Shock!

Meglehetősen alapos interjút adott a Rolling Stone-nak Phil Anselmo. A beszélgetés során számos kényes téma merült fel, és a Pantera frontembere olyasmiket is említett, amiket eddig még soha máshol.

Javarészt még mindig Phil Anselmónak az év elején produkált, nagy vihart kavart white poweres akciója jelentette a kiindulópontot a Rolling Stone számára az énekessel készített nagyinterjúhoz, ám a téma kapcsán a beszélgetés számos egyéb vonatkozást is felhozott. Phil a beszélgetés során többször is leszögezte: tudja, hogy hibázott, de hangsúlyozta, hogy nincsenek benne előítéletek senkivel szemben sem.

„New Orleans francia negyedében nőttem fel, ahol emberek kurvára vegyes közössége él”, elevenítette fel a frontember. „Anyám egyedül nevelt, randizgatott fekete férfiakkal is, akik a házunkban aludtak, meg minden, és csakis kibaszott szeretetet éreztem irántuk. A dadám pedig egy Wilma nevű transznemű nő volt, aki férfinak született. Imádtam. És itt érkeztünk el ahhoz a témához, amiről eddig sosem beszéltem: amikor egy csomóan folyamatosan arról panaszkodnak, hogy valaminek az áldozatai, mindig eljutunk olyan pontokig, amikor hátralépek, és azt mondom: na, na, na. Különösen, amikor arról hőbörögnek, hogy a nemi erőszak világában élünk, és a férfiak eredendően gonoszak. Na, vajon kit molesztált számos ember egész kibaszott gyermekkorában, férfiakat és nőket is beleértve ebbe? Engem. Engem. Sosem beszéltem erről a nyilvánosság előtt, és most már talán azért teszem meg, mert majdnem ötvenéves vagyok, és ma már leszarom. De megtörtént. És sosem hibáztattam miatta úgy a világot, mint amikor látok bizonyos mai embereket, akik mindenkit beskatulyáznak. És ugyanez vonatkozik a rasszizmusra meg a többi szarra is.”

Phil szavai alapján nehezményezi, hogy egykori zenésztársa, Vinnie Paul is megjegyzéseket tett rá az év elején történtek miatt. „Bármiből, ami elhagyja a csávó száját, csak úgy árad a keserűség. Semmi közös nincs bennünk. De Vince jobban teszi, ha óva… Na, szóval egy nap biztosan nem érdekel majd a Pantera öröksége. Nagyszerű, hogy ilyen fantasztikus rajongótáborunk van, és bizonyosan sokuk csalódna, ha elmondanám, mi a véleményem erről az egész helyzetről. Szóval nem mondok erről többet. Már csak azért sem, mert tudom, hogy amint kijön ez az interjú, egyből mindenki azt mondja majd: na, majdnem megtettem. És igen, majdnem. Ez egy lényeges szó.”

Anselmo szintén hangot adott Scott Iannel szembeni elégedetlenségének, aki a januári eset után arra szólította fel, hogy adakozzon a gyűlöletbeszéd ellen is küzdő Simon Wiesenthal Központnak. „Már januárban megtettem a felajánlásomat nekik, de vajon ki volt az, akinek nem volt elég vér a pucájában ahhoz, hogy elmondja ezt a sajtóban? Az ember, aki megírta a Speak English Or Die-t. Aki megírta az Aren’t You Hungry?-t. Ha az a lemez ma jelenne, meg, kurvára nem is jutnánk el a végéig. Szóval bocsánat. Persze lehet, hogy Scott említette ezt valahol, de hogy erről senki sem hallott, az is biztos. Pedig már másnap, talán már a következő órában adakoztam, miután beszéltem vele telefonon, de a sajtóban semmi sem jelent meg erről. És hogy rosszul érintett-e ez engem? Nagyon is. Mert csak a kattintások számítanak. A dolgok jó oldaláról senki sem akar hallani, akármi is legyen a téma.”

Felhívjuk minden kedves olvasónk figyelmét a civilizált kommentelés szabályaira.