Shock!

december 11.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Axel Rudi Pell: Sign Of The Times

axelrudipell_cAzóta szeretem igazán a Johnny Gioelivel készült ARP-lemezeket, mióta élőben láttam vele a bandát. Korábban ugyanis annak ellenére sem tudtam igazán ráhangolódni az általa fémjelzett felállásra, hogy a fickó kétségtelenül remek, ráadásul teljesen egyéni stílussal megáldott énekes. Pedig már huszonkét éve húzza itt az igát, azaz több mint kétszer annyi időt töltött a csapatban, mint elődei összesen... De 2016-ban aztán Bécsben sikerült végre koncerten is megtekintenem őket, és egyúttal – elsősorban Johnny lehengerlő élő teljesítményének köszönhetően – szépen fel is értékelődtek nálam az „újkori" anyagok.

Ezek közül a tizenkilences sorszámmal májusban startolt Sign Of The Times a legújabb, amely két évvel követi a Knights Callt, azaz most is sikerült tartaniuk a 2008 óta rendszeresített kétéves lemezperiódust. A banda tehát meglehetős kiszámíthatósággal működik, a német precizitás jegyében a vezér mögött menetelő rajongótábor idegeit pedig tagcserék sem borzolják túl gyakran: Bobby Rondinelli 2013-as érkezését leszámítva 1998 óta változatlan a felállás. Axel Rudi Pell tehát teljes nyugalomban kormányozza legénységét saját, jól körülhatárolható világának tengerén, az egyszeri rajongó pedig pontosan azt is kapja tőle mindig, amire vágyik.

megjelenés:
2020
kiadó:
Steamhammer / SPV
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 11 Szavazat )

Mindez persze azt is eredményezi, hogy felesleges túl sok újdonságot, izgalmat várni egy-egy új ARP-kiadványtól, de egyrészt balgaság lenne egy idén a hatvanat betöltő muzsikustól remélni a színtér megújítását, másrészről pedig az emblematikus szőke sörényt ma is büszkén viselő gitáros már évtizedekkel ezelőtt markánsan letette a névjegyét, illetve kialakította ezer közül is megismerhető játék- és dalszerzői stílusát. Épp ezért 2020-ban (meg már jó régóta) elég, ha szimplán csak jó dalokat ír. Ez pedig most nagyon összejött, sőt, megkockáztatom, hogy számomra ez az eddigi legjobb Axel Rudi-nagylemez, mióta Gioeli áll a fronton. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a gitáros stílusának elengedhetetlen és szerves részét képezi a monumentalitás, lemezein pedig már a kezdeti időktől szinte kötelezőek az olyan eposzok, mint a Land Of The Giants, a Casbah vagy a The Clown Is Dead, az utóbbi anyagok hasonló szerzeményei azonban számomra már sokszor unalomba fulladtak. Akárcsak a kihagyhatatlannak hitt balladák.

A Sign Of The Times-on viszont nincs igazi eposz, és ez mindenképpen az előnyére válik. A leghosszabb tétel, a címadó is alig hét perc, és ugyan ez is lassabban hullámzó darab, mégsem ülteti le a lemezt, amely tele van fogós rockhimnuszokkal. A The Black Serenade rövid instrumentális intrója után berobbanó Gunfire például kapásból ilyen, én pedig már első hallgatásra felkaptam rá a fejem. Jó, hogy még mindig van elég kraft az öregben az ilyen tempós, húzós rocknótákhoz. És ezzel közel sem lőtték el az összes puskaport, a kettes Bad Reputation, a The End Of The Line vagy később az AOR-osan induló, stadionrock Waiting For Your Call is hasonló szellemiségben fogant. Axel persze azért most sem fogalmaz tömören, de az átlagban öt-hat perces dalok így is képesek fenntartani a figyelmet a lemezanyag végéig. Ballada nélkül azért persze nem ússzuk meg, és az As Blind As A Fool Can Be-vel is csak annyi az összes probléma, hogy vagy tizenötször hallottuk már tőlük ugyanezt, ugyanígy. De ettől még nyilván kajálni fogja a rajongótábor női szekciója. A Living In A Dream kicsit kilóg a sorból reggae-s indításával (hallottunk már ilyet tőlük élőben például a Knights Live-on is), de másfél perc után azért szépen átváltanak benne a hagyományos vonalra, a lemezt záró Into The Fire kezdése pedig még egy szokatlanul modern riffet is bedob.

Összességében a lemez vége egy picit gyengébbre sikerült, mint az első, totál meggyőző ötös, de azért így is igaz: a Sign Of The Times ugyan nem váltja meg a világot, de az utóbbi évek egyik legerősebb dalcsokrát rejti Axelék műhelyéből. Ennél többet pedig szerintem senki sem vár tőlük.

Axel Rudi Pell és zenekara – ha minden jól alakul – október 18-án Budapesten, a Barba Negrában koncertezik. Részletek itt.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2006. április 25.