A 2004-ben alakult cseh Heidenhez eleddig nemigen volt szerencsém, holott idén már a negyedik lemezükkel örvendeztetik meg a pogány/black metal szerelmeseit. Az Obsidianban azonban én nem sok örvendezni valót leltem, pedig többször is végigrágtam magam az igen hosszú, 40 perces alkotáson, de az idei Wyrd lemez mellett a Heiden se tudott letaglózni. Sőt.
|
megjelenés:
2009 |
|
kiadó:
Naga Productions |
|
pontszám:
6 /10 Szerinted hány pont?
|
Korábbi anyagaikat ugyan nem ismerem, de állítólag sokkal blackesebbek és pogányosabbak voltak, míg az Obsidian hozzájuk képest új irányba elmozdulva jóval rockosabb és doomosabb zenét tartalmaz. Nos, ahogy a finn blackerek esetében, úgy itt is megállja a helyét ez a megállapítás, az új Heiden lemezen ugyanis valóban egy jószerivel lassú tempókra épülő, dohogós, roppant egyszerű riffekkel telepakolt dalok sorjáznak, ám a témák relatíve ötlettelensége és az album kvázi egy tempóban való végigkalapálása már a második dal lecsengése után ásításra ingerel. Dinamikátlan és ötlettelen lett az Obsidian, enerváltan vánszorognak a tételek libasorban, de a stílusirányzatra jellemző hangulatoknak (visszavágyódás a természetbe, melankólia, magányérzet, ősi rítusok) mindössze halvány lenyomatait lehet itt felfedezni.
Egyedül a hangzás az, ami a hasonszőrű bandák közül valamelyest kiemelheti a Heident, amúgy teljesen felejthető a lemez. Lapozzunk!
