Shock!

A többség még ki sem pihente a dupla Metallica-eseményt, és a pengetők is még a Vintedhez hasonló oldalak vesztőjében keringenek, amikor június 17-én az Analog Music Hallban már újabb zenekarok voltak kíváncsiak a budapestiek energiájára. Ezúttal az amerikai The Browning és a dán Cabal páros invitált minket kis ugrálásra. 

A bemelegítést a 2015-ben Koppenhágában alakult Cabal kezdte. A deathcore-csapat frontembere, Andreas Bjulver énekes rövidebbre vágott szőke hajával első ránézésre pont úgy nézett ki, mintha Tom Felton Draco Malfoya a Roxfort után a Nuclear Blastnél helyezkedett volna el. A csapat háromfős felállásban lépett színpadra: a dobok mögött Mikkel Hvam ült, a gitárt pedig Dennis Hursid kezelte. Szerencsére dementorok helyett itt a hörgés, a mélyre hangolt, súlyos témájú gitárjáték és a deathcore adta a démoni energiát. A felvezetés helyett rögtön a lényegre tértek, és vegyesen játszottak albumaikról (End Times, Magno Interitus, Death March).

A nagyjából 45 perces műsor egyik érdekes pillanata a mostanában egyre gyakrabban előkerülő country-fee téma volt. Az énekes elmagyarázta, hogy egyszerűen nem éri meg számukra merch-pultot üzemeltetni, ezért inkább hoztak egy csomó ajándékot. Előkerült hátulról egy zsák, amelyből felvarrókat, sapkákat és pólókat dobáltak szét a közönség között. Mindezek ellenére – vagy talán éppen ezért – a közönséget bólogatásban és ajándékokban elhalmozó csapat mosolyogva távozott.

Kis szünet után megérkezett Kansas City elektronikus különítménye. A hivatalosan 2005 óta létező The Browning, Jonny McBee vezetésével, az electronicore – újabban „rave metalnak" is nevezett – stílus egyik legismertebb képviselője. Náluk a deathcore, a metalcore, a dubstep, a hardstyle és főként a techno úgy fér meg egymás mellett, mint a régi LAN-partikon a sör, a chips és az energiaital. A tavalyi Dürer Kertben rendezett Monolit Fesztiválon látott felálláshoz képest annyi változás történt, hogy a dobok mögé a gitáros Akeem Bivens testvére ült be.

Ahogy telt az idő, az Analog egyre inkább techno-bunkerré alakult. A dalok közötti folyamatos metál- és technoátvezetések miatt egyre nehezebb volt eldönteni, hogy rave-bulin vagy metalcore-koncerten járunk-e. A kis helyiségben folyamatosan ugráló közönség testhőjétől a négy klímaberendezés egyre jobban küszködött; a hőmérséklet 27 fokról lassan 29-re emelkedett, párás dzsungelhangulatot teremtve. A nagyjából 1 óra 20 perces program alatt előkerültek olyan dalok, mint a Burn This World [EVOLVED] albumról a Not Alone [EVOLVED] és a Bloodlust [EVOLVED], illetve az OMNI-ról a WAKE UP és a Geistről a Carnage. Az este kétharmadánál természetesen az Eiffel 65 Blue (Da Ba Dee) című slágerének sajátos feldolgozása is megérkezett, hogy az is felébredjen, aki addig nem volt hajlandó ugrálni. A The Browning sem érkezett üres kézzel: kisebb ajándékként saját grafikás nyakpántjaikból szórtak szét körülbelül harminc darabot.

Az estét végül pontosan az a jelenet zárta, amiért az ilyen klubkoncertek még mindig szerethetők. A zenekar kilépett a színpad szélére, és mindenkivel lepacsizott, aki odament hozzájuk. Mosolyogva, közvetlen és baráti hangulatban búcsúztak el a közönségtől. A Metallica budapesti fellépése után nyilván nehéz bármit überelni, de ez az este így is bebizonyította, hogy olyan váratlan dolgok, mint az ingyen merch, Draco Malfoy vagy egy Eiffel 65-feldolgozás, még mindig könnyedén fel tudják dobni a szürke hétköznapokat.

(A fotók nem a koncerten készültek.)