Az Amadea 2003-ban indult, sőt, 2005-ben egyszer már fel is oszlatták magukat, a zenekar történetét pedig a még szintén 2005-ben lezajlott újjáalakulástól számítják a tagok, akik a mellékelt kép alapján szemtelenül fiataloknak tűnnek.
Ha már újra összeálltak, gyorsan meg is nyertek egy tehetségkutatót, amit az első háromszámos anyaguk kiadása követett, majd 2006-ban jött a Grey of the Morning EP. Regret című mostani anyaguk a harmadik tehát a sorban, és még 2007. elején jött ki, hozzám viszont csak most ért el.
A két vokalistával felálló, héttagú csapat elég nehezen behatárolható muzsikát játszik, hiszen zenéjükben éppúgy megtalálható a TOT-féle szomorkásabb, lassabb, melankolikus vonal, mint a zúzósabb, deathes dolgok. Ráadásul mindehhez társul még sok-sok zongora illetve billentyű is, így tényleg elég nehezen kategorizálható a muzsika.
Na de nem is a skatulyázás a legfontosabb, sokkal inkább a muzsika, amellyel kapcsolatosan a legnagyobb dicséret azt hiszem, hogy egyáltalán nem hallatszik rajta, hogy magyar! Remek hangzás, jó hangszeres teljesítmény, változatos dalok, tényleg le a kalappal.
Egyetlen negatívumot találok csak a produkcióban, nevezetesen Cser Ágnest, akinek hangja nem elég erős, erre tessék még gyúrni egy kicsit. Mondjuk legalább nem hamis, mint kolléganői többsége, de ennél sokkal többet kellene nyújtania, főleg, hogy Sass Márton masszív hörgése mellett Ági feladata lenne, hogy fogós és erős énekdallamokkal karaktert adjon a daloknak. Ezt leszámítva viszont a Regret egy elsőrangú anyag, amely bátran odatehető kis hazánkon kívüli zenekarok anyagai mellé is.
web: www.amadeamusic.hu
