Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Darkest Hour: The Human Romance

Darkest Hour: The Human RomanceA washingtoni Darkest Hour is azon csapatok táborába tartozik, akik ugyan már a kilencvenes években is léteztek, ám igazi nevet csak az ezredfordulóval megjelenő, és aztán felfutó metalcore vonal meglovaglásával szereztek. Lehet, hogy ők viszonylag keményebbek voltak társaik jó részénél, vagyis a refrénjeikben nem fakadtak könnyekre, ám mégis, az akkoriban roppant divatosnak számító irányzat nélkül hamar eltűntek volna a süllyesztőben, de legalábbis nem értek volna el akkora ismertséget, mint így.

megjelenés:
2011
kiadó:
Century Media/EMI
pontszám:
6,5 /10

Szerinted hány pont?
( 22 Szavazat )
Pedig egyáltalán nem rosszak, csak rendkívül unalmasak. Sokan melodikus death metalnak titulálják ténykedésüket, ám ezzel képtelen vagyok egyet érteni, hiszen a death metalhoz túl lágyak, a dallamaik pedig nem elég fogósak. Mondom mindezt úgy, hogy legújabb albumuk talán az eddigi legdallamosabb alkotásuk.

Hetedik nagylemezükkel az amerikaiak új, eleddig még felfedezetlen területekre nem kívánnak elkalandozni, inkább a meglévő határaikon belül próbálnak színesíteni egy kicsit az összképen. Nálam az album úgy a harmadik dal tájékán kezdődik, az első két tétel annyira jellegtelen, hogy még többszöri hallgatást követően se tűntek fel, mintha a „hidden track" opciót a srácok mindjárt az elején el akarták volna használni. A Savor The Killben hallható az első fogósnak szánt refrén, amit azonban az énekes, John Henry szerény adottságai vetnek vissza a feledés homályába.

A Man And Swine is csak a kimagasló gitármunkától válik emlékezetessé, Mike Schleibaum és Michael Carrigan remek párost alakítanak, ikertémáik egyszerre hagyománytisztelőek és modern felfogásúak, de főként az ő játékuk teszi lehetővé, hogy bizonyos dalokat ki lehessen emelni a korongról. A Purgatory kellemes szólóit hallva, vagy az instrumentális Terra Solaris ötletes témáit végigkövetve egyre erősebb bennem az érzés, hogy új énekessel kellene Schleibauméknak folytatniuk.

Mert például a legnagyobb slágerpotenciállal rendelkező Love As A Weapont is a vokálmunka teszi tönkre; talán még soha nem hiányoltam effajta zenéből a tiszta, karakteres énekhangot a süvöltözés mellé. Pedig néhol még háttérkórust is bevetettek a fiúk, persze csak szolidan, a kommerszebb hangnem erősítéseként, de a lemez mindezek ellenére is csak langyosnak mondható. A hangzás a stílusra jellemzően száraz, szellős, némileg erőtlen, vagyis olyan, ami a metal extrémebb válfajával ismerkedőket még nem rémíti el.

A Darkest Hour új lemezével számomra ismételten csak azt bizonyította be, amit a hasonszőrű bandáknál is érzek, vagyis hogy ezek az alakulatok amolyan belépő kategóriát jelentenek az igazi extrém muzsikák világába.

 

Hozzászólások 

 
#3 Gabović 2020-01-29 23:55
“új énekessel kellene...folytatniuk.” Schleibaum és John Henry az alapemberek a csapatban.Utóbbi totál hozza az ide kellő dallamot és főleg brutalitást.Láttad volna őket ma este a Dürerben...Szenvedélyes,lé lekkel teli zene,a legbarátságosab b emberek,és szívmelengető,m ikor mindig mondják,hogy hazajárnak Magyarországra/Budapestre.Némelyik albumuk tényleg gyengébb,pl. ez is,de Love As A Weapon az egyik legnagyobb daluk perfektül illő énekkel.Nyilván a brutál első 3 lemez után változni akartak,kereste k utakat,de továbbra is minden albumuk 100% DH.Lehet h elfogult vagyok,ez így van jól,te pedig kívülálló és objektív.Nekem 8,5/10.
Idézet
 
 
+4 #2 Guest 2011-03-05 01:16
Nem értem ezt a zsigeri ellenszenvet a stílus képviselőivel szemben. Minden soroddal azt sugallod,h ezeknek az arcok csak keméynkednek itt, igazából nincs tökük az igaz brutális zenéhez. Na ez kurvára nincs így. Tény,h ez a lemez az ezt megelőző Eternal Return-nel együt kicsit gyengébb lett, de ha meghallgatod pl a 2000-es Mark of Judas-t, hát ez leszedi a fejedet. De az említett 2 albumon kívül mondhatom ezt a többire is.
Idézet
 
 
+5 #1 Guest 2011-03-03 14:46
"Mondom mindezt úgy, hogy legújabb albumuk talán az eddigi legdallamosabb alkotásuk. " Ez elég nagy tévedés, a 2005-ös Undoing Ruin és főleg az azt követő Deliver Us jóval dallamosabb volt még vokál terén is.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Rise Against - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Watch My Dying - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.