Shock!

július 26.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Siess haza, vár a mama!

siesshaza_1Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregember. Jobban mondva öregasszony, sőt, valójában nem is volt annyira öreg, úgyhogy maradjunk egyszerűen az asszonynál. Ennek az asszonynak volt egy szép szál legény fia, úgy hívták, hogy Tomika. Ez a fiú márpedig a fejébe vette, hogy ő biza muzsikus lesz, mégpedig a legeslegjobb kerek e világon. Aztán ahogy a fiú muzsikálni kezdett, olyan szépen jöttek elő a hangok a zeneszerszámából, hogy annak aztán csudájára jártak az emberek hetedhét országból. Volt ennek a legénynek néhány cimborája is, a Presser, a Somló, a Laux meg a Frenreisz, és ezek aztán szépen lassan meg is hódították az egész királyságot, ahol éltek. Egy napon azonban a fiú csudás álmot látott, egy sokkal nagyobb birodalmat, túl az Óperenciás-tengeren, ahol várta őt a királylány meg a fele királyság. Át is keltek a legények az Óperencián, de vissza már csak eggyel kevesebben tértek, mivel a legény kint maradt szerencsét próbálni. Ez a szerencse azonban csak nem akart rálelni a fiúra, aki lassan el is felejtette a muzsikát, telemarkentinges lett, kicsivel később pedig két golyót kapott a fejébe, vagy a mellkasába (a kérdés nincs megnyugtatóan eldöntve), és ott halt meg a messze idegenben, miközben az öregasszony csak várta-várta haza egyetlen fiacskáját, mindhiába.

gyártó:
Miradouro Kft., 2019
forgalmazza:
Miradouro Kft.
Siess haza, vár a mama!
mozipremier: 2020. július 23.

rendezte:
Hajdú Eszter

zene: Mester Sándor
operatőr: Szőnyi István, Vadim Aynbinder, Honti Zoltán, Hajdú Tamás, Mester Manuela Betsabe
vágó: Bartos Bence

játékidő: 115 perc
 
Neked hogy tetszett?
( 20 Szavazat )

Erről szól az egykori Hungária és LGT-gitáros Barta Tamás története, aki a dokumentumfilm kezdetére már az egyik leg(el)ismertebb magyar zenész, ráadásul ritka kiváltságos kegyben részesül: társaival amerikai turnéra indulhat, lévén az LGT ekkor tényleg a világsiker kapujában toporog. Barta aztán – saját bevallása szerint – senkinek sem szólva, a '74-es turné közepén úgy dönt, hogy ő bizony nem jön haza többé. Itthon hagyva édesanyját, özv. Barta Józsefnét, aki fia disszidálása előtt nem sokkal vesztette el férjét, családtagjai a második világháború során haláltáborokban végezték, így aztán valóban tökéletesen egyedül marad. Emellett rendkívül fájó pont volt számára az is, hogy hithű kommunistaként úton-útfélen szembesülnie kellett azzal, hogy fia lényegében a Magyar Népköztársaság ellensége, akit a hazatérés megtagadása bűntettének elkövetése miatt – távollétében – két év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítéltek. Innentől szinte biztos volt, hogy Tamás nem térhet többé haza, vagy ha igen, akkor az bizony jó sokára lesz.

Az igen (talán már egészségtelenül) szoros kapcsolatot ápoló anya-fiú végül megtalálta a módját annak, hogyan tudjanak „beszélni" egymással: a többnyire Barta által vásárolt magnókazettákon „hangos levelezést" folytattak, a kazetták egyszerű levélküldeményként szelték át az óceánt. Családi vonalon sikerült elérni, hogy ebből végül film készülhetett: a kazettákat Barta Tamás „jogörököse", édesanyjának „fogadott lánya", Hajdú Judit találta meg az anya halála után, aki egyébként a dokumentumfilm egyik „főszereplője", nem mellékesen pedig Hajdú Eszter rendező édesanyja. A film gerincét ezek a magnókazetták adják, és rendkívül érdekes végighallgatni, ahogy ez a két ember egymást féltve, mégis, sokszor egymást korholva, mindenen túl is ragaszkodik a másikhoz.

siesshaza_3

Barta a '74-es lelépését követően még bizakodó, gyorsan összejön az amerikai királylány kegye (ez a zöld kártyához elengedhetetlen volt), már csak a fele királyság hiányzott, az azonban kicsit nehézkesebbnek bizonyult. Az optimista fiú négy-öt év alatt el is jut odáig, hogy Amerika sem a mennyország, „ha otthon van probléma, akkor itt százszor annyi probléma van." Szép lassan (nagy keserűen bár, de kénytelen-kelletlen) feladja zenészálmait, és megelégszik azzal, hogy van neki huszonnégy csatornás színes tévéje, amihez jár egy távirányitó is, a ház kertjében meg ott az úszómedence. A „levelezésekből" egy nagyon kedves, ám nem túl okos és elég naiv fiatalember képe rajzolódik ki, aki elhitte az Amerikai Álmot, mert el akarta hinni – hogy aztán az végül menthetetlenül képen vágja.

A kazetták túlvégén ott az özvegy, a '70-es évek szürke Magyarországán, aki egyre keményebben ostorozza fiát azért, mert őt egyedül hagyta, és egyébként is, a disszidálás miatt nem kerülhet jobb állásba sem, ami neki anyagilag is jelentős kiesést jelent. Fiát mindenképpen látni akarja, és bár útlevél-kérelmét rendre elutasítják, '77-ben végül a Miniszter Elvtárs úgy dönt, hogy kegyet gyakorol: Edit asszony két és fél hónapra kijut a fiához Los Angelesbe. A filmnek ezek a legvidámabb képei, majd egy nagy ugrással ott termünk Tamás halálánál. És a film itt siklik ki véglegesen. A stáb eljutott ugyan Los Angelesbe, hogy ott végül beszéljenek Barta menyasszonyával, egykori üzlettársával, meg egy ügyvéddel és egy magánnyomozóval is (mindannyian elvetik azt a hivatalos álláspontot, hogy a gitáros öngyilkos lett volna), de valahogy totál súlytalan és funkciótlan az egész. Az oknyomozás félbe marad, nem kapunk semmilyen új infót, mintha az egész csak azért került volna bele a moziba, mert muszáj volt leforgatni, ha már úgyis kimentek. Ennél is nagyobb gond, hogy a film egyértelműen azt sugallja, hogy az egykori üzlettársnak, Fekete Barnának (tényleg ez a neve, ráadásul a csávó szőke) valami szerepe egész biztosan volt földije halálában, már önmagában az is gyanús, hogy a lövéseket az ő nevén lévő fegyverből adták le. Csak hát bizonyíték, na, az nincsen egy darab sem. A miértekre válasz meg még annyi sem.

siesshaza_2

Nem is lehet hát csodálkozni azon, hogy Mr. Fekete jóféle perek garmadájával fenyegette meg az alkotókat, és ha lehet hinni a híradásoknak, be is kívánja tiltatni a filmet. Pedig nem kéne, mert ez a rész egyszerűen annyira gyenge, és annyira mellőz minden konkrétumot, hogy kár lenne vesződni vele. Ami miatt mégis mindenképpen érdemes megnézni a Siess haza, vár a mamát, az az anya-fiú kapcsolat igen konkrét (mi tagadás, néha már elég didaktikus) megjelenítése, és az, hogy Barta Tamás döntése végeredményben nemcsak saját tragédiájának ágyazott meg, hanem a fia elvesztésébe szinte beleőrülő édesanyjáénak is. (Arról nem is beszélve, hogy ezzel megtörte az LGT pályáját, aminek a másik nagy döccenőjét az jelenti majd, amikor a következő amerikai turnén Laux József is lelép, hogy Bartához hasonlóan szintén Los Angelesben telepedjen le.) A Siess haza, vár a mama! a szegénylegény története, akinek az lett a veszte, hogy hitt a tündérmesékben.

(A filmet a YouTube-on a mai napig – az éppen harminckilenc éve elhunyt Barta Tamás emlékének adózva – ingyenesen, reklámok nélkül tekinthetjük meg. Közel sem tökéletes, mégis, a korszak, vagy a főhős kedvelőinek mindenképpen ajánlott alkotás.)

 

Hozzászólások 

 
#6 Halott Ember 2021-02-17 10:33
Kitántorgóként néhányszor könny szökött a szemembe, annyira megható volt ennek a szerencsétlen, magányos asszonynak a története. Tamás sajnos beszopta az amerikai álmot és lecserélte a az egyetlen élő családtagját és a barátait tárgyakra, státuszszimbólu mokra. Nem elítélni akarom, de valószínüleg, hogy emocionálisan éretlen volt még 32 évesen is. Szegény mamát teljesen megértem... És Fekete Barna helyében, ha ártatlannak érezném magam, én is eképp járnék el. A magánnyomozós szál meg hát mondjuk ki, hatásvadász és indokolatlan. Viszont összességében egy szívhezszóló, szomorú filmet láttam. Talán lehetett volna benne egy kicsit több zenei aláfestés a gitározásával...
Idézet
 
 
#5 ember 2021-02-17 00:28
Én is azon a véleményen vagyok, hogy a nyomozós szál nélkül sokkal jobb lett volna. Bár alapvetően az tetszett, hogy megmutattak pár helyszínt a mai állapotában (iroda,ház, utcai fotó stb). De az első 1 óra tényleg nagyon érdekes, sok helyen kifejezetten megható, és jól követhető az is, hogyan csalódott a kinti világban. Kicsit hatásvadász, de tényleg megdöbbentő a különbség a 74-es USA és a 74-es Budapest világa között.
Viszont végig az motoszkált a fejemben, hogy ez a történet egyszerűen megfilmesítésér t kiált! Nem is értem, hogy eddig hogy nem készült belőle ilyesmi, akár film, vagy - a mai trendeknek megfelelően - minisorozat formájában. Nem is feltétlenül, mint valóságon alapuló,hanem inkább mint valós események által inspirált történet (már csak a jogi akadályok miatt is... ). Szerintem baromi jól meglehetne csinálni.
Idézet
 
 
#4 kornel 2021-02-16 16:06
Sajnos ebben a formában ez elég gyenge lett,kivéve a kuriózum értékű archív felvételeket,be szélgetéseket.Ezek miatt érdemes többször megnézni.Amit a vége felé a hölgy oknyomozás címén leművel,az nyugodtan kimaradhatott volna,mert komolytalan,így az egésznek se füle,se farka.Egy átgondoltabb,a részleteket jobban kibontó,a halál körülményeit konkrét oknyomozói munkával,eddig nem ismert infókkal taglaló filmnek jobban örültem volna.Talán majd egyszer...
Idézet
 
 
#3 kamikaze 2021-02-16 10:27
A zenei érdeklődéstől függetlenül, és persze azzal együtt is ez egy nagyon különleges film, sok mindent megtudhat belőle az ember az akkori - elsősorban társadalmi és politikai - viszonyokról. A történet nagy részét az említett magnókazettákon fennmaradt anya-fia beszélgetések adják, melyeknél hitelesebb alapot el sem lehet képzelni. A végkifejlet sajnos ezekkel együtt sem teljes (és talán sohasem lesz az), különböző - a film alkotóinak szándékától független okok miatt. Maradt még pár elvarratlan szál, pl. mi lett Carollal, vagy egyáltalán mit csinált, konkrétan miből élt kint Tamás az utolsó éveiben? A szereplők és nyilatkozók közül nekem Presser meglátásai, véleménye és következtetései a legjobbak (nemcsak a filmben, hanem a róla készült beszélgetésben is, ugyancsak a Yt-bon!) aki - már amennyire megítélhető, de - reálisan, nem vagdalkozva és tényszerűen próbálja magyarázni a váratlanul kialakult helyzetet, és az utánuk ebből következő eseményeket. Ennyi idő távlatából kár is lenne az egykori zenésztársat megbélyegezni, főleg, hogy azóta az utóbbi 2-3 évtizedben sok tízezer magyar család élhetett át hasonlókat. Barta Tamás is próbált a jobb élet reményében egy más közegben szerencsét próbálni, de sajnos nem sikerült neki. Kár érte, de - főleg kívülállóként - nem ítélem el tetteit. A ,,felfedezők" sorsa azonban mindig kétesélyes egy új világban, ami ha bejön, akkor meg példaként is hivatkozhatnána k rá. Amennyiben viszont hazatér a bandával, minden bizonnyal sikeres karriert futhatott volna be, és ma is boldogan élne. Részben az akkori rendszer áldozata lett szerintem, ahogy Radics Béla és Bencsik Samu is.
(Aki nem látta még, feltétlen nézzétek meg, már csak ma (16-án) elérhető!)
Idézet
 
 
#2 Torzonborz 2021-02-16 10:16
A történetről (ahogy leírtátok) egy Bródy János dal jutott az eszembe:
https://www.youtube.com/watch?v=gepjEbgcKCY
Idézet
 
 
#1 Carrast 2021-02-16 09:40
nagy kár érte.... de megértem azt aki menekülni akart a 70 es évek Magyarországáró l.... valószínűleg én is így tettem volna a helyében
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.