökegyformának tűnő dal, még akkor is, ha csupán 36 percnyi az egész lemez.

Már az első dalban, mikor az üvöltős rész után jön egy kicsit éneklősebb vokállal, kiugrik a lemez egyik legnagyobb hibája: ez a pár hang is hamis, az meg valami félelmetes, mennyire ritmikátlanul erőltették rá a szöveget a zenére, azt a pár jópofa zenei ötletet is lehúzza ez a fajta, ki tudja hol járó éneklés. Ráadásul ha már magyar szövegeket írnak, törekedni kellene az érthetőségre, mert bizony itt sokszor csak valamiféle váomáokáoot lehet kibogozni nagy nehezen. A hangzás sem az a csilivili fajta, elég tompa összességében, a dobsound nem illik a gitárokhoz, főleg a pergő ugrik ki túlzottan, de ugye elég home-made az egész produkció, a cd is másolt, nem gyári. Na igen, manapság már az is csoda, ha valaki egyáltalán bármilyen cd-t készít ezen a szinten.

Elvileg készül idén az új lemez, nyilván fejlődtek az elmúlt két évben, meglátjuk merre.