Shock!

június 25.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Sólstafir - Budapest, 2019. március 25.

Eljövend' 2019, és én még ma sem tudom, hogy valójában hányadán is állok a Sólstafirral. A végeredmény szempontjából ez szerencsére nem is igazán lényeges, az izlandiak neve láthatóan mit sem vesztett vonzerejéből, és még ha mostanság közel minden évben el is jutnak hozzánk, a nagyobbacska koncerttermeket minden alkalommal magabiztosan töltik meg. Azért, hogy a közönségük és talán saját maguk számára is izgalmassá tegyék a mutatványt, ezúttal csavartak egyet a jól bevált koreográfián, és egy komplett vonósnégyes társaságban álltak színpadra. Nem ez persze az első efféle kísérlet, amit hasonszőrű csapatoktól az utóbbi időben láthattunk, még csak nem is mondanám a legsikerültebbnek, érdekességként azonban kétségtelenül megállja a helyét. Ekként pedig egy magamfajta érdeklődőnek is ott volt a helye ezen a tavaszi szezonnyitónak is beillő szeánszon.

0328sol1

időpont:
2019. március 25.
helyszín:
Budapest, A38 Hajó
Neked hogy tetszett?
( 6 Szavazat )
Mellesleg volt még egy soron kívüli, privát okom is a lelkesedére, nevezetesen, hogy a koncertet megelőző héten érkeztünk haza Izlandról, ahol bejártuk azokat a tájakat, ahol például az Ótta lemez borítóját is fényképezték, és ilyenkor az ember óhatatlanul is ráveti magát a szigetország zenéire. Hozzáteszem, hogy ebben a „versenyben" számomra az Árstíðir utcahosszal előz minden vetélytársat, én pedig már az első hangok felcsendülése előtt örvendezhettem annak, hogy nevezett trió billentyűs/énekesét, Ragnar Ólafssont négy hónap alatt negyedszer is hazai színpadon láthatom. Jelenléte a Sólstafir turnécsapatában persze nem újdonság, hangjával és billentyűjátékával pedig sokat hozzá is tesz a nevesebb reykjavíki „testvér" megszólalásához. Sokkal többet, mint például a vonósok, akiknek a szólamai csupán belesimultak az Aðalbjörn Tryggvasonék által szépen kitalált hangfolyamba. A négy, meglehetősen extrém kinézetű leányzó talán ezért is kaphatott egy külön blokkot a második felvonás elején, esetleg csak én álltam rossz helyen a teljes értékű élvezethez, mindenesetre ez számomra most sem volt sokkal több/más, mint egy standard Sólstafir-koncert.

0328sol2

Egy-egy ilyen este pedig immár rendszeresen a frontember one-man-showjáról marad igazán emlékezetes, aki idővel talán kissé el is vesztette a türelmét a folyton szövegelő, szintén nem ritkán a kocsmai óbégatás szintjén megnyilvánuló magyar közönség hallatán, a nézőtér szokásos bejárása ezúttal el is maradt, de ettől persze még a fellépés most is leginkább az énekes/gitáros főkolomposról szólt. A kalapot öltött társak a két szélen most sem nyújtottak sokkal többet a szükséges minimumnál, és ha a fizimiskájuk nem lenne annyira jellegzetes, mint amilyen, utóbb talán arra sem emlékeznénk, hogy jelen voltak. A már nem is annyira új ütős, Hallgrímur Jón Hallgrímsson ellenben kimondottan jellegzetes dolgokat kalapált a vízpermetként alázúduló hangjegyek alá, és ebben a minden irányban parttalannak tetsző zenében neki különösen nehéz is a dolga. Engem minden alkalommal meglep, hogyan lehet néhány megfelelő helyen kitartott hangból és üvöltésből hangulatot, mi több dalokat teremteni, de a Sólstafir kétségtelenül rátalált a megoldásra, és a dolog nagyon sokaknál teljes mértékben működőképes.

0328sol3

Jellemző, hogy bár a két részre osztott műsor nettó játékideje a két órát közelítette, így is csupán öt plusz öt plusz egy tétel fért fel a setlistre, de a post-rock/metal már csak egy ilyen műfaj. A válogatásban helyet kapott az utóbbi négy sorlemez mindegyike, külön hangsúllyal természetesen a legutóbbi kettőn, és nem mondhatnám, hogy bármelyik ponton komolyabb meglepetés ért volna bárkit. Nincs is ezzel gond, a közönség hálásan fogadta a várt kedvenceket, Aðalbjörn már-már túláradóan érzelmes előadását, ahogy hol a gitárral a nyakában, hol anélkül, a jó Alan Averillre (Primordial) emlékeztető, szikrázó lelkesedéssel járta a színpadot, vagy éppen bújt bele a hangszerébe. Összességében pedig a dolog olyannyira működött, hogy minden szkepszisem dacára én sem tudtam kivonni magam a hatása alól. A Goddess Of The Ages utolsó hangjaira a katarzis is beérkezett, a banda pedig dörgő vastaps kíséretében térhetett vissza az öltözőbe. A magam részéről nem tudnám megmondani, hogy megnézem-e őket legközelebb is, de hogy ez újfent egy lazán megnyert csata volt részükről, azt nem lehet kétségbe vonni.

0328sol4

Fotó: Emil Chalhoub / A38 Hajó

 

Hozzászólások 

 
#1 Thasaidon 2019-03-28 12:02
Jé, most volt a Sólstafir? Ez a banda soha nem tudott tartósan lekötni, és a koncertjük is, amit láttam, egy idő után ellaposodott; az énekes hangja nagyon nem fekszik nekem. A Goddess of the Ages viszont bitang zseniális szerzemény, koncerten is hatalmasat üt (sőt, talán még nagyobbat, mint stúdióban), jó, hogy műsoron tartják.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.