Shock!

Már első, Excerpts From A Future Past című lemezével utamba sodorta a véletlen 2017-ben a svéd Hällast, de nem győzött meg maradéktalanul, bár a zenei alap kifogástalan volt. A nazális, furcsa éneket az első pár alkalommal szoknom kellett, de a bemutatott zenei anyag annyira szimpatikus volt, hogy tudtam: előbb-utóbb be fog ütni ez a szokatlan vokálozás is. Ez nagyjából igaz minden lemezükre, a koraiakhoz képest viszont szükség volt némi fejlődésre énekfronton, ami szerencsére megtörtént. Bár továbbra sem erős pont, az ének már nem megy az igazi kedvelhetőség kárára. Ez nagy fejlődés, bár lehet megszokás kérdése is, nálam is akár.

A csapat tizenöt éve alakult Jönköpingben trióként, míg menet közben kisebb tagcserék során eljutottak a mai összetételhez. Ma öten vannak, a basszusgitáros, énekes Tommy Alexandersson mellett Rickard Swahn és Marcus Petersson gitárosok, Nicklas Malmqvist billentyűs és Kasper Eriksson dobos. Tommy, Kasper és Marcus alapítótagok, és Rickard Swahn kivételével mindegyik lemezen játszottak.

Az új album első száma a progresszív rock azon korába kalauzol vissza, amikor a leghosszabb szám többtételes volt, és gyakran ez volt a címadó, a lemez egyik felét egészben elfoglalta (Close To The Edge, 2112, Lizard, Pawn Hearts). Ennek megfelelően a címadó a klasszikus korból építkezik zeneileg, a váratlanul felbukkanó Genesis-téma (Dance On A Volcano) is ezt példázza. Az első pár szakasz olaszul szól, elsőre nem is tudtam, hogy biztosan a Hällast hallgatom-e, ilyen húzásuk előtte még nem volt. A lemez legambiciózusabb tétele ez, valószínűleg a legjobb is. „I still remember the taste of apples" – ez a legjobb énekdallam. A szövegileg és zeneileg is színes, 20 perces szerzemény már egy fél konceptalbum merengős megközelítésével. Főleg ha olyan klasszikus progresszív címekkel is dobálóznak mindensorban, mint „Light as a lizard, he's dancing forth" – nem hiszem, hogy belemagyarázom a ilyen sorokba Chick Coreát, a King Crimsont és a már említett Genesist sem, akad itt kikacsintás máshol is bőven.

Nemcsak ősrégi progból táplálkozik a banda. Pop-rockos, egyenesen szintipopos húzása van a Face Of An Angelnek. Az egész számot ez a könnyedség határozza meg, afféle abbás tempó, The Night Flight Orchestra-rokon, laza hangulattal, nyert ügy ez is, a szinti-gitáros szólóbetét némileg túlmutat ezen, de alapjában véve ez egy nagyon közérthető szerzemény. The Emissary tempós hard rockos lüktetésű prog fátyolos dallamokkal – pont ebben nagyon jó a Hällas. De azért nem mindegyik szám egységesen erős. A Bestiausban az orgonás alapok mintha egy '70-es évekbeli Camel-albumról származnának, de szépséghiba, hogy ez a magasztos ballada sokkal jobb, szárnyalóbb énekhangot követelne Alexanderssonénál. Persze kevésbé csilingelő az itteni végeredmény billentyűs szempontból, de azért Peter Bardens orgonajátéka végig ott kísért a dalban. Nálunk talán a szegedi East csinált hasonló dolgokat a '80-as évek elején (Játékok, Hűség). Akusztikus témázgatás vezeti fel a záró At The Summitot, amiből egy Uriah Heep-jellegű orgonával támogatott, hard rockos slágerszerűség bontakozik ki. Az ilyen megoldások alapján nem véletlen sorolták időnként (persze tévesen) a Heepet is inkább a súlyosabb progresszív bandák, mintsem a dallamosabb hard rock előadók közé.

Apropó, a Genesis-áthallás a nyitányban nem véletlen, a borítóról olyan benyomásom támadt, hogy ez a Trespass modern kivitelezése. Elég a keretre, az akvarellszerű világoskékre asszociálni, de még a bandaneves logó is a Genesis jegyét viseli magán. Marta Maldonado műve a festmény, neki sem ez az első együttműködése a csapattal (Conundrum). A hangzás hagyománytisztelő, főként a billentyűsök szólnak nagyon szépen. Ugyanakor nyoma sincs erőtlen, porosnak csúfolt keverésnek, de radikálisan új dolgok sem történnek rajta.

Ilyen zenét csak elhivatottan lehet csinálni, a toplistákat és a mai tizenévesek kegyeit bizonyosan nem a Hällas ostromolja, de aki szereti a régi idők rockját, tegyen vele egy próbát, mivel a jó dalok mellett széles palettát is kap jutalmul. Aki meg progra vadul, az főleg füleljen bele.