Shock!

Durva, technikás death metalt játszanak az oldenburgi fiúk, és nagyjából ez minden, ami a lemezről elmondható. A név unalmas, a logót egy esztétikavizsgán kettessel átcsúszott rajzoló formálta cirkalmasra és unalmasra, a borító számítógéppel készült, béna, és... igen, unalmas, úgy van. A zene is pont ilyen, csak még sokkal inkább.

Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy egy eredetileg az extremitásokat kergető zenei stílus művelői hogyan irtózhatnak ennyire attól, hogy bármiféle meglepetést okozzanak a hallgatóknak. Feszesen, összeszokottan játszanak persze, az énekes is megbízhatóan tolmácsolja egy lépesmézért harcoló medve minden fájdalmát, precíz kiállások, többnyire mélyen daráló, néha felsikoltó gitárok, dallamos betétek, jól eltalált kórus-hörgések hallhatók a lemezen, de semmi, ismétlem, semmi, ami alapján megkülönböztethető lenne több ezer pályatársuk munkáitól. Esetleg pályázhatnának a legátlagosabb death metal banda címére, egy szavazatuk mindenképpen van már.

Ja, igen, a lemezen található ezen kívül néhány digitalizált videofelvétel az együttes tagjairól, láthatjuk őket, amint a stúdióban bohóckodnak, vagy épp a Burger Kingben esznek. Felejthetetlen élmény, ez az, amiért a CD-ROM-ot feltalálták, nem másért.