Év legelején kiadni az adott esztendő egyik legjobb lemezét több, mint pofátlanság. A Meshuggah esetében mindez azonban megbocsájtható, annak tükrében főleg, hogy tavaly bevállaltak egy spontán koncertet, amit még jóval “névtelenebb” zenekarok sem tennének meg csak úgy, “miért ne” alapon.
A zenekar szinte a Shock! kezdete óta visszatérő vendégünk, és az elmúlt évek alatt már minden marhaságot megkérdeztünk tőlük, most a szokásostól eltérően egy teljesen normális kérdésekből álló interjúval leptük meg a dobosok egyik gyöngyét, Tomas Haakét.
Mit jelent a lemez címe, az ObZen?
Csak egy szójáték, az obscene (obszcén) szó és a buddhizmusból eredő Zen felhasználásával. Igazából semmi vallásos tartalom nincs mögötte, csupán egy metafora a két szó összekapcsolásával. A frontborító és a címadó dal szövege is ezzel játszogat. Annak ellenére, hogy ez nem egy konceptalbum, valahogy a dalszövegekben is benne rejlik ennek az egésznek a gondolatvilága. Ahogy a frontborító és a cím is sugallja, az ObZen az emberi gonoszságot jeleníti meg, valahol benne van egyrészt a harmónia, az egyenlőség, másrészt a vérontás és az erőszak is.
Egyébként most ki csinálta a borítót? Ha jól tudom ez alkalommal nem te voltál az elkövető…
Nem, most egy jelenleg Ausztriában élő, de Svájcban tanult művészt, Joachim Luetkét http://www.luetke.com/ kértük meg, aki olyan csapatoknak dolgozott már, mint a Pain vagy a Dimmu Borgir. Pontosan tudtuk, hogy milyen borítót akarunk, csak éppen ezt már nem tudtam megcsinálni Photoshopban, úgy, ahogy kitaláltam. Szóval kellett egy fotós, egy olyan művész aki ért mindehhez, így kerestük meg őt.
Teljesen más, mint az eddigi borítóitok, szokatlan, de tetszetős.
Ennek örülök. Igazából ez amolyan vízválasztó a rajongótáborunkban, sokan utálják, sokan meg szeretik. Abszolút megértem, hogy elsőre meglepő lehet, nem az a tipikus sötét, komor borító, mint amilyeneket eddig használtunk.
A szövegekről mesélnél bővebben pár szót?
A címadó dal például szorosan kapcsolódik a borítóképhez. De anélkül, hogy túl sokat fecsegnék róla, az emberi bűnről, durvaságokról szólnak a szövegek, illetve magáról a halálról is. Tudom, hogy elég barátságtalan téma mindez, de az elmúlt évben, sőt az azt megelőzőben elég erőteljesen éreztem és tapasztaltam magam körül minden ilyesmit. Igazából elég könnyű volt minderről írnom, rettenetesen inspiráltak ezek a témák.
A Bleed tűnik a legegyszerűbb Meshuggah dalnak. Tényleg ennyire egyszerű vagy van mögötte valami csavar?
Igazából ez a legbonyolultabb dal, amit egész életemben játszottam eddig. Elég sok minden történik a lábdobon, és a gitár is nyakatekert. Tulajdonképpen ez az Meshuggah eddigi legkomplikáltabb nótája a dob- és a gitártémák tekintetében. (nevet) Tudom, hogy nem így tűnik, sosem az volt a célunk, hogy rettentő bonyolult dolgokat csináljunk, valahogy ez így alakult. Csak ehhez a dalhoz 6 hónapot kellett gyakorolnom, mielőtt felvettük volna.
Te jó ég! De ezek szerint most élő dobot használtatok a felvételeken, nem a Drumkit szól…
Nem, most teljesen élő a dob.
Tavaly a stúdiózás miatt még egy turnét is le kellett mondanotok. Ez hogy érintett titeket?
Igen, a Dillinger Escape turné lett volna. Mindenképpen be akartuk fejezni tavaly júliusban a felvételt, de aztán rájöttünk, hogy ez nem igazán fog menni. Augusztusban már éreztük, hogy kell még egy kis idő, és sejtettük, hogy novemberben biztosan nem fog megjelenni a lemez. Az eredeti tervünk az volt, hogy novemberben megjelenik a lemez és megyünk egy kört a Dillingerékkel, de aztán nem jött össze, sokkal több idő kellett még, mint amit eredetileg erre szántunk, így a lemez megjelenését is áttoltuk 2008 elejére. Szóval ezért kellett lemondanunk a turnét.
Tavaly viszont bevállaltatok egy meglepetés-bulit nálunk…
Igen, az iszonyatosan jó volt! Nem egészen 24 óra volt az egészre, hogy András (Vörös – Superbutt, Bprnr – a szerk.) bereklámozza az egészet, ráadásul teltház volt. Nagyon jól éreztük magunkat! Nem volt ez egy tervezett koncert, nem is szoktunk ilyesmit csinálni, de jól sült el, sokan voltak és jól sikerült a koncert is.
Na igen, számomra tökéletes volt a koncert, mindig ilyen kis helyen szerettem volna látni egy Meshuggah bulit…
Ó, ott voltál?
Naná.
Az remek!
És a hajós koncertről milyen emlékeid vannak?
Az is nagyszerű buli volt, sem addig, sem azóta nem játszottunk még sehol ilyen helyen, egy hajón, ami tulajdonképpen tényleg vízen volt. Nagyon tetszett a hely, és csupa jó emlékem maradt erről az estéről.
Soha nem gondoltatok még rá, hogy dallamos éneket használjatok néhány dalnál?
Nem igazán. Az új lemezen van néhány vokáltéma, ami megjegyezhető, ugyan nem dallam, de beleragad néhány téma az ember fülébe. Jens most elég sokféle hangszínét használja és néha elég nehéz megmondani, hogy tulajdonképpen mit is csinál. Nem hiszem, hogy bármikor is használnánk ilyen tipikus (énekli) éneklünk-majd-hörgünk témákat, én kifejezetten rühellem ezt a stílust. Egészen biztosan fogunk még kísérletezni a vokáltémákkal, de ezt a mindenhol hallható, totálisan elcsépelt dolgot sosem fogjuk használni.
Melyik dalt a legnehezebb eljátszani?
Erről a lemezről a Bleed, de az ObZen is elég trükkös. Nem próbáltunk túl sokat együtt, a hamarosan induló turnéra nemrég kezdtünk el együtt próbálni, de az ObZen megizzaszt minket. Nem csak a különböző részei, hanem elég gyors is, 170 bpm-es. A legtöbb zenésznek megvannak a kényelmes tempói, nekem egyrészt 160-165 bpm-ig rendben van. Aztán van egyfajta lyuk, kb. 180 bpm-ig, ami egyáltalán nem kényelmes, és onnantól megint rendben vagyok. Éppen ezért ez a 170-es tempó számomra elég fárasztó.
De ilyenkor egy csomó fölös kilót le tudsz dobni magadról.
(nevet) Na igen, az ember azt hinné, hogy a turnén a folyamatos játék miatt lehet fogyni, de igazából teljesen másért, egyszerűen ahogy élsz a turnén, eszed a borzalmas ennivalót, a rengeteg gyors kaját, meg ilyesmi. Én speciel gyarapszom súlyban a turnék alkalmával, de az mind izom, aztán mikor otthon vagyok, akkor meg ugye máshogy hízom.
A Ministryvel fogtok turnézni hamarosan. Vártok valami különlegeset ettől az úttól?
Biztosan jó kis turné lesz, játszunk majd átlagos helyeken, egy-két jobb helyen is, de érzésem szerint jó lesz az egész, kb. ennyi.
Jó pár éve felvettetek egy poén klipet a New Millenium Cyanide Christra a turnébuszban. Kinek a hajmeresztő ötlete volt ez?
Arra már nem igazán emlékszem, hogy ki jött elő az ötlettel, de biztos közülünk valaki. A busz nem is volt egy normális turnébusz, például mi vezettük, ez még a Slayer turnén volt ’99-ben. Egyszerűen csak baromira unatkoztunk a hosszú úton és valamit ki kellett találnunk, amivel el tudjuk ütni az időt. Aztán egy nap előkerült a kamera és felvettük. Eleve nem is úgy készült, hogy megjelenjen bárhol, de aztán annyira viccesre sikerült, hogy mégis nyilvánosságra hoztuk. De tényleg az égvilágon semmi célunk nem volt ezzel, csak hülyéskedtünk.
Na igen, bármikor látom, könnyesre röhögöm magam rajta…
Jaja, tényleg jó az a léggitározás, légdobolás meg minden...
…Jens pedig egy ceruzába vagy tollba ordítozik…
Pár éve készült egy Rammstein remix, a Benzin című dalukra. Ők kértek fel titeket erre az átdolgozásra?
Igen, ez így van. De nem tervezünk több ilyesmit, illetve ha megkérnek minket, akkor esetleg lehet róla szól. Akkor jó volt egy kicsit kilépni a Meshuggah határai mögül, és csupán más kedvéért csinálni valamit. De úgy általában az, hogy feldolgozásokat csináljunk és felvegyük valami lemezre, az annyira nem izgat. Talán ha valaki más csinálna egy válogatáslemezt különböző zenekarok dalaival, az még belefér, de saját lemezre sosem tennénk feldolgozást.
Hallgatsz amúgy metal zenéket vagy unalmas számodra másokat hallgatni?
Nem, egyáltalán nem unalmas, de az igaz, hogy túl sok metalt nem hallgatok. Azért van néhány csapat, amelyet nagyon kedvelek, kortárs csapatok, például a Mastodont, a Strapping Young Ladet, a Scarve-ot, a Decapitatedet. De egyikünk sem hallgat túl sok metalt, inkább elektronikus zenét, beatet, vagy olyanokat mint a Mr. Bungle, a Tomahawk, a Queens Of The Stone Age, meg ilyeneket, mindenféle mást, de tényleg viszonylag kevés metal forog mostanában.
Mi volt a tavaly kedvenc három lemezed?
Úúú, nem vettem egy darab lemezt sem tavaly. Utoljára a Tooltól a 10.000 Dayst vettem meg, de az 2006-os, ha jól emlékszem, bár számomra tavalyinak számít, mert sokat hallgattam.
Letöltesz egyébként mp3-akat?
Nem, nem igazán.
Nahát, pedig manapság mindenki letölt…
Tudom, a mi lemezünket is, de tényleg nem töltögetek. Néhány filmet töltöttem csak le, de zenét nem. Az a típus vagyok, aki szereti magáénak tudni a szövegeket, a borítót, mindent, ami egy rendes lemezzel jár. Pont ezért nem is érdekel az, hogy mp3-ak legyenek a számítógépemen, nem az én világom.
Annak idején a Drumkit From Hell ötlete kitől származott? Manapság már rengeteg zenész ezt használja.
Igen, elég jól befutott a dolog. Maga a DFH ötlete Fredriktől (Thordendal - gitáros – a szerk.) származott, és Mathiastól, aki ma a Toontracks-et csinálja. Én csak néhány dolgot tettem hozzá, kifejezetten sokat nem dolgoztam velük, van belőle anyagi hasznom, de igazából csak a dobsamplereket csináltam meg hozzá. A cégben nem vagyok benne, Fredrik annál inkább. Tudom, hogy rengeteg zenész használja, stúdióban is, jelenleg ez a legjobb dobprogram a piacon. Egyben a legdrágább is, de van hozzá mindenféle kiegészítő már, jazz hangzástól kezdve a vintage soundig mindent meg lehet találni, tényleg remekül sikerült kis csomag lett ebből.
Eszedbe jutott már, hogy szólólemezt csinálj, esetleg Fredrik egy újabb saját albumot kiad majd egyszer?
Neeem, illetve soha ne mondd, hogy soha. Mivel nem vagyok gitáros, zenét nem tudok írni, tartok tőle, hogy igencsak dobcentrikus lemez lenne abból, ha nekilátnék ilyesminek, csupa ritmus lenne az egész. Az benne van a pakliban, hogy Fredrik nekilát valaminek, de nem hinném, hogy az elkövetkezendő néhány évben kerül erre sor. Az viszont biztos, hogy teljesen egyedül csinálná meg, a doboktól kezdve mindent.
És Meshuggah dvd-t várhatunk valamikor?
Tervezünk egy koncert dvd-t, remélhetőleg most ősszel fogjuk felvenni és utána megjelentetni, de ez még képlékeny.
