Shock!

október 15.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Klasszikushock tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Nirvana: Bleach

0405nirvana1„Üdv! A Nirvana egy háromtagú zenekar, amely a Washington állambeli Aberdeen nevű tahó favágóváros és a Bainbridge Island-i hippi közösség bugyraiból nőtte ki magát. Bár még csak hét hónapja vagyunk együtt: Kurdt – gitár/ének, Chris – basszus és Chad – dobok, elkészítettünk egy számot a Sub Pop kiadónál, amely bekerült a Sub Pop 200 válogatásba, egy demót, és vár ránk egy nagylemez áprilisban, majd a siker, a hírnév és a töbmilliós rajongótábor. Eddig a palackozott izzadságunk és a hajtincseink áruba bocsátása bizonyult a legfőbb bevételi forrásunknak, de a közeljövőben a babák, az iskolai mappák, az uzsonnástáskák és a lepedők is elkészülnek. (...) A Nirvana úgy látja, hogy az underground zenei élet haldoklik, és egyre jobban ki van szolgáltatva az üzleti szemléletű, nagy zenekiadók érdekeinek. Morális kötelességének érzi-e a Nirvana, hogy útját állja ennek a mételyes gonosznak? Dehogyis! Nagyot akarunk kaszálni, és ki akarjuk nyalni a nagyfejűek seggét, remélve, hogy mi is sztárok lehetünk és dughatunk. Sztárok leszünk és dugunk."

megjelenés:
1989. június 15.

kiadó:
Sub Pop
producer: Jack Endino

zenészek:
Kurt Cobain  - ének, gitár
Krist Novoselic - basszusgitár
Chad Channing - dobok
Jason Everman - gitár (nem játszik a lemezen)

játékidő: 37:19

1. Blew
2. Floyd The Barber
3. About A Girl
4. School
5. Love Buzz
6. Paper Cut
7. Negative Creep
8. Scoff
9. Swap Meet
10. Mr. Moustache
11. Sifting

Szerinted hány pont?
( 78 Szavazat )

Ezt a meglehetős szarkasztikus humorral átitatott, a jövőbeli eseményeket mégis egészen precízen előrevetítő nyilatkozatot még útja legelején fogalmazta meg a Nirvana, pontosabban az akkor még Kurdt nevet használó Kurt Cobain, azzal egy időben, ahogy a Sub Pop kihozta a banda első single-jét, a Love Buzzt. (A megváltoztatott keresztnév egyébként egy apró fricska volt a szintén Aberdeenből származó másik híres Kurdt, a Metal Church-ös Vanderhoof felé.) A hivatkozott nagylemez pedig a Bleach lett, a Cobain Művek debütáló stúdióalbuma, ami végül nem 1989 áprilisában, hanem júniusban jelent meg, és még ha nem is hozott magával földindulás-szerű változásokat (ez majd a Nevermind dolga lesz), azért szépen megágyazott a későbbi sikerszériának. Annak, amit ez az éppen ma negyedszázada halott szerencsétlen olyannyira szeretett volna elérni, miközben már-már betegesen tartott is tőle.

A Bleach beszélő cím, fehérítőt, átvitt értelemben fertőtlenítőt jelent. Kurt nagyravágyó célja ugyanis bevallottan a rockzene „kifehérítése" volt, eltávolítása annak a sok szennyezőanyagnak, ami – legalábbis az ő felfogása szerint- a nyolcvanas években rárakódott, úgy, hogy a lényegi összetevők azért ne nagyon sérüljenek. Amint személyéről, ezen törekvése sikerességéről is késhegyre menő viták folynak mind a mai napig, és most nem is az az igazán fontos, hogy állást foglaljunk a kérdésben (megtettük már elégszer), mint inkább, hogy megemlékezzünk ennek az igazán szédítő utazásnak a legelejéről, amikor még senki sem gondolta volna, hogy akár csak képes lesz megélni a zenélésből ez a kis, Aberdeenből elindult zenekar, amely akkoriban leginkább csak Olympia könyékén volt ismert. Kurt: „Szeretnék megélni a zenélésből, de ha nem jön össze, akkor visszavonulok Mexikóba, vagy mondjuk Jugoszláviába, néhány száz dollárral, krumplit termesztek, és áttanulmányozom a rock and roll történetét a Creem magazin régi számai alapján."

0405nirvana8

Az elég kis lélekszámú (nincs ötvenezer lakosa sem) Olympia nem hiába Washington állam székhelye (bizony, nem Seattle az!), igencsak pezsgő, bohém felfogású kulturális élettel rendelkezett. A város művész-képzőként funkcionáló felsőoktatási intézete, az Evergreen State College a későbbi grunge-szcéna számos jelentős alakjának szolgált „kiképzőbázisul" – elég csak a Bikini Kill harcosan feminista punk tagságát megemlíteni –, és akkor még nem is beszéltünk az államszerte ismert közösségi rádióról, a KAOS-ról, amelynek legfőbb jellemzője volt, hogy mindenek előtt a függetlenséget képviselte és bátorította. Ha valakinek volt saját bandája és felvétele, emellett mondjuk nem volt egészen csapnivaló, a KAOS szinte biztosan gond nélkül lejátszotta. Ez a felfogás pedig alapjaiban meghatározta a „tahó favágóvárosból" érkező, a világra rácsodálkozó Kurt és bandája hozzáállását, aki ekkorra – 1988 elejére – már túl is volt sok mindenen.

Túl volt szülei sok veszekedéssel tarkított válásán, túl a nevelőapjával való kibékíthetetlen ellentéteken, túl azon, hogy kimarad a középsuliból és elzavarják otthonról, hogy végül autók hátsó ülésén, közkórházak várótermében, társasházak folyosóin, vagy éppen a régi jó barát, a Melvins-dobos Dale Crove tornácán éjszakázzon – utóbbit egy kartondobozban végrehajtva. És túl volt már azon is, hogy a családi fegyvert a Wishkah folyó sáros partjairól a vízbe dobja, és hogy tizennégy évesen a nagybácsi által nekiszegezett kérdésre – kerékpárt vagy gitárt szeretne a születésnapjára – a gitárt válassza. Huszonegy éves korát meghazudtolóan már meglehetősen nagy élettapasztalattal rendelkezik tehát, és megannyi frusztrációval is, amiket kezd beleölni a zenéjébe és szövegeibe. Mert zenét azt már jó ideje ír, hiszen túl van már a Fecal Matter-kalandon is, és mindent megtesz azért, hogy a Krist Novoselic elnevezésű langaléta barátjával összegründölt, változékony elnevezésű formáció egyben maradjon, és vigye végre valamire.

0405nirvana7

Mert hogy a Nirvana ekkor bizony még nem Nirvana, sokkal inkább Bliss, Ted Ed Fred, vagy Pen Cap Chew, de leginkább Skid Row (!) néven futott, és a Bleach-hez érve nem csak számos nevet, de bizony dobost is elfogyasztott. Köztük volt – természetesen – a már emltett Dale Crover, de olyan balhés alakok is, mint az eredeti Nirvana-dobos Aaron Burckhard (aki egyszer részegen belehajtott kocsijával egy helyi bolt kirakatába, másszor összeverekedett egy rendőrrel), vagy éppen a fazonilag nem igazán passzoló (rövid hajú, bajszos), cserébe állandóan mindenkivel kötekedő-verekedő Dave Foster, akitől maguk a srácok is tartottak. Olyannyira, hogy nem is mondták el neki, hogy kikerült a bandából, így csak egy újsághírből értesült arról, hogy lesz egy olyan fellépés, amire őt már nem hívták meg. Némi nyugalmat és állandóságot majd csak az érzékeny, halk szavú és igencsak mélynövésű – Everett True, a banda történetét később vaskos könyvben elmesélő brit újságíró szerint ha néhány centivel kisebb, törpének minősült volna – Chad Channing fog hozni, aki megbízható, energikus dobolásával új színt is hoz a történetbe. Még ha ő maga soha nem is tudott igazán megbékélni azzal, hogy nem, vagy csak alig vonják be a dalszerzésbe, pedig neki már korábban is voltak dalötletei – még abból az időszakból, amikor a Soundgarden későbbi basszerével, Ben Shepherddel zenélt együtt.

1988. január 23-án aztán elérkezik az idő, hogy Kur(d)t, Krist és az akkor éppen náluk – ki tudja hányadszor – kisegítő Dale Crover megjelenjenek Seattle-ben, az egykori Skin Yard gitáros Jack Endino Reciprocal Recordings elnevezésű stúdiójában, és felvegyenek egy demót. Nem aggódták túl a dolgokat, öt óra alatt felvettek és megkevertek tíz dalt (144 dollárért), köztük a később a Bleachre is ebben a formában felkerülő Floyd The Barbert, Paper Cutsot és az alapjaiban még a Fecal Matter-időkből származó Downert. Endino persze később újrakeverte a demót, és – korábbi ígéretéhez hűen – szétosztogatta barátai körében, akik között ott volt az éppen szárnyát bontogató Sub Pop kiadó főnöke, Jonathan Poneman is. Ez utóbbi egyből beleszerelmesedett az anyagba, és nem csak a csapat legelső dalát jelentő (egyébiránt a maszturbálásról szóló) Spank Thrut választja ki a Sub Pop 200-ra, hanem kislemez-szerződéshez is juttatja a srácokat, ez lesz a Nirvana első hivatalos kiadványa, a mindösszesen ezer példányban legyártott, Love Buzz/Big Cheese. Pedig társa, Bruce Pavitt ekkor még nem volt ennyire lelkes: „Az első seattle-i koncerten három ember volt jelen: Jonathan, én és a pultos. A dalaik szörnyűek voltak, pedig Kurtnek jó hangja volt. (...) Látva azt a bandát, képtelenségnek tűnt, hogy három éven belül ők lesznek a legnagyobb zenekar a világon. Nagyjából egy az egymilliárdhoz tettem volna meg."

0405nirvana2Az 1988 novemberében kihozott kislemez után azonban már nem lehet megállás, már decemberben (egész pontosan december 24-én) ismét megjelennek – ekkor már Chaddel – a Reciprocalban, és megkezdődnek az első EP felvételei, amit kábé három hetes intenzív próbálási időszak előzött meg, amiben non stop a korábban már megírt tíz-tizenöt dalt gyakorolták. Így aztán a mindösszesen – megszakításokkal - hat napig tartó felvételi folyamat végén ott állnak egy rakás felvett szerzeménnyel, így aztán a Sub Pop-nál úgy döntenek, ez bizony nem EP lesz, hanem akkor meglesz az ezen a néven még jó, ha fél éve játszó Nirvana debütálása, amely – Cobain javaslatára – a Bleach nevet kapja (a munkacíme Too Many Humans volt). A feliratot egy AIDS-ellenes plakáton látta, ami az injekciós tűk sterilizálására hívta fel a heroinisták figyelmét – elég ironikus a dolog, hiszen később ezt később maga Kurt is bőven gyakorolhatta.

A Bleach pedig a csapat legfémesebb hangzású anyaga, Jack Endino igazán jó munkát végzett, még ha maga Cobain később sokszor elég lesajnálóan is nyilatkozott a lemez megszólalásáról – igaz, korántsem annyira, mint még később a Nevermindról: „A Bleach hangzásával az a baj, hogy nagyon egysíkú, egyforma. Ráadásul az összes dal lassú és grunge-os, a gitárok le vannak hangolva nagyon mély tartományba. Rengeteget kiabáltam is." Ezt a sommás véleményt persze fenntartásokkal kell kezelni, különösen a lassú dalokra vonatkozó részét, megjegyezve, hogy a mélyre hangolás állítólag nem is volt teljesen szándékos, Kurt nemes egyszerűséggel rosszul hangolta be a gitárját, és ez a mélyebb hangfekvés megtetszett Endinónak. Az viszont mindenképpen igaz, hogy az eleinte büszkén hangoztatott Black Sabbath- és Led Zeppelin-hatások (kis érdekesség: Kurt teknőse a Sweetleaf névre hallgatott), ha valamikor az életmű során, akkor talán itt érhetőek igazán tetten.

0405nirvana6

Az anyag persze nagy rakás később legendássá vált szerzeményt tartalmazott, élükön nyilván a Kurt akkori barátnőjéről-barátnőjéhez, Tracy Maranderhez írt (aki egyszer szóvá tette, hogy Kurt már az önkielégítésről is írt dal, róla meg még nem) About A Girllel, ami nem hiába a lemez legnyugodtabb szerzeménye, hiszen igazán majd akusztikus változatában lesz ismert. Vagy ott van a nyitó Blew, ami tényleg annyira bugyborékol, hogy kis túlzással elmehetne egy korai stoner-darabnak, és nem véletlenül a lemez egyik legjobbja, később kihozták külön EP-n is. Itt figyelt persze a csapat első ismertebb „slágere", a holland Shocking Blue Love Buzzának elég alapokra vett, de igencsak karizmatikus feldolgozása, mint ahogy a korábbról már szintén ismert Big Cheese is, ami talán a legplasztikusabban tartalmazta a későbbi tipikusan nirvanás elemeket egy rendkívül fogós riff köré felépítve. Később az energikus, iskolai-társadalmi kasztosodásról szóló School is felbukkant mindenféle Nirvana-válogatásokon, nemkülönben az anyag legdurvább tétele, a Tankcsapda (és számos más zenekar) által is feldolgozott Negative Creep.

De az anyag többi, kevésbé ismert dalát sem kellett félteni, beszéljünk akár a kimondottan erős Melvins-hatásokat mutató Floyd The Barber/Paper Cuts párosáról (ez utóbbi különösen erős a hat láb mélyről érkező alapokra passzintott, egészen furcsa dallamokat hozó énekkel), a kissé tempósabb Swap Meetről, a mind szövegében, mind zenéjében igencsak kerge (emiatt nagy kedvenc) Mr. Moustache-ről, a füvesen belassult Siftingről, vagy a kazettás kiadásokról hiányzó, záró Downerről, egyik sem gyenge darab. Persze, mindből csak úgy dől kifelé az az érzés, hogy ezek aztán még véletlenül sem lettek túlcsiszolva, némelyik olykor már-már félig kész érzetet kelt, de ne feledjük: a banda egyrészt igazából még egy éve sem zenél együtt, másrészt pedig ez a spontán hangulat az egész közegre, vele pedig a Sub Pop kiadó valamennyi kiadványára jellemző volt. A Bleach egy Mudhoney-, egy Skin Yard-, egy korai Soundgarden-, pláne egy Melvins-anyaghoz képest még nem is volt annyira elvadult, és megkockáztatom, egy metal felől érkezett hallgató számára ennek a Nirvana-lemeznek a hangulata lehet a leginkább magával ragadó mind közül.

0405nirvana5

Számomra nagy pozitívum az is, hogy Cobain bátyóra ekkor még nem nőtt rá önnön generációs szószóló szerepe, szövegeit sem agyalta túl, sőt, sokszor – saját bevallása szerint – pont, hogy a felvételek előtti éjszaka követte el őket, a határidő frusztráló szorításában, ezért is lettek annyira dühösek, vagy éppen gúnyosak. Ennek az egésznek akkor még nem is tulajdonítottak olyan hatalmas szerepet, mint ahogy a későbbi Blew EP-nél sem (rajta például a Been A Sonnal.) Cobain sikerhez való ambivalens kapcsolatát azonban nagyon is jól jelzi, hogy a Sub Poptól nem kreatív, vagy függetlenségbeli problémák miatt távoztak (ezek miatt mondjuk nehéz is lett volna), hanem mert nem voltak megelégedve az anyag promotálásával.

0405nirvana4Pedig a Bleach egy független kiadós kiadványhoz képest egyáltalában nem is fogyott rosszul, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy az egész stúdiós költséget (606 dollárt és 17 centet) az a Jason Everman állta, aki a banda jó barátja volt, és akit köszönetképpen nem csak a borítón szerepeltettek, hanem a lemezt feljátszó zenészek között is megemlítettek – holott igazából egyetlen hangot sem játszott rajta. Jason később rendes taggá is vált, igaz, nem túl sokáig, és mindösszesen egyetlen Nirvana felvételen játszott, egy Kiss feldolgozás-lemezhez készített (!) dalon. (A bongyor hajú Everman élettörténete egyébként rendkívül érdekes, a későbbiekben felbukkant a Soundgarden és a Mind Funk soraiban is, majd hagyta a fenébe az egészet, és inkább elment zöldsapkásnak, hogy a Különleges Erők kötelékében megjárja Afganisztánt és Irakot. De tanult buddhizmust egy tibeti kolostorban, jelenleg pedig hadtudományokat hallgat az egyetemen.)

A Nevermind mindent elsöprő sikere később persze szépen húzta magával a Bleachet is, az eredetileg 60 ezer példányban elkészült anyagot 1992-ben újra kiadta – persze már nemzetközileg – a Geffen, majd a húszéves jubileumra a Sub Pop is, hogy mára a kiadó legnagyobb példányszámban elkelt produktumává váljon, ami több mint 2 millió példányban talált gazdára csak az Államokban. Ez persze a későbbi történet ismeretében nem is lehet meglepő, de a lényeg nem is ez, hanem az, hogy emlékezzünk most ezzel a hamisítatlan grunge-mementóval arra a fiatal fickóra, aki éppen huszonöt éve döntött úgy, hogy nem bírja tovább.

 

Hozzászólások 

 
#25 cápaidomár 2019-09-11 18:14
Idézet - Bede Márton:
In Utero után a második legjobb lemezük.

Szerintem is.
Idézet
 
 
#24 Dead again 2019-04-09 16:30
Én szeretem ezt a lemezt. Az ' Egyszerű de nagyszerű ' tipikus példája nálam. Floyd the barber a legnagyobb innen nálam.

Kurt az utolsó interjúi egyikében azt mondta, hogy szeretne másfajta zenét csinálni, és reméli, hogy lesz elég bátorsága hozzá. Én nagyon szívesen meghallgattam volna azokat a zenéket.
Idézet
 
 
#23 rockart 2019-04-07 15:57
Nem mellesleg a cikk szerzőjének egy virtuális pirospont, mert nagyon összeszedett írás, sok adalék információval, amit pl. én csak most tudtam meg ebből! Köszönet.
Idézet
 
 
#22 Charlie Firpo 2019-04-07 15:06
Idézet - rockart:
Persze. Nyugalom van, meg békesség. Jót beszélgettünk, érvek/ellenérvek. Ennyi. De még tudod, az a szép, hogy 25 éve halt meg (most már, mint tudjuk egyre rejtélyesebb körülmények között) ez a szerencsétlen ember, és még mindig beszédtéma. Sőt, egyik vezető híroldalon is megemlékeztek erről az évfordulóról, ami azért jelentőséggel bír. (Jó tudom, azért nem mindenki hal meg pályájának a csúcspontján 27 évesen ilyen tragikus módon.)


Pont ezen gondolkodtam tegnap én is, hogy attól függetlenül, hogy kedvenc volt vagy sem Cobain, azért (nem tudom, hogy ez-e a legmegfelelőbb kifejezés) jó érzéssel tölt el, mint rockrajongót, hogy megemlékeznek róla a különböző (természetesen nemcsak a zenével foglalkozó) médiumok.
Idézet
 
 
#21 rockart 2019-04-07 11:17
Idézet - Charlie Firpo:
Idézet - rockart:
Idézet - Charlie Firpo:
Azért legendát sem lehet akárkiből csak úgy csinálni, még ha erős a média általi nyomás is. (Hol vannak a mai legendák, hol vannak a mai Nirvanák? És még említhetnénk egy-két hasonló nagy nevet) Szokták mondani, hogy sok zenész már azzal beérné, ha életében csak egyszer meg tudja csinálni a nagybetűs SLÁGER dalt. Na, Kurt Cobain, és vele együtt a Nirvana azért egy ilyet legalább fel tud mutatni. Gondolom nem kell említeni a dal címét, de az a dal akkor tagadhatatlanul tudjuk, hogy "rockhimnusszá" vált. Pedig nem egy agyonbonyolítot t techinkás szerzeményről beszélünk...Hogy is van az a mondás? Jó háziasszony kevés alapanyagból is finom ételt tud főzni... Arról meg már nem is beszélve, hogy a grunge alapköveit tette le a csávó, halála utána pedig a műfaj is szépen lassan elcsendesült, elhalt.


De vajon a saját jogán lett sláger vagy azért mert az MTV és a média éjjel-nappal tolta a pofánkba???

Az MTV is egyfajta szűrőként funkcionált. Ahhoz, hogy valaki oda bekerülhessen akkor, egy bizonyos szintet hozni kellett, és fel is kellett tudni mutatni teljesítményt. De különben meg hiába csinál valakiből a média sztárt, ha az valóban nem az, akkor az a lufi hamar kipukkad, és leereszt. Úgyis az a legjobb teljesítménymér ő, hogy megveszik-e a koncertjeidre a jegyeket. A Nirvana-ét megvették. Elég rendesen. Ennyi ember nem lehet divatmajom.


Azért abban gondolom egyet tudunk érteni, hogy az ilyen dolgok mennyire befolyásolják/befolyásolhatjá k a lemezeladásokat és a jegyeladásokat (és ez persze bármelyik előadóra vonatkozik bármilyen zenei stílusban). Abba a parttalan vitába meg nincs értelme belemenni, hogy "xar zene vs. zseni". Ízlések és pofonok... :)

Persze. Nyugalom van, meg békesség. Jót beszélgettünk, érvek/ellenérvek. Ennyi. De még tudod, az a szép, hogy 25 éve halt meg (most már, mint tudjuk egyre rejtélyesebb körülmények között) ez a szerencsétlen ember, és még mindig beszédtéma. Sőt, egyik vezető híroldalon is megemlékeztek erről az évfordulóról, ami azért jelentőséggel bír. (Jó tudom, azért nem mindenki hal meg pályájának a csúcspontján 27 évesen ilyen tragikus módon.)
Idézet
 
 
#20 Charlie Firpo 2019-04-06 20:52
Idézet - rockart:
Idézet - Charlie Firpo:
Azért legendát sem lehet akárkiből csak úgy csinálni, még ha erős a média általi nyomás is. (Hol vannak a mai legendák, hol vannak a mai Nirvanák? És még említhetnénk egy-két hasonló nagy nevet) Szokták mondani, hogy sok zenész már azzal beérné, ha életében csak egyszer meg tudja csinálni a nagybetűs SLÁGER dalt. Na, Kurt Cobain, és vele együtt a Nirvana azért egy ilyet legalább fel tud mutatni. Gondolom nem kell említeni a dal címét, de az a dal akkor tagadhatatlanul tudjuk, hogy "rockhimnusszá" vált. Pedig nem egy agyonbonyolítot t techinkás szerzeményről beszélünk...Hogy is van az a mondás? Jó háziasszony kevés alapanyagból is finom ételt tud főzni... Arról meg már nem is beszélve, hogy a grunge alapköveit tette le a csávó, halála utána pedig a műfaj is szépen lassan elcsendesült, elhalt.


De vajon a saját jogán lett sláger vagy azért mert az MTV és a média éjjel-nappal tolta a pofánkba???

Az MTV is egyfajta szűrőként funkcionált. Ahhoz, hogy valaki oda bekerülhessen akkor, egy bizonyos szintet hozni kellett, és fel is kellett tudni mutatni teljesítményt. De különben meg hiába csinál valakiből a média sztárt, ha az valóban nem az, akkor az a lufi hamar kipukkad, és leereszt. Úgyis az a legjobb teljesítménymér ő, hogy megveszik-e a koncertjeidre a jegyeket. A Nirvana-ét megvették. Elég rendesen. Ennyi ember nem lehet divatmajom.

Azért abban gondolom egyet tudunk érteni, hogy az ilyen dolgok mennyire befolyásolják/befolyásolhatjá k a lemezeladásokat és a jegyeladásokat (és ez persze bármelyik előadóra vonatkozik bármilyen zenei stílusban). Abba a parttalan vitába meg nincs értelme belemenni, hogy "xar zene vs. zseni". Ízlések és pofonok... :)
Idézet
 
 
#19 Charlie Firpo 2019-04-06 20:30
Idézet - Gál József kutyája:
Idézet - Charlie Firpo:
Azért legendát sem lehet akárkiből csak úgy csinálni, még ha erős a média általi nyomás is. (Hol vannak a mai legendák, hol vannak a mai Nirvanák? És még említhetnénk egy-két hasonló nagy nevet) Szokták mondani, hogy sok zenész már azzal beérné, ha életében csak egyszer meg tudja csinálni a nagybetűs SLÁGER dalt. Na, Kurt Cobain, és vele együtt a Nirvana azért egy ilyet legalább fel tud mutatni. Gondolom nem kell említeni a dal címét, de az a dal akkor tagadhatatlanul tudjuk, hogy "rockhimnusszá" vált. Pedig nem egy agyonbonyolítot t techinkás szerzeményről beszélünk...Hogy is van az a mondás? Jó háziasszony kevés alapanyagból is finom ételt tud főzni... Arról meg már nem is beszélve, hogy a grunge alapköveit tette le a csávó, halála utána pedig a műfaj is szépen lassan elcsendesült, elhalt.


De vajon a saját jogán lett sláger vagy azért mert az MTV és a média éjjel-nappal tolta a pofánkba???


Ezt a kérdést _bármely_ tetszőleges nagysikerű dal esetén felteheted és implikálhatod, hogy természetesen nem a "saját jogán" vált sikeressé.

Ez természetesen így van, és persze nincs is sok értelme ezen lamentálni 25 év távlatából. És persze az a "költői kérdés" is zsákutca, hogy ők miért és mások miért nem? Engem mindig is elkerült a Nirvana-láz, és bevallom a túlzott hype-ot sem értem, de ez már legyen az én problémám :)
Idézet
 
 
#18 Gál József kutyája 2019-04-06 14:36
Idézet - Goodbye:
Charlie Firpo, köszönöm. Ez a lényeg. A 90-es években azt kellett szeretni, ami az MTV-n ment, az akkori nagy sztárok közül talán csak a Guns volt az aki rászolgált a sikerre, mert ők zseniálisan gondolták újra az akkor már kicsit kifáradt hard rock műfajt.


Egyáltalán nem kellett semmit sem szeretni, én például nem szerettem a Gunst sosem, pedig még nagyanyám is a November Raint hallgatta. Most sem érdekel egy cseppet sem, de attól még elismerem a jelentőségüket.
Idézet
 
 
#17 rockart 2019-04-06 13:34
Idézet - Goodbye:
Charlie Firpo, köszönöm. Ez a lényeg. A 90-es években azt kellett szeretni, ami az MTV-n ment, az akkori nagy sztárok közül talán csak a Guns volt az aki rászolgált a sikerre, mert ők zseniálisan gondolták újra az akkor már kicsit kifáradt hard rock műfajt.

Köszi, hogy megemlítetted a Guns N Roses-t, mert pont Axl Rose volt hatalmas elismerője Kurt-nek, és a Nirvana-nak. Talán a "Making of Don't Cry" videójában visel is egy Nirvana feliratú baseball sapkát. Sőt, Axl Rose kurvára azt szerette volna, ha a Nirvana-val mennének el közös turnéra, de Kurt visszautasított a.Onnantól kezdve kezdték el egymást piszkálni interjúkban...A sztori ismert, ha nem hiszed olvass utána.
Idézet
 
 
#16 rockart 2019-04-06 13:27
Idézet - Charlie Firpo:
Azért legendát sem lehet akárkiből csak úgy csinálni, még ha erős a média általi nyomás is. (Hol vannak a mai legendák, hol vannak a mai Nirvanák? És még említhetnénk egy-két hasonló nagy nevet) Szokták mondani, hogy sok zenész már azzal beérné, ha életében csak egyszer meg tudja csinálni a nagybetűs SLÁGER dalt. Na, Kurt Cobain, és vele együtt a Nirvana azért egy ilyet legalább fel tud mutatni. Gondolom nem kell említeni a dal címét, de az a dal akkor tagadhatatlanul tudjuk, hogy "rockhimnusszá" vált. Pedig nem egy agyonbonyolítot t techinkás szerzeményről beszélünk...Hogy is van az a mondás? Jó háziasszony kevés alapanyagból is finom ételt tud főzni... Arról meg már nem is beszélve, hogy a grunge alapköveit tette le a csávó, halála utána pedig a műfaj is szépen lassan elcsendesült, elhalt.


De vajon a saját jogán lett sláger vagy azért mert az MTV és a média éjjel-nappal tolta a pofánkba???
Az MTV is egyfajta szűrőként funkcionált. Ahhoz, hogy valaki oda bekerülhessen akkor, egy bizonyos szintet hozni kellett, és fel is kellett tudni mutatni teljesítményt. De különben meg hiába csinál valakiből a média sztárt, ha az valóban nem az, akkor az a lufi hamar kipukkad, és leereszt. Úgyis az a legjobb teljesítménymér ő, hogy megveszik-e a koncertjeidre a jegyeket. A Nirvana-ét megvették. Elég rendesen. Ennyi ember nem lehet divatmajom.
Idézet
 
 
#15 Gál József kutyája 2019-04-06 11:53
Idézet - Charlie Firpo:
Azért legendát sem lehet akárkiből csak úgy csinálni, még ha erős a média általi nyomás is. (Hol vannak a mai legendák, hol vannak a mai Nirvanák? És még említhetnénk egy-két hasonló nagy nevet) Szokták mondani, hogy sok zenész már azzal beérné, ha életében csak egyszer meg tudja csinálni a nagybetűs SLÁGER dalt. Na, Kurt Cobain, és vele együtt a Nirvana azért egy ilyet legalább fel tud mutatni. Gondolom nem kell említeni a dal címét, de az a dal akkor tagadhatatlanul tudjuk, hogy "rockhimnusszá" vált. Pedig nem egy agyonbonyolítot t techinkás szerzeményről beszélünk...Hogy is van az a mondás? Jó háziasszony kevés alapanyagból is finom ételt tud főzni... Arról meg már nem is beszélve, hogy a grunge alapköveit tette le a csávó, halála utána pedig a műfaj is szépen lassan elcsendesült, elhalt.


De vajon a saját jogán lett sláger vagy azért mert az MTV és a média éjjel-nappal tolta a pofánkba???

Ezt a kérdést _bármely_ tetszőleges nagysikerű dal esetén felteheted és implikálhatod, hogy természetesen nem a "saját jogán" vált sikeressé.
Idézet
 
 
#14 Goodbye 2019-04-06 11:35
Charlie Firpo, köszönöm. Ez a lényeg. A 90-es években azt kellett szeretni, ami az MTV-n ment, az akkori nagy sztárok közül talán csak a Guns volt az aki rászolgált a sikerre, mert ők zseniálisan gondolták újra az akkor már kicsit kifáradt hard rock műfajt.
Idézet
 
 
#13 Charlie Firpo 2019-04-06 10:48
Azért legendát sem lehet akárkiből csak úgy csinálni, még ha erős a média általi nyomás is. (Hol vannak a mai legendák, hol vannak a mai Nirvanák? És még említhetnénk egy-két hasonló nagy nevet) Szokták mondani, hogy sok zenész már azzal beérné, ha életében csak egyszer meg tudja csinálni a nagybetűs SLÁGER dalt. Na, Kurt Cobain, és vele együtt a Nirvana azért egy ilyet legalább fel tud mutatni. Gondolom nem kell említeni a dal címét, de az a dal akkor tagadhatatlanul tudjuk, hogy "rockhimnusszá" vált. Pedig nem egy agyonbonyolítot t techinkás szerzeményről beszélünk...Hogy is van az a mondás? Jó háziasszony kevés alapanyagból is finom ételt tud főzni... Arról meg már nem is beszélve, hogy a grunge alapköveit tette le a csávó, halála utána pedig a műfaj is szépen lassan elcsendesült, elhalt.

De vajon a saját jogán lett sláger vagy azért mert az MTV és a média éjjel-nappal tolta a pofánkba???
Idézet
 
 
#12 Zsolti 2019-04-06 10:39
Az az érdekes, hogy a zenészek közül csak olyanok szólják le a Nirvanát, akiket frusztrál, hogy Cobain többre vitte náluk.
Bowie, Iggy Pop, Steven Tyler, Henry Rollins, Ringo Starr és Michael Stipe elég nagy nevek, ők mind elismerik a tehetségét.
Idézet
 
 
#11 rockart 2019-04-06 09:48
Idézet - mthomka:
Túlértékelt. Nem rossz, de túlértékelt!
A "legendás" Nevermindot meg már 92 végére minden normális ember unta.
Talán a 3. lemezük (az In Utero, és nem az Incesticide c. válogatásra gondolok) sikerült a legjobban, de akkor meg kicsinálta magát nemsokára.
A média meg egy-két fanatikus "legendát" csinált a fasziból, pedig a zenében olyan nagyon sokat nem tett le az asztalra. Az ilyen tragikus halál mindig jól jön a médiának.

Idézet - mthomka:
Túlértékelt. Nem rossz, de túlértékelt!
A "legendás" Nevermindot meg már 92 végére minden normális ember unta.
Talán a 3. lemezük (az In Utero, és nem az Incesticide c. válogatásra gondolok) sikerült a legjobban, de akkor meg kicsinálta magát nemsokára.
A média meg egy-két fanatikus "legendát" csinált a fasziból, pedig a zenében olyan nagyon sokat nem tett le az asztalra. Az ilyen tragikus halál mindig jól jön a médiának.


Azért legendát sem lehet akárkiből csak úgy csinálni, még ha erős a média általi nyomás is. (Hol vannak a mai legendák, hol vannak a mai Nirvanák? És még említhetnénk egy-két hasonló nagy nevet) Szokták mondani, hogy sok zenész már azzal beérné, ha életében csak egyszer meg tudja csinálni a nagybetűs SLÁGER dalt. Na, Kurt Cobain, és vele együtt a Nirvana azért egy ilyet legalább fel tud mutatni. Gondolom nem kell említeni a dal címét, de az a dal akkor tagadhatatlanul tudjuk, hogy "rockhimnusszá" vált. Pedig nem egy agyonbonyolítot t techinkás szerzeményről beszélünk...Hogy is van az a mondás? Jó háziasszony kevés alapanyagból is finom ételt tud főzni... Arról meg már nem is beszélve, hogy a grunge alapköveit tette le a csávó, halála utána pedig a műfaj is szépen lassan elcsendesült, elhalt.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.