Shock!

augusztus 20.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Red Hot Chili Peppers, NAS, Thundercat - Budapest, 2022. június 15.

Vannak csapatok, amelyek megalakulásuktól kezdve menőnek számítanak, és változzanak bárhogy és bármekkorát, örökkön-örökké menők is lesznek. A Red Hot Chili Peppers az iskolapéldája lehetne ennek. Mindent egybevegyítő és saját maguk képére formáló zenei olvasztótégelyként talán nincs is benne semmi meglepő, hogy nagykanállal falja őket bárki, érkezzen bár a rock, a pop, a rap vagy épp a funk irányából, és így talán azon sem kell meglepődni, hogy a két és fél éve átadott új Puskás Aréna első hivatalos zenei rendezvénye is az ő nevükhöz fűződik. Nem sokan képesek megtölteni fullra egy ekkora hodályt, a Chili esetében viszont joggal bizakodhattak a szervezők: a '96-os Kisstadion-beli fiaskó emlékét is kitörlő, minden beszámoló szerint igencsak jól sikerült hat évvel ezelőtti Papp Laci-duplázás után mertek nagyot álmodni, és bejött a húzás. Hivatalos(nak tűnő) információk szerint 52 ezer (!!!) ember volt a Puskásban, és bár magam kicsit sokallom ezt a számot, nyilván nem számoltam át egyesével mindenkit, így készséggel elhiszem.

red_hot_chili_peppers_k2022_01

időpont:
2022. június 15.
helyszín:
Budapest, Puskás Aréna
Neked hogy tetszett?
( 60 Szavazat )

Persze az is extra figyelmet generált a koncert felé, hogy már megint visszatért a tékozló fiú: John Frusciante gitárművész pár éve harmadszorra is a csapat tagjává vált, és nincs okom kételkedni benne, hogy most már aztán végre tényleg rájött, hogy neki a három testvérével a helye, mint ahogy akkor sem fogok meglepődni, amikor öt év múlva újra lelép majd. Hazudnék persze, ha azt mondanám, hogy én magam nem örültem meg a hírnek, hogy Josh fiú balra el, John meg jobbról be, pláne, hogy nemcsak vele nem láttam még soha élőben a Chilit, hanem úgy általánosságban sem. Mint ahogy a vadonatúj Puskást sem, ezért aztán az első nyitózenekar, Thundercat produkciójának nagy részét a valóban impozáns stadion feltérképezésével-körbejárásával töltöttem, néha bele-belefülelve azért a produkcióba is. Utóbbi érdekesnek tűnő, ám igencsak kaotikus hangkavalkád volt egy basszusgitáros-énekes-előadótól, aki amúgy (és most tessék figyelni!) ugyanaz a személy, aki Steve Bruner néven majd egy évtizedig tagja volt a Suicidal Tendenciesnek is, igaz, a banda tán legkevésbé aktív időszakában.

red_hot_chili_peppers_k2022_02

Thundercat produkciója egyébként kifejezetten hangos volt, meg eléggé kásás is, úgyhogy csak remélni tudtam, hogy a későbbiekben ez változni fog, ami sajnos csak mérsékelten következett be. Bevallom őszintén, a második felszopó művész, a rapper NAS produkciója annyira távol áll tőlem, amennyire csak lehet, pedig hallottam már a koma nevét, saját közegében nyilván elismert, nagy név, csak hát az a közeg nem az enyém. Meg rémlik valami tizenöt évvel ezelőtti balhéja is, amikor egy magyarországi „fellépése" kicsit rosszul sült el, mivel hősünk valamin berágva, időelőtt és sietősen elhagyta a helyszínt, csak hát a fellépti díj meg valahogy a zsebében maradt. Na, ez sem tette rokonszenvesebbé, úgyhogy a fellépése túlnyomó részét a sörért való sorban állással töltöttem (cirka 40 perc alatt meg is volt, ezzel azért majd kezdeni kéne valamit!), igaz, így is jól hallottam a zenét, mert elődjéhez híven Nasika szintén nem nagyon tekerte le a hangerőt. A nálam szakavatottabbak – így például Főszerkesztő Asszonyunk – egyébként azt mondták, hogy kifejezetten jó és szórakoztató volt a produkció, én pedig hiszek nekik.

red_hot_chili_peppers_k2022_03

Aztán háromnegyed kilenc magasságában szép egymásutánban megjelent a páston a Red Hot Chili Peppers zenészfrakciója, és belekezdett egy laza kis koncertnyitó jammelésbe, hogy később a jó Anthony is befusson, és ekkor jött az első shock. Nem is az, hogy a turnén általában nyitószámként funkcionáló, és általam igencsak várt Can't Stop lecserélődött az Around The Worldre, pedig hát azért ez nem valami minőségi csere, hanem a hangzás miatt. Nos, az ugyanis a tényleges nyitódal alatt valahol a szörnyű és az értékelhetetlen között mozgott, és nagyon komoly aggodalmakkal töltött el a jövőt illetően. Hangos volt, visszhangos, csengett-bongott összevissza, a gitár szinte csak zúgott, a basszus pedig mindent maga alá gyűrt. Will Ferrell egyébként már rögtön ezután elsütött egy mini-dobszólót, hogy aztán a hangzás az együtténeklős és éppen ezért igen nagy ovációt kiváltó Dani California alatt még ne igazán kapja össze magát, talán csak a kuriózumként előkapott I Like Dirt közben kezdett javulni szép lassan. Eskü, nem akarok végig ezen lovagolni, egy ekkora helyen nyilván nem szólhat mindenhol jól a cucc, de azért elég beszédes, hogy a koncert után lényegében bárkivel beszéltem, bárhol is ült-állt-feküdt a jóember, kisebb-nagyobb mértékben mindenki panaszkodott a hangzás hiányosságaira.

red_hot_chili_peppers_k2022_04

Ha a hangzástól nem is, a látványtól viszont egészen padlót foghatott az ember. A pódium két szélén óriáskivetítők, ami még semmi extra, viszont igencsak impozánsra sikeredett, hogy lényegében az egész színpad egy hatalmas, hajlított ledfüggöny, -fal és -szőnyeg volt . Ez a látvány persze leginkább felülről szemlélve volt magával ragadó, ahogy ezerféle színnel villogott, kábé mintha a The Zephyr Song klipjében lettünk volna (ami amúgy sajnos szintén nem hangzott el). Volt viszont Scar Tissue, ami azért nagyon jólesett, pláne, hogy ezt követte a koncert lakossági etapja a Snow ((Hey Oh))-val és Tell Me Babyvel, amik közé becsempésztek ugyan egy élőben itt debütáló It's Only Naturalt, meg a turnén talán először itt játszott Don't Forget Me-t, de emelje fel a kezét, aki ne cserélte volna el őket egy Otherside-ra vagy egy Suck My Kissre. Hogy egy Higher Groundot már ne is említsek, de hát az nyilván sejthető volt, hogy a vércukros lemez előttről nem nagyon lesz semmi, mint ahogy kimarad a navarrós One Hot Minute, meg nyilván a Josh Klinghoffer-féle anyagok is. Utóbbiak talán nem is nagyon hiányoztak senkinek, talán csak Koroknai kolléga kivételével, aki bevallottan a The Getaway dalai miatt jött... nos, hát ő hoppon maradt.

red_hot_chili_peppers_k2022_05

A közönségre egyébként nem lehetett panasz, szar hangzás ide, bepunnyadás oda, minden egyes tételt ugyanakkora ováció, taps, éneklés és táncikálás kísért, úgyhogy szemmel láthatóan igencsak jól érezte magát az Eger lakosságszámának megfeleltethető populáció. Pont a legjobbkor jött hát a megasláger Californication (kábé csúcspont) és az új lemez húzódala, a Black Summer kettőse, hogy én is igazán jól kezdjem el érezni magam. Pláne, hogy felkonferálták legkedvesebb RHCP-dalomat, a Soul To Squeeze-t, és ekkor sajnos valami megtört. Az addig egyébként egészen jó napot kifogó Mr. Kiedis átment valami tök hamisba, amit ő is érezhetett, mert össze-vissza tekingetett, a füléből kiszedte a fülmonitort, és mintha Frusciante is egy teljesen másik dalt játszott volna. Hát, ez így sajnos teljességgel értékelhetetlen lett, kellett is utána a mindent vivő Give It Away, hogy valamelyest kiköszörülje a csorbát. Aztán vége, pedig kábé játszottak 80 perce (se).

red_hot_chili_peppers_k2022_06

Sebaj, hátra van még a ráadás, ami általában a By The Way/Under The Bridge kettőse szokott lenni, azokkal úgysem lehet tévedni. A hatvanévesen is kisgyerek Flea ráadásul kézen állva (!) érkezik vissza, rajta aztán tényleg nem múlik semmi, de a meglepi az, hogy a By The Way szépen lefut, az Under The Bridge meg nem gyütt. Elvileg szerepelt volna a setlistben, aztán valahogy mégis kimaradt, pedig hát csak az a legnagyobb slágerük mind a mai napig. A pöttyösgatyás Anthony még elbúcsúzik tőlünk, de valahogy úgy néz ki, mintha rekordsebességgel húznának el a turné eddigi legrövidebb koncertjéről.

red_hot_chili_peppers_k2022_08

Igencsak felemás érzéseim vannak tehát az eddigi legnagyobb volumenű, ám a hat évvel ezelőttiekhez képest minden visszaemlékező szerint jóval gyengébb Chili-koncerttel kapcsolatban. Mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt igazi élmény látni végre egykori nagy kedvenceimet (még ha már jó ideje el is váltak útjaink), ráadásul egy ennyire impozáns helyszínen. Ők aztán tényleg valódi világsztárok, ezen a szinten pedig szar koncertet nyilván már senki nem követ el. Haknit viszont igen.

red_hot_chili_peppers_k2022_07

 

Hozzászólások 

 
#13 valarmorgulisz 2022-06-21 10:25
Idézet - Edward_Richtofe n:
Idézet - valarmorgulisz:
Idézet - Goodbye:
Egyszer lehetne egy cikk arról, hogy miért van ekkora jelentősége Frusciante művészúrnak, mert szerintem tök ugyanúgy gitarozik, mint az elődei/utódai többsége, és érdekelnének egy hozzáértőnek a meglátásai a témában.


Valószínűleg abban keresendő a titok, hogy mind kritikailag, mind kereskedelmielg azok a csúcspontjai a zenekarnak, amikor Ő benne volt. Ez olyan, hogy ma is sokan eljátsszák a Tornado Of Souls szólóját, de úgy nem, ahogy Marty Friedman :És tudva, hogy nem is ők írták, nem az igazi. Így teljes az RHCP szerintem/szeritük. (Az mellékes, hogy szerintem az egyetlen csont nélkül zseni lemezük épp Dave Navarróval készült One Hot Minute)


Na köszönöm. Bár az "RHCP rajongó" mellett nagyon nem én szerepelek a szótárban illusztrációkén t, basszusgitárosk ént nyilván rám is gyakorolt hatást Flea, főleg a hivatkozott One Hot Minute révén. Az egy olyan eklektikus mixe annak a rengeteg hatásnak amiből összeáll a zenéjük, hogy papíron kurvára nem kéne működnie, aztán mégis, hát mekkora nóta már egy Aeroplane vagy egy Coffee Shop. Persze, nagyon jó a BSSM meg a Mother's Milk is, de a One Hot Minute más világ egyszerűen. Külön plusz nálam, hogy Navarro kicsit vaskosabb gitárt hozott a zenébe. A későbbi lemezeik meg igazából már mind elmentek mellettem.


Egyetértek. Érezhetően szintet léptek azon a lemezen. Kár, hogy sokan utálják. Köztük úgy látom maga az RHCP is.
Idézet
 
 
#12 Edward_Richtofen 2022-06-20 09:43
Idézet - valarmorgulisz:
Idézet - Goodbye:
Egyszer lehetne egy cikk arról, hogy miért van ekkora jelentősége Frusciante művészúrnak, mert szerintem tök ugyanúgy gitarozik, mint az elődei/utódai többsége, és érdekelnének egy hozzáértőnek a meglátásai a témában.


Valószínűleg abban keresendő a titok, hogy mind kritikailag, mind kereskedelmielg azok a csúcspontjai a zenekarnak, amikor Ő benne volt. Ez olyan, hogy ma is sokan eljátsszák a Tornado Of Souls szólóját, de úgy nem, ahogy Marty Friedman :És tudva, hogy nem is ők írták, nem az igazi. Így teljes az RHCP szerintem/szeritük. (Az mellékes, hogy szerintem az egyetlen csont nélkül zseni lemezük épp Dave Navarróval készült One Hot Minute)


Na köszönöm. Bár az "RHCP rajongó" mellett nagyon nem én szerepelek a szótárban illusztrációkén t, basszusgitárosk ént nyilván rám is gyakorolt hatást Flea, főleg a hivatkozott One Hot Minute révén. Az egy olyan eklektikus mixe annak a rengeteg hatásnak amiből összeáll a zenéjük, hogy papíron kurvára nem kéne működnie, aztán mégis, hát mekkora nóta már egy Aeroplane vagy egy Coffee Shop. Persze, nagyon jó a BSSM meg a Mother's Milk is, de a One Hot Minute más világ egyszerűen. Külön plusz nálam, hogy Navarro kicsit vaskosabb gitárt hozott a zenébe. A későbbi lemezeik meg igazából már mind elmentek mellettem.
Idézet
 
 
#11 Meszlényi Bálint 2022-06-19 11:19
GIGALIKE!
Idézet - Eugen:
Idézet - Goodbye:
Egyszer lehetne egy cikk arról, hogy miért van ekkora jelentősége Frusciante művészúrnak, mert szerintem tök ugyanúgy gitarozik, mint az elődei/utódai többsége, és érdekelnének egy hozzáértőnek a meglátásai a témában.


Az emberek szeretnek hozzáértőnek tűnni, és egy jó kis "frásántizás" pont jó erre: nagy hülyeséget nem mond vele az ember, nagy ellenállásra, ellenvélemények tömegére nem számíthat, és még nagyon indokolni sem kell. Ja, és elég egy nevet megjegyzni, nem kell hozzá ismerni a többi gitárost.

Ellenben ha valaki pl. Navarrot említené, akkor pont ezek a "hozzáértők" hülyéznék le az illetőt vagy követelnének alapos magyarázatot, miközben az ő véleményük, szerintük, nem igényel egy fél perc magyarázatot sem, mert hát Frusciante az Frusciante, és pont.

De más zenészekkel, bandákkal, albumokkal, dalokkal is előfordul ez, nem RHCP specifikus a dolog.
Idézet
 
 
#10 Mr. Tigris 2022-06-17 22:17
Korrekt cikk. A hangzás nem volt jó, sok volt a basszus. A setlist so so, kinek a pap... De jó volt látni ezeket a csókákat.
Idézet
 
 
#9 Eugen 2022-06-17 22:02
Idézet - Nordmann:
Idézet - Eugen:
Idézet - Goodbye:
Egyszer lehetne egy cikk arról, hogy miért van ekkora jelentősége Frusciante művészúrnak, mert szerintem tök ugyanúgy gitarozik, mint az elődei/utódai többsége, és érdekelnének egy hozzáértőnek a meglátásai a témában.


Az emberek szeretnek hozzáértőnek tűnni, és egy jó kis "frásántizás" pont jó erre: nagy hülyeséget nem mond vele az ember, nagy ellenállásra, ellenvélemények tömegére nem számíthat, és még nagyon indokolni sem kell. Ja, és elég egy nevet megjegyzni, nem kell hozzá ismerni a többi gitárost.

Ellenben ha valaki pl. Navarrot említené, akkor pont ezek a "hozzáértők" hülyéznék le az illetőt vagy követelnének alapos magyarázatot, miközben az ő véleményük, szerintük, nem igényel egy fél perc magyarázatot sem, mert hát Frusciante az Frusciante, és pont.

De más zenészekkel, bandákkal, albumokkal, dalokkal is előfordul ez, nem RHCP specifikus a dolog.



És mi volt a baj az elődjével? Szerintem korrekten nyomta nagyon.... De mindenki fikázza.


Én biztosan nem. Sőt!
Idézet
 
 
#8 Nordmann 2022-06-17 19:20
Idézet - Eugen:
Idézet - Goodbye:
Egyszer lehetne egy cikk arról, hogy miért van ekkora jelentősége Frusciante művészúrnak, mert szerintem tök ugyanúgy gitarozik, mint az elődei/utódai többsége, és érdekelnének egy hozzáértőnek a meglátásai a témában.


Az emberek szeretnek hozzáértőnek tűnni, és egy jó kis "frásántizás" pont jó erre: nagy hülyeséget nem mond vele az ember, nagy ellenállásra, ellenvélemények tömegére nem számíthat, és még nagyon indokolni sem kell. Ja, és elég egy nevet megjegyzni, nem kell hozzá ismerni a többi gitárost.

Ellenben ha valaki pl. Navarrot említené, akkor pont ezek a "hozzáértők" hülyéznék le az illetőt vagy követelnének alapos magyarázatot, miközben az ő véleményük, szerintük, nem igényel egy fél perc magyarázatot sem, mert hát Frusciante az Frusciante, és pont.

De más zenészekkel, bandákkal, albumokkal, dalokkal is előfordul ez, nem RHCP specifikus a dolog.



És mi volt a baj az elődjével? Szerintem korrekten nyomta nagyon.... De mindenki fikázza.
Idézet
 
 
#7 Eugen 2022-06-17 15:40
Idézet - Goodbye:
Egyszer lehetne egy cikk arról, hogy miért van ekkora jelentősége Frusciante művészúrnak, mert szerintem tök ugyanúgy gitarozik, mint az elődei/utódai többsége, és érdekelnének egy hozzáértőnek a meglátásai a témában.


Az emberek szeretnek hozzáértőnek tűnni, és egy jó kis "frásántizás" pont jó erre: nagy hülyeséget nem mond vele az ember, nagy ellenállásra, ellenvélemények tömegére nem számíthat, és még nagyon indokolni sem kell. Ja, és elég egy nevet megjegyzni, nem kell hozzá ismerni a többi gitárost.

Ellenben ha valaki pl. Navarrot említené, akkor pont ezek a "hozzáértők" hülyéznék le az illetőt vagy követelnének alapos magyarázatot, miközben az ő véleményük, szerintük, nem igényel egy fél perc magyarázatot sem, mert hát Frusciante az Frusciante, és pont.

De más zenészekkel, bandákkal, albumokkal, dalokkal is előfordul ez, nem RHCP specifikus a dolog.
Idézet
 
 
#6 valarmorgulisz 2022-06-17 14:56
Idézet - Goodbye:
Egyszer lehetne egy cikk arról, hogy miért van ekkora jelentősége Frusciante művészúrnak, mert szerintem tök ugyanúgy gitarozik, mint az elődei/utódai többsége, és érdekelnének egy hozzáértőnek a meglátásai a témában.


Valószínűleg abban keresendő a titok, hogy mind kritikailag, mind kereskedelmielg azok a csúcspontjai a zenekarnak, amikor Ő benne volt. Ez olyan, hogy ma is sokan eljátsszák a Tornado Of Souls szólóját, de úgy nem, ahogy Marty Friedman :És tudva, hogy nem is ők írták, nem az igazi. Így teljes az RHCP szerintem/szeritük. (Az mellékes, hogy szerintem az egyetlen csont nélkül zseni lemezük épp Dave Navarróval készült One Hot Minute)
Idézet
 
 
#5 Goodbye 2022-06-17 14:21
Egyszer lehetne egy cikk arról, hogy miért van ekkora jelentősége Frusciante művészúrnak, mert szerintem tök ugyanúgy gitarozik, mint az elődei/utódai többsége, és érdekelnének egy hozzáértőnek a meglátásai a témában.
Idézet
 
 
#4 blackmagic 2022-06-17 10:30
NAS-ról annyit, hogy a valaha volt egyik legnagyobb a saját stílusában. 19 évesen írta meg a hip-hop valaha volt legnagyobb albumát, a kritikusok és a rajongók szerint is. A dalszövegeit egyetemeken elemzik. Hogy 15 éve úgy viselkedett mint néha Megadave...sajnos van ilyen.
Idézet
 
 
#3 Scarecrow 2022-06-17 08:46
Nekem a hangzással volt problémám, az énekből szinte semmit nem lehetett érteni, legalábbis ott, ahol mi ültünk fenn. Lehet az állóhelyeken szemből jobb volt a helyzet.

+ hát ugye az ülőhelyek minimalitása, egymás hegyén hátán minden, már a Nas alatt is elzsibbadt a lábam, pláne mire jött a Chili... egyértelmű a cél, minél több ember bezsúfolása az Arénába, de ez van...

A 2016-os koncert jóval minőségibb volt ilyen téren, de nem panaszkodom, mert öröm volt őket újra látni. Igaz távcső kellett kb. :D
Idézet
 
 
#2 BS11 2022-06-17 08:32
Ritka de a leírtakkal teljesen egyetértek! igaz a koncertet nem tartanám hakninak, mert koncertől-koncertre cserélik a számokat, és kerül a programba alsóhangon 4 tour/live debut, azért ez nem egy játsszunk és haladjunk hozzáállás.
Az Under már máshol sem került a programba, és nekem a BSSM lemez dalai nagyon hiányoztak...
A hangzás katasztrófa volt, egyszerűen szar a stadion akusztikája, de nem vagyok szakértő, ezért ne vegye senki a fejem. De örülök, hogy láthattam Őket!
Idézet
 
 
#1 valarmorgulisz 2022-06-17 08:05
Van valakinek valami legalább fél infója, hogy az Undert miért nem játszották le? A face oldalukon is ki volt húzva, pedig rajta volt eredetileg. Nem csúsztak, tehát ez nem lehet kifogás. Szarul érezték magukat? Kiedis legatyázta a hangját? Nagyon érdekelne. Egyébként a kakasülőn nem volt olyan fos a hangzás, de a jó sem ilyen. Összességében élvezhető volt. Én a nagymami etapot (Tell meg-Snow) bármikor elcseréltem volna egy jó kis cant stop-otherside kettősre. Szerintem egyébként Kiedis volt az oka, nem látszott rajta, hogy különösen élvezné a koncertet. Frusciante is csak óvatos duhaj volt. Flea és Chad viszont vigyorgott végig mint a tejbetök. Legalább ők.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

  • Préda
    Az első rész gyerekként egyenesen lenyűg...
  • Préda
    "Valóban nem a wokeness miatt hulladék a...
  • Machine Head: The Burning Red
    Nálam ugyanaz a helyzet ennél a lemeznél...
  • Préda
    13-14 évesen láttam először havernál cs...
  • Préda
    Zseniális volt, nem láttunk hasonlót se...
  • Préda
    Valóban nem a wokeness miatt hulladék a...
  • Préda
    Szerintem az alapján, amit én a Prédába...
  • Préda
    Szerintem is teljesen oké a Nimródos, n...
  • Préda
    Nem tudom, a Prey rendelkezik-e azzal a ...
  • Préda
    Nem tudom, mi az az Army of the Dead, d...
  • Préda
    A kérdés az volt, hogy femináci-e a fil...
  • Préda
    Dehogy jogos. Az elsőben nem voltak mes...
  • Préda
    Nem azt állítottam, hogy tényleges alap...

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.