Shock!

október 21.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Poverty's No Crime: a szegénység nem bűn

Poverty's No CrimeSlave To The Mind c. kitűnő harmadik albumával jelentkezett német progresszív metal csapat történetéről, és a jelenkori aktualitásokról a banda gitárosát, Marco Ahrenst faggattuk.

Ha jól judom, a csapatot 1991-ben alapítottátok. Kérlek, mesélj nekünk valamit a kezdeti időszakról!

Ahogy te is mondtad, ’91-ben alakultunk. Kezdetben főleg feldolgozásokat játszottunk. Iron Maident, Rush-t, Fates Warningot, Faith No More-t, meg ilyeneket. Később aztán, ahogy megszülettek a saját nótáink, ezek fokozatosan kikoptak a műsorunkból. Az első demónk My Favourite Delusion címmel jelent meg, és elég komoly terjesztést is kapott. Elég jó kritikákat kaptunk rá a sajtóban, úgyhogy gyorsan fel is vettünk még egy demót, a My Perfect Wing címűt. Ez után keresett meg minket a berlini Noise kiadó, és felajánlották, hogy felvehetjük náluk az első lemezünket. Ez lett a Symbiosis c. albumunk. Tulajdonképpen néhány nótánk ekkor már 2 évnél is öregebb volt, mert jó néhány demós dal is felkerült a CD-re.

Kik voltak a fő hatásaitok ebben az időszakban?

Az Iron Maiden és a Rush, később pedig jött a F. Warning és a Dream Theater. Manapság rengeteg mindent hallgatunk, például King’S X-et, Soundgardent, Kyusst, de én pl. Nick Cave-et is nagyon szeretem.

Sajnos az első két lemezeteket nem ismerem. Mit kell tudni erről a két korongról?

Az elsőn főleg demós nóták kaptak helyet. Ekkor még heavy metalosabbak voltunk, Iron Maidenes témákat vegyítettünk progresszív megoldásokkal. A The Autumn Years esetében már érettebbek voltunk, megpróbáltunk kifejezőbben fogalmazni, de ugyanakkor több trükkös részt építettünk a zenébe, mint korábban. Többféle hangzással is kísérleteztünk. Most pedig a dalközpontúságra figyeltünk leginkább. Szerintem a Slave To The Mind lett a legjobb és legnótaközpontúbb albumunk.

Tudsz valamit arról, hogy milyen példányszámban ment el az első két album?

Az elsőből kb. 4000 ment el Japánban, 2000 pedig Németországban és Európában. A kettes lemezzel nagyjából ugyanez volt a helyzet. A rossz eladási eredmények miatt rúgtak aztán ki bennünket a Noise Recordstól.

Turnéztatok is a két lemezzel?

A The Autumn Years-szel először egy 5 állomásos rövid körútra futotta a Victory előzenekaraként, mivel a szervezőirodának menet közben elfogyott a pénze, és így a többi bulit vissza kellett mondanunk. Az utolsó koncert Berlinben volt, ahol a kiadó felajánlotta, hogy menjünk el játszani a Virgin Steele és az Angra közös európai turnéjára. Elvileg a Kamelot is jött volna, de aztán valami miatt ők nem voltak ott. Olyan helyekre jutottunk el, mint Hollandia, Svájc, Spanyolország, Görögország vagy Olaszország.

Mikor álltatok neki az új nótáknak?

Rögtön az előbb említett turné után. Persze ez már 3 éve volt. Amikor elkészültünk 3 dallal, ezeket felvettük, és mivel a Noise kirúgott minket, szétküldtük a felvételeket különböző kiadóknak és menedzserirodáknak. A dolog persze senkit nem érdekelt, kivéve az InsideOut kiadót, akik felajánlották, hogy egy egész albumot felvehetünk náluk. Így aztán folytattuk a dalszerzést, ami egy kicsit nehezen indult, mert a nagy kiadókeresésben szépen ellustultunk. Végül csak összekaptuk magunkat, és kemény erőfeszítések árán összehoztuk az új anyagot. Mindeközben szépen eltelt 3 év, ami nem éppen kis mennyiségű idő.

A dalszerzés közös munka eredménye, vagy pedig van fő dalszerző a bandában?

Két főkolomposunk van: Christian, a basszusgitáros és Volker, aki énekel és gitározik. Amikor összejövünk a próbateremben, ők megmutatják a dalvázlataikat, és ezeket aztán közösen dolgozzuk ki végleges formájukba. Ha valakinek valami nem tetszik, akkor kuka, és új ötleteket dolgozunk ki. Szóval a munka ilyen formában végül is közös, de a fő ötletgazda mindenképpen Volker és Christian.

A szövegeket ki írja?

Volker, vagy néha én.

Minden elkészült nótát felhasználtatok a lemezen?

Igen. De azóta már 4 új dalunk is készült. Nagyon belelendültünk mostanában.

Nagyon tetszenek a lemez énektémái. Melyik énekesek voltak szerinted a legnagyobb hatással Volkerre?

Hú, nem is tudom. Talán Bruce Dickinson. De ez nem másolást jelent, egyszerűen csak ő a kedvence. De ennek ellenére szerintem Volkernek nagyon is egyéni énekstílusa van.

Szerinted könnyen ment neki az énektémák kidolgozása?

Igen, azt hiszem. A próbateremben, amikor összejövünk, mindig megmutatja a különböző ötleteit, és amelyikre rávágjuk, hogy: “Igen! Ez az!”, azt megtartjuk. Azt hiszem, elég spontán módon jönnek elő Volkerből az ötletek, nem nagyon kell erőlködnie.

Az új album nótái általában 5-7 perc körüliek, de a Manic ennél jóval rövidebb. Miért nem lett hosszabb ez a dal?

Ezt a nótát Volker hozta azzal, hogy ha utáljuk, akkor dobjuk ki. Erre mindenki teljesen megpadlózott tőle. Ez egyszerűen csak egy gyors, metal jellegű szám, amit nagyon jó volt feljátszani a lemezre. A többi dal, ahogy te is mondtad, jóval hosszabb ennél. De nekünk ez is tetszik, így aztán “miért ne?”-alapon ráraktuk ezt is a CD-re.

Nagyon bejönnek a lemezről a The Senses Go Blind és az A Matter Of Mind c. dalok. Te hogy állsz ezekkel a nótákkal?

Az én kedvenceim nem ezek, hanem az Access Denied és a Live In The Light. A Senses…-nek főleg az elejét csípem azzal a fura gitárhangzással. De amúgy nem az a kedvencem.

A komplexitást vagy a dal- és harmóniaközpontúságot tartjátok fontosabbnak?

Egyértelműen az utóbbit. A legutóbbi album óta bekövetkezett fejlődésünknek pont ez a lényege. Jó dallamokat, nagy refréneket, fogós harmóniákat írtunk, amiket könnyen meg lehet jegyezni. Persze a komplexitás is a dalszerzés része maradt, de nem mindenáron, hanem csak akkor, amikor azt az adott nóta hangulata megkívánta. Sok banda van, ahol óriási dallamokat és témákat hallani, de mire felfognád, hogy mi van, jön egy váltás, egy virga vagy dobbreak, és tönkreteszi az adott rész hangulatát. Miért van erre szükség? Sokkal fontosabbak a jó és fogós dalok, mint az ész nélküli magamutogatás.

Szerinted zenével és dalszövegekkel lehet változtatni az emberek gondolkodásmódján? Egyáltalán törekedtek erre?

Ez jó kérdés. Tudod, annak nagyon örülünk, ha a dalaink hatására az emberek mondjuk végiggondolják az életüket, az már egy óriási dolog. Az biztos, hogy úgy általában a rockzenében a dalszövegek hatással vannak a közönségre. De nem hiszem, hogy erre direktben törekedni kellene. Azt kell leírni, ami belülről jön; és ha ez valamilyen formában gondolkodásra serkenti az embereket, akkor az jó dolog. De a direkt papolásnak nem vagyunk hívei.

Melyek azok a dolgok, amelyek befolyásolnak benneteket szövegírás közben?

Ez inkább Volker asztala, ő a fő szövegíró közülünk. De azért megpróbálok válaszolni. Általában az életből vett dolgokról, a valós problémákról szólnak a szövegek. A The Senses Go Blind például a médiákból áradó agymosást taglalja. De szó van pl. arról is, hogy a tudatalattink hogyan képes befolyásolni a mindennapi cselekedeteinket. Aztán itt vannak még olyan témák is, mint a félelem, a gyűlölet, vagy az ember belső küzdelme önmagával azért, hogy jobbá válhasson.

A csapat neve meglehetősen furcsa szerintem (Poverty’s No Crime = A szegénység nem bűn). Miért pont ezt a nevet választottátok?

Mindenképpen egy olyan nevet akartunk, ami egy kicsit különleges, és jól hangzik angolul. Marha sokat agyaltunk, és a megfejtést végül egy angol kifejezésgyűjtemény adta, ebben találtunk rá a “poverty”s no crime” kifejezésre. Rettentően megtetszett a hangzása, és csak ezután néztük meg, hogy mit is jelent. A szegénység, a nyomor tényleg nem bűn, hanem egy sajnálatos állapot. Szerintünk ez egy nagyon jó kis zenekarnév, könnyen tudunk azonosulni a tartalmával.

A kettes album után a Noise-tól átmentetek az InsideOuthoz. Miért került sor a váltásra?

A Noise a kettes korong után felhívott minket, és közölték velünk, hogy bocs fiúk, de kevés lemezt adtatok el, mennetek kell. Szerintük a The Autumn Yearsből többet kellett volna eladnunk, mint a Symbiosisból. Ez mondjuk igaz is, de szerintem ez nem rajtunk múlott. Sokkal jobban oda kellett volna figyelniük a reklámra, a promócióra, és a koncertezésbe is több pénzt kellett volna fektetniük. Azt hiszem, nem igazán szerették a zenénket. Amikor kirúgtak, még csak meg sem hallgatták a már készen levő új nótáinkat.

És az InsideOut mit kínált fel a szerződésben?

Először is az album megjelenését. Azután több reklámot és jobb promóciót, mint amit a Noise nyújtott. Az album reklámja máris ott van az összes fontos magazinban, és a promóciós tevékenységükkel is elégedettek vagyunk.

Megturnéztatjátok majd az új anyagot?

Mi nagyon szeretnénk, bár még semmi sem biztos 100%-ig. A kiadóval már beszéltünk a dologról, és úgy néz ki, hogy ha lesz belőle valami, akkor vagy a Vanden Plas-szal, vagy a Pallas-szal mennénk turnéra.

Melyik eddigi koncertetekre emlékszel vissza legszívesebben?

A Virgin Steele-es turné athéni állomására. Az Angra akkor este valamiért nem játszott. Legalább 1500-an voltak, és az egész tömeg kiabálta a nevüket. Pedig nem hiszem, hogy nagyon ismertek volna bennünket. Úgy éreztük magunkat, mintha igazi rocksztárok lennénk!! (nevet) Autogramot osztogattunk, szórtuk a pengetőket, satöbbi. Óriási érzés volt. És maga a koncert is nagyon jól sült el.

A zenélés mellett mivel foglalkoztok még?

Én történelmet és zenét tanulok egy egyetemen. Ha végzek, tanár leszek. Volker is tanul, ő építésznek készül. A billentyűsünk a Mercedesnél dolgozik két műszakban, a basszerosunk egy lemezbotban melózik, a dobosunk pedig éppen munkát keres, merthogy munkanélküli.

Jártál már Magyarországon?

Nem, még soha. De remélem, hamarosan összejön a dolog.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.