Nem sokat mondott nekem a zenekar neve, találomra a borító és alapján valami country hatású southern rockot képzeltem mögé. Tévedtem. A nyitó APB c. nóta nyitó pár másodperce kellemes meglepetésként ért, de sajnos az ének beléptével el is szállt ez az érzés, mert totál leültette az amúgy U2 ízű riffelést.
|
megjelenés:
1998 |
|
kiadó:
Slash / Polygram |
|
pontszám:
7 /10 Szerinted hány pont?
|
Ez az a tipikus meghatározhatatlan körvonalakkal bíró rockzene, már a középkor felé ballagó zenészekkel. A U2-n kívül felfedeztem egy csipet 70-es évekbeli pszichedelikusabb áramlatot (Woodstock-vonal), a Seconds c. nóta akár az Eper és vér vagy a Zabriskie Point c. film betétdala is lehetett volna. A Beatles sem hagyta hidegen a zenészeket.
Az album hangzása kristálytiszta, a hangszerelés csodás és a borító is igényes lapozgatnivaló. Gondosan komponált, érdekes világot takaró dalok, de csakis olyanoknak ajánlott a Jubilee, akik szeretik és érzik a 70-es évekre jellemző "virágos" hangulatot.
