Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Dimmu Borgir: Eonian

dimmuborgir_cRoppant hosszúra nyúlt szünet után tér most vissza az extrém metal egyik legnagyobb illuzionistája. Volt idő, amikor órát lehetett igazítani a Dimmu Borgir lemezmegjelenéseihez, aztán a tagság 2009-es átrendeződése környékén döccent egyet a szekér, és jelenleg úgy állunk, hogy az utóbbi évtizedben mindössze kettő soralbumnak örvendhetett a tábor. Elsővonalas bandák ritkán szoktak olyan teljes elvonultságban létezni, mint ahogy a Dimmu számára teltek az elmúlt évek. Lehet persze ehhez ideológiát gyártani, és önmagában az sem számít különlegesnek, hogy egy negyed évszázada üzemelő gépezet fogaskerekei megfáradnak, de a lényeg mégiscsak az, hogy 2018-ban újra itt vannak Shagrathék, méghozzá teljes fegyverzetben.

Ha engem kérdezel, sokkal inkább az Abrahadabra kiadását megelőzően lett volna szükség némi kreatív feltöltődésre, azt a lemezt, és a tagságban azidőtájt zajló eseményeket inkább minősíteném pánikszerűnek, mint átgondolt stratégia szülöttének. Okkal számíthattunk tehát arra, hogy a friss album egy megújult, erőtől duzzadó Dimmu Borgirt mutat majd, akik ismét képesek lehetnek váratlan hadmozdulatokra. A dolgok közepébe vágva: a tény, hogy az Eonian legfőbb jellegzetessége éppen a szürkesége, számomra azt igazolja vissza, hogy nem ötletgyűjtögetéssel telt az elmúlt nyolc év, hanem a banda magját adó triónak egyszerűen fogalma sem volt, hogy merre kellene elindulniuk. Végül maradtak a biztonsági játéknál, és született egy fájdalmasan középszerű lemez, ami keveseket tesz majd igazán boldoggá – alkotóit is beleértve.

megjelenés:
2018
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 41 Szavazat )

Józan ésszel nem számított senki az életmű csúcsalkotásainak (Enthrone Darkness Triumphant, Puritanical Euphoric Misanthropia) megközelítésére, már csak azért sem, mert évek óta nincs olyan ember az aktuális tagságban, akiben a zsenialitás e szikrája megcsillanhatna. Utóbb bármennyire is igyekeztek a zenekar irányából kisebbíteni a tiszta énekért felelős Simen/Vortex és a billentyűs Mustis szerepét, helyükre azóta sem érkezett minőségi pótlás, ez pedig alapvetően meghatározza az újkori produkciók színvonalát. A frontember Shagrath, illetve a két gitáros, Silenoz és Galder, vagyis a jelen éra dalszerzői nagyjából arra képesek, amit utóbb tőlük hallhattunk, és pont. Még így is úgy kell ide az Old Man's Child egykori (?) agya, Galder jelenléte, mint egy falat kenyér, hiszen az alapítók legfeljebb csak halovány fénymásolatait adják egykori önmaguknak.

Az aktuális teljesítményt azért különösen nehéz önmagában nézni, mert a körítés kétségkívül világszínvonalú, Jens Bogrennek köszönhetően a lemez kiválóan szólal meg, Zbigniew Bielak festményei is a szokásos minőséget hozzák, a csudálatosan kitalált arculat mögött azonban éppúgy vékony a vaj a pirítóson, mint a legutóbbi Machine Head-album esetében. A kórus (a patinás norvég Schola Cantorum Choir) munkája is kiemelkedőnek mondható, pláne egy Shagrathéhoz hasonló antihang ellenpontozásaként – nem is lesz könnyű meló a koncerteken ezeket a dalokat a saját lábukra állítani efféle támaszok hiányában. A lemez első fele még így is szimplán unalmas, középtájtól akad pár érdekesebb részlet, az 55 percnyi össztávot egyben letolni pedig kimondott sportteljesítménynek fogható fel a hallgató részéről.

Ez a jó öreg, ismerős dimmus bombaszt, a szükséges mennyiségű ördögvillás fűszerrel, a szokásosnál is egyértelműbben kommersz alapokra felépítve. A gond nem is azzal van elsősorban, hogy alapvetően szórakoztató popzene akarna lenni torzgitárral és vérkapszulával, hanem hogy popzenének sem elég jó. Elsőre azt gondoltam, hogy az elmondottak fényében az Ádám által a legutóbbi lemezre adott pontszám itt is megjárja majd, de az eltelt évek fényében és az üvöltő ötlettelenség okán maradjunk inkább egy szép, kerek hatosnál.

 

Hozzászólások 

 
#26 Mármarosi Anna 2019-07-28 17:33
Idézet - Phobos:
https://www.youtube.com/watch?v=kmQgP5ouZNo

A csúcskorszak és a csúcsfelállás.


Na igen... Nagy kár lenne, ha nem születne több ehhez hasonló alkotás. Manapság a festék sokkal több, színpadi show kimerül a jelmezekben, amik alatt már a zenészeket sem lehet látni, de ez sem zavar, amíg a régi albumokról játszanak. A Vredesbyrd az egyik kedvencem.
Idézet
 
 
#25 Mármarosi Anna 2019-07-27 23:54
A popzene az egyszerűségére vonatkozott szerintem, és hát lássuk be, valóban az. Korábbi albumaikban éppen a változatosság, az összeteztség, monumentalitás volt a lenyűgöző, hát ebben sajnos nyomokban sincs ezekből. Dimmu Borgir az abszolút Nr 1 nálam, de én erre nem adnék 6-ot sem.
Legutóbb 3 dalt játszottak róla, 2 még úgy ahogy elment élőben, mert azokban vannak pörgősebb, zúzósak témák, arime még felébredtem a színpad előtt, de a 3.! Hát keserves volt kivárni a végét! De hál istennek aztán jöttek sorban a régi klasszikusok. Úgyhogy a koncertjei továbbra is 10 pont nálam.
Idézet
 
 
#24 Mármarosi Anna 2019-07-27 23:41
Nagyon jól megfogalmazott kritika, magam is úgy éreztem, mintha alkotói válság kellős közepén kényszerből hozták volna össze. Pedig ha valaki, én aztán odáig vagyok a korábbi lemezeikért, de ezt az újat nem bírtam még egy seggen végig hallgatni. Szerencsére a régieket még nem untam meg, de remélem hogy fog még születni azokhoz fogható alkotásuk. Szerencsére a koncerteken ahol voltam (Eonian turné) az újról csak 2-3 számot játszottak, úgyhogy ezek még mindig bomba jók.
Idézet
 
 
#23 Iml 2018-12-23 09:59
Sziasztok!

Nekem a P.E.M. a kedvencem. Az Eonian a sok
kis pityipű szintivel és kellemes kis kóruskával
inkább egy kellemes karácsonyi album számomra.
Idézet
 
 
#22 DRAZSEN 2018-08-04 08:52
Szerintem baromi jó album lett. Nálam 10 pontos
Tudom most kapok egy rakás piros pontot vagy mit,de rohadtul nem érdekel. Ez a lemez elképesztően komoly mestermunka
Idézet
 
 
-4 #21 III. Rambó János 2018-05-22 14:30
Idézet - Pisti:
A klisé a popzene legszembetűnőbb ismertető jele.


Mert a metál nincs tele évtizedek óta újra és újrafelhasznált ordító klisével.
Idézet
 
 
-15 #20 Pisti 2018-05-22 13:56
A klisé a popzene legszembetűnőbb ismertető jele. Ez a lemez pedig egy klisé halmaz, nulla érdekes megoldással. Szerintem az utolsó nagy dobás a Puritanical volt, a Death Cult lemez pedig ezt másolta le mégegyszer, szinte hangról hangra.
Idézet
 
 
-11 #19 Szálasihónaljszőre 2018-05-22 10:54
Nagyrészt egyetértek a kritikával, bár a végén a popzenés megállapítást nem igazán tudom hova tenni, de nekem is végig az járt a fejemben, hogy ezek a 80%-ban kórustételekre és vonósokra írt dalok hogy fognak megszólalni élőben? Gyanítom, hogy szarul.
Egyébként meglepett, hogy Shagrath magához képest egész sokat kipréselt magából, én például már f.sz tudja hány lemez óta nem hallottam üvölteni.
Egyébként tisztán zeneiségét tekintve az album szerintem nem vészes, még különösebben hosszúnak sem érződik, bár én meló mellett hallgattam, úgy nem tűnt túl egysíkúnak, de izgalmasnak sem. A hat pont szerintem korrekt... :)
Idézet
 
 
-8 #18 Persecutor 2018-05-22 10:42
Nekem Mustis hianyzik innen. Komolyzenei kepzetsegu kivalo dalszerzo. Erdemes meghallgatni a progenies of the great apocalypse-t egy szal zongoran mennyire az o jatekan alapult.
https://www.youtube.com/watch?v=4s88vxHjWrs
Idézet
 
 
-11 #17 Phobos 2018-05-22 06:01
Idézet - Carrast:
Én elvagyok a lemezzel, nem rossz de nem is űberjó. Pár szám tetszik, de nem mérhető a korai anyagokhoz, ebben szerintem mindenki egyetért. JA, Mustis és Vortex hiánya igen, szembeötlő... Az abrahadabrát én kihagytam, megjegyzem!


Én megemlíteném még Nick Barker hiányát is, akinek a dobjátéka még többet hozzátett a változatosságho z.
Idézet
 
 
-11 #16 19EmpEroR75 2018-05-22 04:04
Idézet - Igor Igorovics:
"alapvetően szórakoztató popzene akarna lenni torzgitárral és vérkapszulával" Szerintem ez azért túlzás. Ha durván előadott popzenét akarnék mondani, az az Amaranthe vagy a Blood Stain Child lenne, nem ez. Amúgy szerintem is az ezredforduló környékén írták a legjobb zenéket, de annyira azért nem szar ez a lemez. Bár sokat azért én sem fogom hallgatni. Politikát meg idekeverni nettó baromság, amúgy szerintem Shagrath utasítaná vissza először a konzervatív értékrendet meg úgy egyáltalán a politikát.

Van abban valami, amit mondasz, csak a Blood Stain Child nem akar több lenni egy visual kei bandánál, ami death metal és elektronikus hatásokkal rendelkezik. Csakhogy itt szerintem a probléma ott kezdődik, hogy a Dimmu változatlanul black metalt akar játszani szimfonikus/bombasztikus/filmzenés körítéssel, csakhogy az ehhez szükséges emberek elhagyták a bandát. És a két ős-tag sajnos bántóan kevés ehhez.
Én elhiszem, hogy komolyan gondolják, és ez a cél, de a végeredmény nekem iszonyatosan kommersz (és ami még jobban bosszant, hogy középszerű is - akárcsak az előző lemez).
Idézet
 
 
-12 #15 Phobos 2018-05-21 13:51
https://www.youtube.com/watch?v=kmQgP5ouZNo

A csúcskorszak és a csúcsfelállás.
Idézet
 
 
-9 #14 RobRock 2018-05-21 13:45
A Death Cult az egész metal műfaj egyik leghatalmasabb albuma, és ezt US Powe/Thrash/Progresszív hívőként írom....Már annak megjelenésekor sejthető volt, hogy annál jobbat nem lehet ebben a szimfo black irányzatban letenni az asztalra. Azért a két előzetes szám jó kis kellemes hallgatnivaló volt, így hamarosan a kommentek ellenére is sort kerítek a meghallgatására ...........Nem úgy, mint a Machine Head albuméra, amit már hiába birtoklok még mindig félek meghallgatni....
Idézet
 
 
-10 #13 Carrast 2018-05-21 12:57
Én elvagyok a lemezzel, nem rossz de nem is űberjó. Pár szám tetszik, de nem mérhető a korai anyagokhoz, ebben szerintem mindenki egyetért. JA, Mustis és Vortex hiánya igen, szembeötlő... Az abrahadabrát én kihagytam, megjegyzem!
Idézet
 
 
-12 #12 GVM206 2018-05-21 11:42
Na egy félkomoly bejegyzés, hogy oldjam az indulatos hangulatot!
1) Ha Dimmu Borgiros vagy, haladéktalanul telefonálj a menedzsmentnek és/vagy a dalszerzőknek, hogy nincs több Ghost-hallgatás lefekvés előtt!
2) Ha szereted a Dimmu Borgirt és a Ghostot is, az a legjobb eshetőség! Persze ha meg tudod győzni magad, hogy a Ghost levelezőn elvégzett egy blackmetál-blastbeat-szakot, és hallgattak new age-speckollokat (nem vicc!)
3) Ha csak a Ghostot szereted, vedd figyelembe a fent leírtakat, és úgy hallgasd!

Mert ez a lemez jó, sőt, hogy mást ne mondjak, egyszerűen "szép", de a Dimmu Borgir valahol még mindig a korai albumoknál található :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2006. április 25.