Shock!

február 23.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Foo Fighters: Sonic Highways

0812foocDave Grohl egy mágus. Ráadásul nem is annyira csalárd bűvész, mint inkább egy ügyes illuzionista. Megmondja előre, hogy a kezét figyeld, mert csalni fog, a lelkes publikum mégis ugyanúgy tapsol és éljenez a nem is annyira olcsó trükkök láttán. Grohl még a szarról is simán el tudja hitetni, hogy csokoládé, az ember pedig mosolyogva harap bele, és csak pár falat után jön rá, hogy valami itt nagyon nem kóser. Foo Fighters elnevezésű bandája nyolcadik lemezének ürügyén pedig tényleg csúcsra járatta a felhajtást, a marketinget, a promóciót. Kár lenne elvitatni tőle, a dolgok ezen részét tényleg zseniálisan intézte, mint ahogy korábban is bármikor, gondoljunk csak rendkívül ötletes klipjeikre (kábé az összes ilyen), vagy arra a húzásra, hogy épp akkor kapta elő a cilinderből szegény jó Krist Novoselicet (és Pat Smeart is, ha már itt járunk), mikor arra már szinte senki nem számított. De mindez eltörpül amellett, amit a Sonic Highways kapcsán kitalált: a lemezt úgy promotálja meg, hogy legyárt egy nyolc részes sorozatot az HBO-nak a nagy kollektív amerikai zenei tudatalattiról. Több legyet üt egy csapásra, és egyszerűen nem jöhet ki rosszul belőle. Úgy néz ki, nem is fog.

megjelenés:
2014
kiadó:
Roswell / RCA
pontszám:
5 /10

Szerinted hány pont?
( 70 Szavazat )

Azért valljuk be őszintén: a FF valóban olyan magaslatról futott neki az új lemeznek, hogy valami igazán formabontót kellett kiagyalni. A Sonic Highways elődje, a három és fél évvel ezelőtti Wasting Light minden gunyoros félmosoly nélkül bevallva kiugróan jól sikerült, és hát az eredményei sem voltak akármilyenek: tizenkét országban lett listavezető (és ami az igazán fontos: a banda életében első ízben az Egyesült Államokban is), ezekben az államokban minimum aranylemez státuszt ért el, de még inkább platinát, és nem mellékesen Grammy-esőt hozott elkövetőinek, közte az év albumáért járót is. Innen nem nagyon lehet hova menni tovább, így aztán várható volt, hogy Mr. Grohl egy meglepőt fog húzni. Nem is lenne ezzel gond, ha útközben nem sikkadt volna el egy marginális kis összetevő, nevezetesen maga a zene. Így lett aztán az amerikai zenei kultúra átfogó tablójának szánt nyolc dalból a muzikális blöff emlékműve. És könnyű szívvel írom le: az eddigi leggyengébb Foo Fighters lemez, amiből sokadik hallgatást követően is jó, ha három számra emlékszem.

A koncepció ugye az lenne, hogy minden egyes dal egy-egy jenki nagyváros sajátos zenei életének megjelenítését jelenti, neves közreműködők hadát felsorakoztatva, úgy, hogy közben megmaradjon a sajátos Foo Fighters-ízvilág is. Na, ez az, ami baromira nem sikerült. Mert ha nekem bárki is azt mondja, hogy a The Feast And The Famine felhígított rockolása hűen mutatja be a híres-neves Washington D.C.-i hardcore punk szcénát, azt kegyetlenül körberöhögöm. Még úgy is, hogy a teljesen autentikus Bad Brains segít be a dolgokba (ha minden igaz), és még ha ez is az egyik legelfogadhatóbb dal a lemezről. De ugyanígy nem hallok semmi igazán jellemzően countrysat a Nashville-ben rögzített Congregationben, sehol a blues a texasi What Did I Do?/God As My Witnessből, és csak a fúvósszekció jelzi a jazzt a New Orleans-i hangulat életre keltésére hivatott In The Clearben. És ha a Subterranean tinglitanglija jelentette volna valaha is a grunge-ot, akkor sosem hallgattam volna. Kár érte, mert a koncepció első blikkre nagyon-nagyon ígéretesnek tűnt.

Ráadásul olyan érdekesen sikerült összeállítani a számsorrendet, hogy az dinamikai szempontból is elég nagy kudarc: a lendületesebb darabok (The Feast...., Congregation, pláne az egész lemez legjobbja, a nyitó Something From Nothing) leszaladnak az elején, a lemez felétől pedig, az Outside negédes kaliforniai napsütése után fordulunk mind inkább a belassultabb, mélázós darabok felé. A hallgató meg legkésőbb a Subterranean közepére szépen elbóbiskol, pedig a záró, balladisztikus I Am A River még egészen hangulatos lenne, kár, hogy ezt meg irtózatosan elhúzzák a hét percnyi hossz alatt.

Azért adjuk meg, ami jár: Grohl hangja most is ereje teljében, sokkal erősebb, mint a Foo Fighters-karrier elején volt, a Nate Mendel/Taylor Hawkins ritmusszekció játékát pedig mindig is szerettem. Igazán szépen is szól a lemez (sokszor bizony már túl tisztán is!), a régi kollaboráns Butch Vignek köszönhetően, pedig van ám itt zongora, fúvósszekció, nagyzenekar, kiszenekar, minden, nem lehetett könnyű menet. És oké, a borító, meg az egész koncepció is csillagos ötös, de hát akkor is, könyörgöm, a dalok többnyire bántóan üresek, sokszor indokolatlanul hosszúak és puhák, attól pedig, hogy kábé már most kinéz az újabb arany-/platinalemez/Grammy/világsiker, nem fogok seggre ülni. A Sonic Highways egy gyönyörű teremben megtartott kiállítás, ahol a csábosan mosolygó hostessek gyűrűjében kihelyezett, csodálatosan faragott keretekben nincsenek képek. Csak az üres falat bámuljuk.

 

Hozzászólások 

 
+1 #14 Anomander 2015-12-27 21:16
Most megy az M2-n a sorozat, érdemes nézni, nekem eddig tetszik! A daloknak is ad egy kontextust, így szerintem teljesen más, mint csak magában hallgatni a lemezt.
Pl. a "looking for a dime found a quarter" mondat Buddy Guy-tól hangzik el a chicagói részben, amikor Muddy Waters-szel való találkozásáról beszél, azért ez többlet tartalommal tölti meg a szöveget (Something From Nothing)
Idézet
 
 
+10 #13 Bikuci 2014-12-10 09:47
Ezt félreértelmezté tek. Nem az album a fontos, hanem a 8 órányi dokumentumfilm. Az pedig nagyon-nagyon jó. A zene azzal együtt érvényes.
Idézet
 
 
+23 #12 Zsolti 2014-11-17 21:35
Szinte minden kritika szarozza ezt a lemezt. Nekem meg tetszik és mindennap meghallgatom. Hát ez van, nem lesznek álmatlan éjszakáim emiatt. :)
Idézet
 
 
+4 #11 James Smith 2014-11-17 13:14
RobertThorn.
A lájk/diszlájk gombról és a kommentek pozitív/negatív állásáról meg annyit, hogy vannak az oldalon olyan egysejtű lények akik régi sérelmeiknek hála bizonyos neveket meglátván azonnal a lefelé mutató kézre nyomnak. Mindezt a komment tartalmától függetlenül.
Idézet
 
 
+42 #10 valarmorgulisz 2014-11-17 12:53
Menjetek már a... az oké, hogy valakinek nem ez a zenei műfaj a kedvence, meg, hogy csalódott az új lemezben, de pont Dave Grohlt megvádolni azzal, hogy csak a múltjából/múltjában él? Egyszerűen parasztság.

Kevés olyan zenészt tudok mondani aki ennyire alázatos a hivatásával. Aki ennyi mindent megtesz a műfajért. Aki próbálkozik. Dokumentum filmet csinál, lemezeket, minden olyan projektet elvállal ami valamilyen szinten tolja előre ezt a hitványnak tartott zenei ágazatot. Egy egyszerű (szerintem kifejezetten nem jó zenekar) dobosként tűnt fel anno, mára pedig egy szerethető frontember, jó szemű rendező (Sound City!!!heló), karakteres hangú énekes, x hangszeren játszik, és megírt egy rakat, - a szó nemes értelmében vett - slágert. Kevés olyan rockzenészt tudnék ma mondani (Bruce Dicky) akinek ennyire a sejtjeibe van kódolva a fémzene.

Lehet, hogy a Foo sokaknak nem kedvence, de igazságtalanság és nagyfokú tudatlanság azzal vádolni, hogy nem érdemli meg azt a státuszt, amit jelenleg birtokol.

...és még annyit, hogy ami jó, az névtelenül is jó, ami meg szar, azt nem fogja eladni a neve sem (Phil Anselmo szóló "lemeze" pl).
Idézet
 
 
+1 #9 Tom 2014-11-17 11:39
"A koncepció ugye az lenne, hogy minden egyes dal egy-egy jenki nagyváros sajátos zenei életének megjelenítését jelenti, neves közreműködők hadát felsorakoztatva , úgy, hogy közben megmaradjon a sajátos Foo Fighters-ízvilág is."

Én egyébként nem is értem, hogy ilyet valaki hogy gondolhat komolyan, ha arra gondolok, hogy egy banda, aminek van egy saját rá jellemző stílusa, csinál egy lemezt. Na nem mintha a Foo Fightersnek bármikor is valami markáns, egyedi stílusa lett volna. A léngyeg, hogy mondjuk a sorozat aláfestő zenéjének ez biztos elmegy, de hogy ennek az egésznek az album legyen a fő produkciója, azt nem értem.
Idézet
 
 
+6 #8 RobertThorn 2014-11-17 08:49
Idézet - James Smith:
Akármennyire jó arc Dave Grohl az tény, hogy ez a zenekar azért tart ott ahol mert dobosa volt egy bizonyos Nirvana nevű formációnak. Amúgy nagyon sokan tennének rájuk. Meg persze a jó marketing és kiadói hátszél is közre játszott.
Vannak jó számaik de szerintem egy teljesen átlagos, tipikusan amerikai csapat. Az előző albumon például volt pár emlékezetes momentum és tetszett a teljesen analóg hangzás. De ennyi.


Szívemből szólt ez a vélemény, teljes mértékben osztozok a leírtakkal.

Egyébként nagyon érdekes nézni itt a Shockon a like/disklike-okat a kommentekre. 'saszi' leírja, hogy hiányzik a lélek a lemezből, már a második szám után legszívesebben kikapcsolná az egészet. Jelen pillanatban 5 like-ot kapott a kommentje. Utána jön 'Codename333' kommentje, amiben leírja, hogy őt nem igazán fogta meg a lemez, szerinte Dave nem gyengén mellé lőtt. Ez a komment viszont 4 DISLIKE-ot kap.

Tudom, first world problem ilyeneken lovagolni, de valaki meg tudná mégis magyarázni, hogy a két szinte majdnem tökugyanazt a szitut leíró komment közt mi a lényegi különbség, ami miatt az egyik a 'királyvagytesó' míg a másik a 'elmészteapicsáb a' értékelést váltja ki?
Idézet
 
 
-8 #7 James Smith 2014-11-17 00:16
Akármennyire jó arc Dave Grohl az tény, hogy ez a zenekar azért tart ott ahol mert dobosa volt egy bizonyos Nirvana nevű formációnak. Amúgy nagyon sokan tennének rájuk. Meg persze a jó marketing és kiadói hátszél is közre játszott.
Vannak jó számaik de szerintem egy teljesen átlagos, tipikusan amerikai csapat. Az előző albumon például volt pár emlékezetes momentum és tetszett a teljesen analóg hangzás. De ennyi.
Idézet
 
 
+4 #6 Codename333 2014-11-16 15:10
Sajnos tényleg nem lett valami ütős.....bár nekem ez már abból lejött amikor öcsém pörgette a folyamatosan "kiköpködött" dalokat.Majd meghallgattam én is egyszer biztos ami biztos.De sajnos nem igazán fogott meg.....kár...pedig nagyon vártam.A Wasting Light-ot is sokat hallgattam de ezt MÁR nem fogom....nagy kár.Jó zenekar ettől még a Foo Figthers.Dave Grohl hatalams figura.Csak szimplán most mellé lőtt
Idézet
 
 
+4 #5 saszi 2014-11-16 12:30
Tetszhetne is akár, de mégis valami hiányzik belőle. Valami, amit nem lehet megtanulni, vagy odavarázsolni egy jó producerrel. A lélek hiányzik ebből a zenéből. Ezért kezdi az ember unni már az első dalnál, a másodiknál meg már kifejezetten idegesít. Tovább nem is jutottam
Idézet
 
 
+8 #4 valarmorgulisz 2014-11-16 11:36
Amennyire megköpködték (nem csak Ti, mások is), szinte biztos voltam benne, hogy jó lemez lesz. Az is lett.
Idézet
 
 
+11 #3 Dead again 2014-11-16 11:32
Nem tetszett ez a nagy hype, de tényleg jó lemez lett. Nem egetrengető, életformáló lemez, semmi különleges nincs benne. Csak egy jó lemez.
Idézet
 
 
+1 #2 BSND 2014-11-16 10:38
Fos volt ez a Foo Fighters mindig is.
Idézet
 
 
+2 #1 Flagellator1974 2014-11-16 09:16
Sajnos nagyon gyenge (a zenéjük). Szimpatikus arcok, üres dalokkal. Csak elvakult rajongóknak.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.