Shock!

augusztus 20.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Steel Panther, Florence Black - Budapest, 2022. július 1.

Annak ellenére, hogy alapvetően a pisi-kaki-puni-kuki humor nem feltétlenül az én világom, Adam Sandler életművével vagy az Amerikai pitével pedig a világból ki lehet kergetni, a Steel Panther „művészete" mégis bejön. Ennek oka persze sokkal inkább kereshető Satchel dalszerzői képességeiben, Michael Starr hangjában, meg úgy egyébként is a Sunset Strip egykori fénykorához köthető rajongásomban, mint a helyenként tényleg szekunder szégyenérzetig túltolt, non-pc szövegekben, de ettől még tény, hogy a Fat Girlön vagy az Asian Hookeren a mai napig remekül szórakozom. Tény viszont sajnos az is, hogy az utóbbi öt-hat évben a zenekar egyértelműen lejtmenetbe került: míg első három lemezük számomra a mai napig szinte hibátlan, a Lower The Bar nem csak címében helyezte alacsonyabbra azt a bizonyos lécet, a Heavy Metal Rulesszal pedig még ezt is sikerült alulmúlniuk. Szóval mivel a Steel Panther lemezen sajnos mára egyértelműen önmaga kissé megfáradt fénymásolatává szürkült, a kérdés az volt, 2022-ben Lexxi Foxx nélkül, élőben tudják-e még hozni a korábbi fergeteges formát. Erre pedig egyértelmű és csattanós választ kaptunk a Barba Negrában július elsejének fullasztó napján. (K.G.)

steel_panther_k2022_01

időpont:
2022. július 1.
helyszín:
Budapest, Barba Negra
Neked hogy tetszett?
( 14 Szavazat )

Besűrűsödött mostanában az élet – szerencsére –, ezért úgy alakult, hogy a koncert előtti nap néztem meg, hogy kik lépnek fel egyáltalán a Steel Panther előtt. A Florence Black neve semmit sem mondott, gyorsan rákerestem, rákattintottam az első klipre, amit a YouTube feldobott, és másfél perc (sem) kellett ahhoz, hogy eldöntsem, a zenekar rendben van, és megérdemlik a figyelmet. A mostanában tomboló hőhullám a nézők egy részét késésre kényszerítette, legalábbis rájuk még kevesebben voltak kíváncsiak, mint a főzenekarra, de aki látta őket, azokat pillanatok alatt meggyőzte ez az angol – párdon, dél-walesi – trió.

florence_black_k2022_01

Az énekes/gitáros Tristan Thomas érzésem szerint az izzasztó meleg miatt lépett fel fehér nadrág-fehér ingben, de jól is tette, gyulladás közeli állapotba került volna, az amúgy intenzív színpadi jelenléte miatt. A ránézésre akár rokonának is mondható Perry Davies a dobok mögött is roppant intenzíven játszott, az a fajta dobos, aki éli az egészet és hozzá is ad egy csomó pluszt, ami miatt élőbbé változik a zene. A basszusgitáros Jordan Evans is rohangált ide-oda, bemozogták a Barba Negra színpadát.

A magukat csak simán rockzenekarnak tituláló trió valóban afféle húzós, a '70-es, '80-as években gyökerező, vérbő rockzenét játszik, aminek hallatán azonnal vered a talpaddal a ritmust. A zenekar felfelé ívelő pályán van, és a rajongói közé tartozik Corey Taylor, és ha már ő felfigyelt valamire, akkor az azért jelent valamit. A srácokban megvan a lendület, a potenciál, a jó dalok is, a tavaly megjelent Weight Of The World című lemezüket meg fogom hallgatni. Jó pár év zenéléssel a hátuk mögött már akad némi rutin is, és hogy hova jutnak, az a jó szerencsén meg a kitartó munkán múlik nagyjából fele-fele arányban. Én drukkolok nekik. (V.Sz.)

florence_black_k2022_02

Nem sorolom magam azok közé, akik egy tagcsere miatt hajlamosak temetni egyes zenekarokat, netán sugalmazni azok feloszlásának szükségességét, de mikor kiderült Lexxi távozása, komolyan elgondolkodtam, van-e értelme még hajtani a Steel Panther döglődőnek látszó lovát. Bár zeneileg nem képviselt különösebb súlyt a bandában, a legkarakteresebb figura viszont mégis Lexxi volt, a brand pedig olyannyira az eredeti négy fickóra volt felépítve hogy két gyengébb album után a magam részéről komolyan úgy gondoltam, talán most kellene szépen elbúcsúzni. Azt persze nem tudom, hogy a hatodik lemezzel megrázza-e majd magát az acélpárduc, de tény, hogy élőben Lexxi nélkül is hihetetlenül szórakoztatóak, annak ellenére is, hogy ha voltál már Steel Panther-bulin, a gegek kvázi mindegyikét láthattad már tőlük.

steel_panther_k2022_02

A banda leginkább csak lebegtet az új basszusgitáros személyével kapcsolatosan, így egyelőre Joe „Spyder" Lester ugrott be kisegíteni őket, aki egyben a zenekar turnémenedzsere, és annak idején Michael Starr-ral együtt zenélt pár évig az Atomic Punks nevű Van Halen tribute zenekarukban, szóval tudja, mi a dörgés, és már korábban is jött, amikor Lexxi az aktuális koncert helyett épp manikűröztetett vagy fodrásznál volt. Mindemellett koncertfotózással is foglalkozik, így tökéletesen kiszolgálta pózokkal a fotósokat is. Látva ezt a koncertet, szerintem nincs olyan rajongó, akinek Spyderrel bármiféle gondja akadna, hiszen ugyan kissé kevésbé ragyogó személyiség, mint elődje, de tökéletesen illik a bandába, mind kiállását, mind színpadi mozgását tekintve. És ugyan basszusilag a Steel Panther nem agysebészet, de kellő feszességgel is játszik, így Stix Zadiniával együtt remekül hozzák azt a feelinges, lüktető ritmusalapot, ami az ilyesfajta zene velejét adja. Erre érkezik Satchel megalázóan feelinges gitározása és a tökéletes David Lee Roth-megszemélyesítő frontember Michael Starr. Meg egy rakat ez-az gépről, de efölött hunyjunk elegánsan szemet...

steel_panther_k2022_03

Maga a műsor minden pillanatát tekintve végtelenül profi és megtervezett, ugyanakkor laza és spontánnak is tűnő egyben, így ha akarom, annak ellenére könnyen el tudom hinni a végtelen lazaságot, hogy egyébként ordít: minden egyes kalappörgetésnek, odaszúrt félmondatnak vagy póznak előre precízen kimért helye van. A Van Halen Unchainedjének intrója után a Goin' In The Backdoorral induló szett tulajdonképpen nem volt hosszú – összesen tizenöt dal hangzott el –, de a mindenféle átkötőkkel, extra poénokkal végül így is 100 perc körülire hizlalták. Jó érzékkel nem erőltették túl az újabb cuccokat: a Heavy Metal Rulesról mindösszesen az All I Wanna Do Is Fuck (Myself Tonight) fért be, a Lower The Bart pedig csak a fentebb említett nyitószám képviselte, a műsor többi tétele mind-mind az első három lemezről érkezett. Az olyan dalokkal pedig, mint a Tomorrow Night, az Asian Hooker, a Fat Girl, a Weenie Ride, a Party Like Tomorrow Is The End Of The World vagy a 17 Girls In A Row, lehetetlen is hibázni.

steel_panther_k2022_04

Utóbbi ráadásul igencsak emlékezetesnek bizonyult, hiszen amellett, hogy ismét csak felinvitálták hozzá a publikum csajos felének bevállalósabb tagjait, Satchel a gitárját is átengedte a Nest Of Plaguesben pengető Kövecses Evelinnek, aki faszán, feszesen, mindennemű megilletődöttség nélkül le is hozta a teljes nótát szólóstul, mindenestül. Ahogy fentebb is írtam, a Steel Panthernél a dolgok általában csak úgy tűnnek, mintha nem terveznék el őket előre, így azt sem tudom, Evelin produkciójának volt-e bármiféle előzménye vagy tényleg full spontán alakult így a sztori, az viszont biztos, hogy a közönség megőrült érte, ő pedig megérdemelten zsebelte be az ovációt. Emellett persze Michael Starr most is átvedlett Ozzyvá a Crazy Train erejéig, Stix megszemélyesítette a Def Leppard-ütős Rick Allent, Satchel meg hozta a szokásos, rockklasszikusokból összeállított, némi lábdobbal felturbózott gitárszólóját, és persze megint volt dalíró session is a színpadon, mely során mindannyian költöttek egy rövidke szerelmes verset a közönségből felcsábított, Nedda nevű lánynak.

steel_panther_k2022_05

Szóval a lassan már megszokottnak nevezhető teljes Steel Panther-arzenál előkerült most is, és ugyan örültem volna valami olyasminek, amit a korábbi koncerteken nem láttam tőlük, tulajdonképpen tökéletesen rendben volt ez így is. A Steel Panther mindig is a szórakoztatásról szólt, ezt a funkcióját pedig 2022-ben, átalakult felállással is maximálisan betölti. Ameddig ez így van, részemről vevő leszek rájuk. Ha lemezen nem is, élőben biztos. (K.G.)

steel_panther_k2022_06

 

Hozzászólások 

 
#2 Goodbye 2022-07-07 12:06
A setlistből arra következtethetü nk, hogy ők se büszkék az újabb albumaikra. Legalább van önkritikájuk. Eddig sem értettem, hogy miért nem veszik be állandó tagnak Spydert, a koncert után meg főleg furcsa. Ugyanazt a szerencsétlenke dêst nyomják basszusgitáros fronton, mint a Dragonforce,
Idézet
 
 
#1 Karitatív Mongúz 2022-07-07 10:55
Itt a sztori a gitár elkéréséről.

https://www.google.com/amp/s/rockstation.blog.hu/2022/07/04/_most_vagy_soha_alapon_odamentem_satchelhez_hogy_adja_oda_a_gitarjat%3flayout=5
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

  • Préda
    Az első rész gyerekként egyenesen lenyűg...
  • Préda
    "Valóban nem a wokeness miatt hulladék a...
  • Machine Head: The Burning Red
    Nálam ugyanaz a helyzet ennél a lemeznél...
  • Préda
    13-14 évesen láttam először havernál cs...
  • Préda
    Zseniális volt, nem láttunk hasonlót se...
  • Préda
    Valóban nem a wokeness miatt hulladék a...
  • Préda
    Szerintem az alapján, amit én a Prédába...
  • Préda
    Szerintem is teljesen oké a Nimródos, n...
  • Préda
    Nem tudom, a Prey rendelkezik-e azzal a ...
  • Préda
    Nem tudom, mi az az Army of the Dead, d...
  • Préda
    A kérdés az volt, hogy femináci-e a fil...
  • Préda
    Dehogy jogos. Az elsőben nem voltak mes...
  • Préda
    Nem azt állítottam, hogy tényleges alap...

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.