Shock!

április 18.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Cannibal Corpse - Budapest, 2003. április 19.

Kissé hiányos a fenti fellépők névsora, csupán azért, mert jó szokásom szerint nem néztem végig az összes zenekart (mea culpa). A Sinisterre értünk a Mega Pubba, ahol az első meglepetést számomra a sípolós, fémdetektoros ajtó okozta. Jeee, végre átmehettem egy ilyenen, sípoltam is, mint atom, hiába, a fémszívem.  Második meglepetés az egész fullos terem volt, na meg a kétszáz fok, 110%-os páratartalommal, már ekkor vért – ja nem, csak simán vizet – izzadtak a falak is, death metal rendezvényhez illően.

időpont:
2003. április 19.
helyszín:
Budapest, Mega Pub
Neked hogy tetszett?
( 1 Szavazat )

A színpadon túrt az utolsó előtti fellépő csapat, meg is tekintettem őket relatíve közelről, két percig, mikor két nóta között meglepődve vettem észre, hogy a hörgőember jelen esetben egy lány (még egyszer mea culpa, Sinisterből megbuktam, nálam a Kannibálok jelentik a kezdetet és a véget ebben az amerikai deathben. Na jó, túloztam, ez azért ilyen formában nem igaz.) Sinisterék zenéje nem hatott meg túlzottan, szokványosnak tűnt.

A színpad előtti embertömeg láttán azon kezdtem filózni hogy miképp lesz ebből fotózás, azért végül sikerült feljutni a hangfalak mögé, a színpad szélére, juhhé.
Levegő mozdulatlan, a tömeg már őrjöng, de végül csak elősétáltak kannibálék és elkezdték aprítani a nézőket. 2003.04.19Valahogy mintha vastagodtak volna a srácok, Corpsegrinder kivételével, kinek gigantikus pocakjából már csak úgy öt dinnyényi figyelt a pólója alatt. Szép egy ember szegénykém... No, de nem ez a lényeg, torkában húsz reszelő, így érteni ugyan nem lehet miről hörög (bár aki elolvasott két CC szöveget, azt sejtheti a többi kétszázötven tartalmát is), az átkötő szövegeit azért ki lehetett bogozni úgy nagyjából, melyek rendre mosolyra is fakasztottak. Hiába, nem a feminizmus jelszavai voltak!

A lényegről még mindig nem ejtettem szót; amit a zenészek műveltek, azt a precíz aprítást, na azt azért itt-ott tanítani lehetne. Intenzitás, erő, dinamizmus, súúúúly, agresszió, minden ilyen hülye jelzőt rájuk lehetne aggatni, mégsem képes érzékeltetni ez a néhány buta karakter, azt, amit ott fent a dzsungeles páratartalom mellett műveltek. Nos igen. Lehet elfogult vagyok, meg valamilyen szinten nosztalgikus számomra a Cannibal Corpse (naná, hogy az!), viszont olyannyira tetszetős, ahogy a tipikus - inkább a fiatalabb generációra ható - tikatikás tekerést úgy megcsavarják a rájuk jellemző súly középtempós riffeléssel, hogy még egy AOR-on nevelkedett metalosembert is bólogatásra késztet. Könnyekre azért nem fakadtam, de lelkesen figyeltem az újabb és az egészen korai (jaj, az az első lemez!) klasszikusait. Bocs, számcímeket képtelen voltam megjegyezni, pedig meglestem a Jack Owen lába elé ragasztott cetlit, miket is játszottak.

Na igen. Jack Owen, a gitáros, aki úgy nézett ki, mintha aludna egész koncert alatt. Az emberfialánya eltöprengett, vajon mire gondolhatott őkelme, talán a tegnap elfogyasztott ebéd receptjén tűnődhetett vagy eszébe ötlött, hogy otthon kiégett a konyhában a villanykörte és elfelejtette kicserélni? Nagyjából ennyire látszott rajta, hogy lélekben ott van a koncerten. Vagyis dehogy. Ő ilyen, nem lehet kibillenteni extranyugalmából holmi szélsebes tempóval. Szóval nem kell kétségbeesni, az ujjai a helyükön voltak és ugye a szólóit is szívesen figyelte az ember, füllel és szemmel egyaránt.

Patből nem sokat láttam, pont a színpad másik szélén hajlongott, a szintén derékban kettétörni látszó bőgőst azonban igencsak jólesett megfigyelni, amint göndör haját lengetve bemozogta azt a húsz centit, ami reája méretett a deszkákon. Intenzív volt, na! A dobosból sem sokat lehetett látni, a cuccát eléggé hátra pakolták, meg el is tűnt emberünk a szinte vízszintbe állított tamjai mögött.
Nos, ahogy haladt a koncert, olykor úgy éreztem leszédülök a színpad alá. Csak az mentett meg, hogy a kopasz turnémenedzser (asszem legalábbis), aki oldalt bólogatott hevesen a dalokra, megszánta erőlködésemet, hogy képtelen vagyok egy normális fotót készíteni Paulról és intett, hogy menjek le oda, ahol a gitárosok és a dobos között ott tátongott egy lyuk a színpadban, jaj, ezt nem tudom leírni normálisan, viszont így a koncert hátralévő felében megcsodálhattam a zenészek feszes (?) hátsóját, illetve közelebbről figyelhettem géppuskalábú dobosunk ténykedését. A hab a tortán lentről jövő szellő volt, ami kvázi megmentette az életemet, különben szégyenszemre ott omlottam volna össze. A zenekar is szenvedett, minden szám után hátravonultak törülközni, inni, illetve Alex egy laza mozdulattal litereket csavart ki a csuklóvédőjéből, eláztatván a deszkákat. Szó szerint patakokban folyt a víz róluk is, nem csak a falakról. Na, meg a közönségről/-ből.

Azért túléltük.
A bónusz szaunától eltekintve nem kicsit esett jól ez a koncert, pár évente kell egy kannibál buli, én azt mondom! Kellemes este volt, még ilyet sokat kérek, ha lehet.

További fotók:
Cannibal Corpse

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.

 

Wendigo - Budapest, A38, 2005. április 29.