Shock!

november 13.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Anthrax, The Raven Age - Budapest, 2017. június 21.

anthrax_k2017_07Még a Sabatonnal vagy régebben a Deathstarsszal sem nagyon fordult elő, hogy mindössze bő három hónap szünettel két koncertet is adtak a fővárosban. Nem gondoltam volna, hogy pont az Anthraxszel történik meg ilyesmi, de ennél azért lényegesen rosszabb dolgokat is el tudok képzelni, ráadásul a márciusi, teljes Among The Livinget hozó fellépés annyira jó volt, hogy már másnap is megint simán elmentem volna rájuk. A jelek szerint nem kizárólag én álltam így a kérdéshez, a keverőig ugyanis kellemesen lazán, de azért megtelt a Track Scott Ianékre – nem voltak annyian, mint a Mastodonon, sehol sem kellett nyomorogni, de ahhoz azért épp elegen jöttünk össze, hogy a hangulat egy pillanatra se szenvedjen csorbát a túlzott szellősség miatt. És ugyan az előzetes beharangozásokkal ellentétben most sem Charlie Benante ült a dobcucc mögött, igazság szerint ma este is megint elmennék rájuk, ha jönnének.

A The Raven Age-nek csak nagyon a végét láttam, így végleges véleményt nem szeretnék mondani róluk, mert nem lenne fair – a megtapasztalt pár perc alapján ugyanakkor különösebben nem bánom, hogy lemaradtam a program nagyobbik részéről. Pláne, hogy a brit fiatalok a teljes koncert alapján nyilatkozók szerint sem lettek jobbak egy szemmel sem, mint amilyenek tavasszal voltak... Szép dolog az elhivatottság, és még szebb, ha ezt a családi kötelékek révén egy Steve Harris-kaliberű arc is meg tudja támogatni pénzzel, paripával meg fegyverrel, de ettől még a zene nem lesz jobb. Ez a banda egyszerűen nincs még készen, csak ismételni tudom magam: mondjuk 2022-ben, néhány további albumon és rengeteg turnén túl majd talán kíváncsi leszek rájuk. Talán.

időpont:
2017. június 21.
helyszín:
Budapest, Barba Negra Track
Neked hogy tetszett?
( 45 Szavazat )

Az Anthrax számára igazi diadalmenetnek bizonyult az év elején lenyomott, tematikus Among The Living-turné, most pedig már elsősorban fesztiválozni érkeztek Európába, így egyetlen kérdés maradt: vajon megmaradnak-e a szokásos biztonsági setlistjüknél, amit kisebb-nagyobb módosításokkal évek óta, mindig nyomnak, vagy kicsit azért csavarnak rajta. A válasz nem egyértelmű, én valahová a kettő közé lőném be, de egy kvázi-különlegesség azért befért, sőt, végül kaptunk egy világpremiert is. Ami azért semmiképpen sem rossz mérleg szerintem...

anthrax_k2017_08

Még úgy sem, hogy az előzetesen általunk is megírtakkal szemben végül nem Charlie Benante, hanem megint Jon Dette ült a doboknál. Nem tagadom, magamtól is arra tippeltem előzetesen, hogy így lesz, de susmusról természetesen nincs szó, és a hazai szervezőket sem kell szidni, mivel a Benantére vonatkozó információt ők is a turnémenedzsmenttől kapták. Alighanem sosem tudjuk már meg, hogy pusztán hülyeséget beszélt valaki, netán volt is ezzel valami hátsó szándéka, vagy csak menet közben megváltoztak a dolgok (az Anthraxnél azért utóbbira is bőven láthattunk példákat az évek során). Ugyanakkor – legyen ez szentségtörés is akár – a végső mérleget tekintve nincs is különösebb jelentősége a dolognak. Charlie nyilván Charlie, akiből csak egy van, pláne, hogy zeneileg ő a banda agya, de mint eddig minden hasonló alkalommal, most is bebizonyosodott, hogy Dette tökéletesen képes helyettesíteni.

anthrax_k2017_09A koncert eleinte megint nem szólt igazán jól, de különösebben rosszul sem, és ahol én álltam – középtájt, nagyjából félúton a keverő és a színpad között –, ott már pár szám után is teljesen élvezhetővé javították az eleinte tapasztalható kásásabb, tompább megszólalást. A csapat szokás szerint biztosra ment, és három régi alapdallal – Among, Caught In A Mosh, Madhouse – korbácsolták fel a hangulatot. Olyan nagyon persze nem kellett erőlködniük, csak hozni a szokásos formát, mert a közönség egyből forró fogadtatásban részesítette őket, és én sem tehettem mást, átadtam magam az élménynek. Főleg, hogy a '80-as évek alapdarabjai után egyből érkezett az új korszak két meghatározó darabja, a zombis Fight 'Em 'Til You Can't, illetve a nagy kedvenc Breathing Lightning. Utóbbi ismét abszolút csúcspontnak bizonyult hatalmas refrénjével és Jonathan Donais briliáns szólójával, és megint csak azt tudom mondani: simán játszhatnának több dalt a Worship Musicról és a For All Kingsről, a közönség baromi jól vette az adást, és ezeket a témákat is óriási együtténeklés, tombolás fogadta. Ha nagyon őszinte akarok lenni, az egyik örök fix favorit N.F.L. sem tűnt utánuk magasabb kategóriának...

Ezen a ponton érkeztünk el egyébként az említett világpremierhez. A koncertet odafentről, a Rákóczi híd korlátját támasztva élvező arcokat – meglepően sokan voltak egyébként – már Scott is ekézte egy kicsit a Breathing Lightning előtt, először magyarul is letolvajozva, majd leprickezve őket, de aztán a szokásos jó formát nyújtó Joey Belladonna is nekik dedikálta az All Of Them Thievest. Fogalmam sincs, tényleg csak a potyázók miatt szedték-e elő pont most és pont ezt a dalt a legutóbbi lemezről, vagy egyébként is itt debütált volna, de az első verziót erősíti, hogy Ian ugyan félig-meddig elviccelte a témát, de azért látszott rajta, hogy tényleg böki a csőrét a fent támaszkodó, simán százas nagyságrendű tömeg. Aminek a jogát egyébként ne is vitassuk el tőle, még akkor sem, ha a jelenségen az ugyanitt játszó többi csapat általában könnyebben felülemelkedik. Az a riff mindenesetre egészen gyilkos volt, szóval lásd fentebb, amit a több új számról írtam...

anthrax_k2017_11Ha mindez nem lett volna elég kuriózumnak, mindjárt utána következett az Intro To Realityvel együtt elnyomott Belly Of The Beast a Persistence Of Time-ról, amelyet néha-néha előkapnak ugyan, stabilan azonban valamikor a 2000-es évek elején, még John Bushsal képezte a menetrend részét, és akkor is csak Észak-Amerikában. Nos, mint a mellékelt ábra és a dal euforikus fogadtatása igazolta, a több friss téma mellett akár a régebbiekkel is lehetne bátrabban bánni. Minden túlzás nélkül hatalmasat szóltak a riffek, illetve a „Who is evil, who is blind?" refrén is, így szépen leporolhatnának még pár darabot ugyanerről a mára kissé elfeledett, de kimondottan egyéni hangulatú albumról. Legalább azokat, amelyek annak idején kvázi-slágernek számítottak róla: Time, Keep It In The Family, In My World... Mondjuk a Medusa helyett, amelynek erőltetését továbbra sem tudom mire vélni. Most is kilógott a műsorból úgy zeneileg, mint hangulatilag, ráadásul Belladonnának is ez megy a legnehezebben az összes elővezetett szerzemény közül. Komolyan, mintha a Spreading The Disease-en sem szerepelne semmi más, csak a Madhouse meg ez...

Maguk a zenészek egyébként a szokásos formájukat hozták, Scott még azt a jellegzetes ugráló-szökellő járását is előszedte, amiből legutóbb – talán a kisebb színpad miatt – alig kaptunk valamennyit. Feltűnő volt ugyanakkor, mennyivel jobban beindul az új nótákra, mint a régiekre, és ugyanez a másik pörgőgépre, Frank Bellóra is áll, de hát ebben sincs semmi különleges. Nyilván számukra is izgalmasabb egy All Of Them Thieves elsőre, mint az Among ötmilliomodjára... Belladonna most sem dumált sokat, de végig belakta a színpadot, és az énekteljesítményébe sem lehetett belekötni. Donais nemcsak korban, hanem fazonra és attitűdre is kilóg közülük, viszont zeneileg maximális mértékben beilleszkedett, végig hatalmasakat játszott. Jont meg már fényeztem feljebb, most is sokszor belefeledkeztem a játékába, annyira lehengerlően, pontosan és főleg ízesen üti a klasszikus témákat.

A műsor rendes szakaszát a March Of The S.O.D. (micsoda riffek, te jó ég!), a szintén új és szintén hatalmas Blood Eagle Wings, illetve az egész este egyik legnagyobb együtténeklős-óóózós blokkját hozó Be All, End All hármasa zárta, a végére pedig már csak az Antisocial és az Indians maradt, minden túlzás nélkül teljes ereszdelahajam-népünnepély jelleggel. Láthatóan a zenekar is jól érezte magát, szóval – ezúttal konkrét dátum nélkül – megkaptuk az ígéretet, hogy jövőre megint jönnek. Így legyen! Nem lehet eléggé érzékletesen ecsetelni, mennyire feltölti az embert egy efféle forró hangulatú, nyáresti szabadtéri buli.

anthrax_k2017_10

 

Hozzászólások 

 
+4 #16 kószapock 2017-06-23 11:13
Idézet - MATEo9:
WATCH THE TRAFIC, FUCKING PRICKS!!!
meg these are the same people who download our music :D :D Scott nagyon nagy arc!
Érdekes mennyire különböző nézőpontja van, Mastodonon Troy is tett említést az utcánállókra, csak ő üdvözölte őket és ugyanúgy a metál család részének tekintette őket :D
Az elbúcsúzásnál mit mondott Scott? Nem hallottam sajnos, a pengetővadászat tal voltam elfoglalva.


Nagyon nagy arc hogyne.. Azok után amit Anselmónak is mondott. Még a nem tudom mit is eladná,csak több legyen a bevétel.
Idézet
 
 
+5 #15 Szathmári Zoltán 2017-06-22 21:34
Köszi! Hasonló módon láttam én is a tegnap estét. Pont középen álltam, így valóban hallottam az első két, három dalig tartó tompaságot, majd a probléma szépen megoldódott. Egyébként nagyon jó volt hallani a Persistence Of Time (általam abban az időben is nagyon-nagyon favorizált lemezük) itt előadott két dalát. Jó lenne az In My World-öt élőben még hallanom tőlük! Különben tényleg eszméletlen jó hangulat volt, nem tahó, bunkó közönség - mint a műanyag műfaj képviselői - élvezte együtt a koncertet. A reunion után még Mezőtúron, azon az esős estén láttam őket utoljára, ami ugye már nem most volt. Az A gitáros faszi az Anthrax-ből című könyv alapos elolvasása után pedig már teljesen más érzésekkel telítve vártam az egész bulit, és annak tükrében, amit a színpadon a totális lelkesedéssel játszó zenekartól láttam erősödött meg az az érzés bennem, hogy a Testament: The Legacy és a Xentrix: Shattered Existence tetkóim után a jobb felkaromon végre méltó helyére kerüljön a Worship Music borítója. Nagyon jó volt ott lenni és látni, élvezni azt, amit nyújtott az ANTRHAX!!!
Idézet
 
 
+5 #14 Bekre Pál 2017-06-22 15:02
Irígyelli a szépasszony a szegény embertű' a bazsevát. :)
Idézet
 
 
+26 #13 Náci bácsi 2017-06-22 13:33
Idézet - MATEo9:
Az elbúcsúzásnál mit mondott Scott? Nem hallottam sajnos, a pengetővadászat tal voltam elfoglalva.


Azt mondta, hogy a pengetőkért majd a kijárat jobb oldalán kell fizetni, eurót is elfogadnak.
Idézet
 
 
+2 #12 MATEo9 2017-06-22 13:16
WATCH THE TRAFIC, FUCKING PRICKS!!!
meg these are the same people who download our music :D :D Scott nagyon nagy arc!
Érdekes mennyire különböző nézőpontja van, Mastodonon Troy is tett említést az utcánállókra, csak ő üdvözölte őket és ugyanúgy a metál család részének tekintette őket :D
Az elbúcsúzásnál mit mondott Scott? Nem hallottam sajnos, a pengetővadászat tal voltam elfoglalva.
Idézet
 
 
+1 #11 alazatos_toitoi 2017-06-22 12:17
Idézet - Csumbó kapitány:
potyáztam, sajnálom!!! (brutáljókonciv ót)

prick! :D
Idézet
 
 
+1 #10 Bobojsza 2017-06-22 09:34
Hála.
Idézet
 
 
+12 #9 Levike 2017-06-22 09:21
Én is potyáztam. Nem vagyok rá büszke, de tényleg ideális helyszín ilyen szempontból és nem mindig van keret a jegyre.
Ez van.
Ettől függetlenül pazar volt a koncert, nagyon jó a csapat, Belladonna meg egy genetikai csoda, ekkorákat énekelni ennyi idősen.....
Idézet
 
 
+3 #8 Csumbó kapitány 2017-06-22 08:42
potyáztam, sajnálom!!! (brutáljókonciv ót)
Idézet
 
 
-1 #7 zombee 2017-06-22 08:12
Ideje lenne már újranézni őket. 2005-ben a Bush-al felvett DVD után a belladonnás hakniturnén Mezőtúron csalódás volt a banda, hiába volt profi, de ennyire lelketlen koncerten azóta se voltam.
Idézet
 
 
+8 #6 Igor Igorovics 2017-06-22 07:51
Bár kétségtelen, hogy a Rákóczi híd tényleg ideális nézőtér a potyázóknak.
Idézet
 
 
+3 #5 Kondi István 2017-06-22 07:50
Kiváló beszámoló, Ádám, mint mindig. Nekem is még visszhangzik a fülem a tegnap estétől, hatalmas buli volt. Mondanom se kell, hogy az All Of Them Thieves és a Belly Of The Beast voltak számomra a csúcspontok, a Be All, End All-tól meg szerintem az egész 11. kerület zengett, akkora közönségénekelt etés volt. Sejtettem, hogy nem Charlie fog jönni, sajnáltam is, egészen addig míg bele nem kezdtek az Among The Living-be :D Jon tényleg lehengerlően, ízesen dobolt végig. Én örültem a Medusának, de igen, jobb lenne, ha több számot is elővennének a Spreading-ről, év elején még az A.I.R.-al kezdtek, de egy párszor a Lone Justice-t meg az Aftershock-ot is tolták, játszhatnák ezeket is. Nem beszélve az újabbakról sem (In The End, Evil Twin, Monster At The End, You Gotta Believe...). Nem gondoltam volna, hogy lesz olyan év, amikor kétszer is elcsíphetem őket. Nem bánnám ha ezentúl minden évben eljönnének hozzánk. És igen, külön thx a "thieveseknek"!! :D :D
Idézet
 
 
+6 #4 Igor Igorovics 2017-06-22 07:49
Amúgy a szabadtéri koncerteken,- ha nem stadionról van szó - elég gyakran fordul elő ilyen potyázás. Például a Pecsa szabatéren is jellemző volt, hogy létráról meg fákról sasolták a koncikat.
Idézet
 
 
+7 #3 Scarecrow 2017-06-22 07:18
Na ez fasza volt! Igaz az előzenekar számomra olyan lapos volt, hogy szinte semmi nem maradt meg belőle, de az Anthrax kárpótolt. Az meg hogy kiszóltak az "ingyenélőknek" plusz móka :)
Idézet
 
 
+19 #2 Not 2017-06-22 07:04
Ősszel nem jönnek? Arra is mennék, hatalmas volt és külön thx a potyázó "pöcsöknek" mert így kaptunk egy kuriózum számot
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.