Shock!

A promólemez hátulján látható zenekari fotó alapján a Destruction neve ugrott be, később kiderült nem is annyira alaptalanul. Noha a zenekar svéd, a zenéjükben sok thrashes hatás felmerül a német brigádoktól (Destruction, Kreator) kezdve a Bay Area-csapatokig. És ha azt is hozzáteszem, hogy alig több mint fél órás, tíz számot tartalmazó albumról van szó, akkor egyértelmű, hogy rövid, gyors, zúzós nótákat prezentáló bandáról van szó.

Röviden csak annyit, hogy a zenekar harmadik anyaga ez, skatulya szerint kíméletlen old-school death-thrash, olyan zenekari tagokkal, akik olyan bandákban játszanak, mint pl a Kaamos, Revokation, vagy a Maze Of Torment (bevallom én csak az utóbbit ismertem).

A Chaos Reign Supreme elejétől a végéig brutális, primitív zúzda, agyoncicomázás nélküli, „hóttegyszerű" darálás, mindez viszont maximális intenzitással, megfelelő profizmussal előadva. Aki tehát a túl komplex, kimatekozott zenéket nem kedveli, ámde súlyos, tömény thrash riffekre vágyik, annak bejöhet a lemez. Lassulás alig fedezhető fel a dalszerkezetekben, ellenben jók a váltások, a pörgetések, a dobos (Jonas Eriksson) kifejezetten ügyes. A két gitáros, Johan Thörngren és Nicklass Eriksson pedig fáradhatatlanul sikál, zakatol, szólózik. (Még jó, hogy az énekes nem Eriksson, de igencsak metalos nevet vett fel: Erik Tormentor).

Összefoglalva tehát nem egy világmegrengető anyag, nem lesz talán rajta senkinek sem az év végi listáján, de becsülettel odarakott, korrekt, tömény döngetés. Az én fejemet leszedte, hát a tiédet?