Amilyen meghatározó szerepet töltött be a Death a szélsőséges zenék világában, olyan küzdelmes volt a léte. A '90-es évek első felét például a csapat egyik csúcskorszakának tekintjük, pedig ezekben az időkben is komoly problémákkal kellett megküzdeniük. Már az 1991-es Human is egy háborgó rajongótáborral nézett farkasszemet, de az utána következő lem...

Az Innuendo az a lemez, amit akkor is szeretnénk, ha szar lenne. Mert ez az utolsó Queen stúdióanyag, ami még Freddie Mercury életében jelent meg, és ugyan mi lehetne felemelőbb, egyben tragikusabb annál, mintha egy művész legutolsó munkáját hallgathatjuk meg. Ráadásul úgy, hogy a negyvenöt éves Farrokh Bulsara pontosan tisztában volt azzal, hogy z...

A Queen volt az első kedvenc zenekarom. Az első, akikért igazán rajongtam, akiknek lemezeit egymás után másoltam kazettára, majd addig nyúztam őket, míg végkimerülésben ki nem múltak. Emellett persze gyűjtögettem a róluk szóló újságcikkeket is, a szobám pedig rendesen ki volt tapétázva a posztereikkel. Furcsamód mindez akkor indult, mikor a legtöbb...

1982 az az év volt, amikor Ozzy Osbourne leharapta egy élő denevér fejét egy iowai koncerten, gitárosa, a döbbenetesen tehetséges Randy Rhoads pedig elhunyt egy repülőbalesetben. A Lynyrd Skynyrd énekes Ronnie Van Zant 136 kilós sírkövét ellopták a temetőből. A sírkövet két héttel később megtalálták egy kiszáradt folyómederben. John Belushi a Blues...

Idestova két évtized rockzene-hallgatás után is úgy gondolom (pedig hallottam már egyet s mást), hogy a rocktörténelem során nem létezett a Queenhez hasonló merészségű zenekar. Sokan kísérletezgettek, kacsintgattak jobbra-balra a '70-es években és később is, de senki nem mert annyi mindent megengedni magának egyetlen lemezen, mint ők. Egyik kedvenc...

1992 nyarán lehetőségem volt cserediákként majd' két hetet Nagy-Britanniában tölteni, és talán ez volt az egyik első eset, amikor szembesültem azzal, hogy a zene mennyire képes önmagán túlmutatni. Tizenhárom évesen már kezdett magába szippantani a rockzene, nyilván a Queent is ismertem, amennyire egy tizenéves ismerheti a dolgokat: Bohemian Rhapsod...

Húsz éve halt meg a rockzene talán legnagyobb primadonnája, és a szomorú évforduló kapcsán szembeötlő lehet, hogy Freddie Mercury valóban aktív pályafutása igazából nem is ölelt fel olyan hosszú időtartamot. Az is igaz ugyanakkor, hogy vezetésével már a Queen történetének harmadik évében sikerült megalkotnia egy olyan lemezt, amely ugyan egyértelmű ...

A KISS-nek számos korszaka akadt hosszú pályafutása során, és mindegyiknek megvoltak a maga kiemelt jelentőségű sarokpontjai, ám valami furcsa oknál fogva sokan a mai napig hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a Simmons & Stanley Művek nemcsak a maszkos korszakban tett le az asztalra etalon teljesítményeket. A '80-as években az arcfestés elhagy...

Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, nem a Slipknot volt az első banda, akik óriásit profitáltak egy igen egyszerű, ám roppant hatásos marketingfogásból, nevezetesen abból, hogy álruhák mögé bújtatva személyüket, jókora misztikummal vették körül a bandát, szabad utat engedve ezzel a rajongói találgatásoknak. A '70-es évek elejétől létezi...

Nemcsak az én talán már közismert, megosztó lemezek iránti perverzióm az oka annak, hogy ebben az összeállításban minden idők legsikertelenebb KISS albuma is helyett kapott. Van itt apropó bőven: hivatalosan ez az első lemez, amin már Eric Carr dobolt (az Unmaskedet még Peter Crissre kreditálták, de állítólag más játszotta fel), ráadásul idén 30 év...

Annyira fájdalmasan nyilvánvaló lenne a Machine Head kapcsán a Burn My Eyesról írni ebben a rovatban, hogy az oaklandi csapat korszakalkotó debütálását inkább sürgősen el is tesszük 2014-re, a megjelenés húszéves jubileumára. Főleg, hogy az első anyag zajos sikere és a zenekart pár évnyi tévelygés után minden előzetes várakozásnál magasabbra katapu...

Az idén egy heves vitákat kiváltó lemezzel visszatérő Morbid Angel megkerülhetetlen, ha death metalról van szó. Nevüket egy lapon szokás emlegetni olyan tengerentúli legendákkal, mint az Obituary, az Autopsy vagy a Death, hatásuk pedig nem csak az amerikai, de általában véve a teljes death színtérre nézve felbecsülhetetlen. Épp ezért tűnik egy kissé ...

Gimi első osztály, havertól kölcsönkapott másolt TDK D60-as kazi, ákombákom betűkkel felvésett dalcímek, és persze kis újságkivágatként a tokba csúsztatva az albumborító képe. Így találkoztam azzal a lemezzel, ami számomra a mai napig A Metallica Album. A Ride The Lightning ot ekkor már ismertem és szerettem (a Kill 'Em All később lett csak meg), azonb...