Shock!

június 06.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Primordial: The Gathering Wilderness

Nagyon kifejező borítót kapott az ír "szabadságharcos" csapat új lemeze! A baljósan szürke égen elhúzó sötét madárraj tökéletes képi megjelenítése a 60 percnyi hömpölygő dalfolyamnak, ami a korongon vár ránk. A Primordial a kezdetek óta csak rájuk jellemző módon játssza nyomasztó hangulatú, blackes gyökerekkel rendelkező muzsikáját, és remélem, hogy ezzel a lemezzel és az új kiadó hathatós támogatásával elérik, hogy idővel pl. a My Dying Bride-dal egy lapon emlegessék őket. Megérdemelnék.

megjelenés:
2005
kiadó:
Metal Blade / HMP
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 10 Szavazat )

Kimérten bólogatós témával indít a lemez, a gitárok egyszerre búgnak mélyen és hoznak ellenállhatatlan dallamokat, amiket a finoman megbúvó háttérkórus is megtámogat. A Primordial egyik védjegye a gitárok igen széles tartományban való használata. Itt is számtalan sávon tarolnak és aprítanak a témák, néha disszonáns érzetet keltve, de mindez része a mutatványnak. A zene hullámzó lüktetését és egyben egyediségét az adja, hogy a Primordial gyakran dolgozik 3/4-es és 6/8-os témákkal, ami a rockzenében viszonylag ritka (rajtuk kívül még az Opeth szokása ez). Az ének általában dallamosan szenvedős vagy süvöltősen agresszív, A. A. Nemtheanga ritkán ragadtatja magát az előző lemezen sokat hallatott károgás-szerű témákra, ami szerintem kimondottan jót tesz az anyagnak. A zene hangulatát és a művészi hozzáállást alátámasztják a szövegek, pl. a kántálással és tamos dobokkal felvezetett címadó dalban tematikailag minden benne van, amit a muzsikából is kiérezni: a pogány életérzés, a küzdelem, az időtlen, empirikus rálátás az emberi létre.

A Primordial nemes egyszerűséggel hiteles. Minden elhangzó sorban benne van egy szikra, ami idővel erdőtűzzé terebélyesedhet, ha hagyod. Sokszor meghallgattam a lemezt és egyre inkább megfog, a Journey's End óta nem volt ennyire karakteres témájuk egy lemezen. Viszont akusztikus dalt (azaz újabb Dark Songot vagy akár Solitary Mournert) ne is várjunk. Főleg egy dal talált meg nagyon, a szövegében az ír emigrációt megidéző The Coffin Ships. Ha nem éjjel pötyögném a kritikát, bizisten együtt ordítanám sorait Nemtheanga-val. És legalább emigrálnának a szomszédok.

 

Hozzászólások 

 
+5 #2 Flagellator1974 2013-12-27 20:54
100 pont. Mint nagyon kevés lemezhez, ehhez is különleges emlékek tartoznak. Mindennek a teteje a címadó meg a The Coffin ships. A hangzás olyan, amilyennek lennie kell. Tekerd hangosabbra.
Idézet
 
 
+9 #1 GTJV82 2012-11-05 14:06
Sajnos a zene minőségéből (ezen az albumon) igen sokat elvesz a hangzás.
Értem én, hogy ez is hozzátartozik a zene/szövegek/képek által teremtett koncepcióhoz, de a XI. században egy ennyire tompa, dinamikátlan, halk és aránytalan sound egész egyszerűen bűn.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.

 

Wendigo - Budapest, Süss Fel Nap, 2004. november 23.