Shock!

december 08.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

King Diamond: sikoly 2002

King DiamondNemcsak egy-egy különösen jól sikerült filmnek vagy regénynek lehet folytatása, de lám, King Diamond, a rejtelmes és hátborzongató sztorik nagymestere is visszanyúlt egy 1987-ben megkezdett és (szándékosan) befejezetlenül hagyott rémtörténethez. Egy King Diamond-féle konceptalbum mindig megérné, hogy videováltozat is készüljön belőle - ehhez képest momentán az a helyzet, hogy a kiadó a koncertezéshez szükséges támogatást se tudja biztosítani!.. A Király turné nélkül?! Abszurdum! De addig is, amíg a helyzet rendeződik, itt az aktuális hallgatnivaló Abigail II - The Revenge címmel és a hozzá kapcsolódó legfontosabb tudnivalók is. Folytassa, Felség!

Azért hogy a sajtónak se legyen egyszerű a dolga, a legtöbb számnak egy csonka, másfél-két percesre kurtított verziója szerepel csupán a promó CD-n (még szerencse, hogy legalább a sztorit és a dalszövegeket is megküldték). Ehhez persze Kingnek is volt egy-két szava:

Nehéz megítélni ennek a helyességét. Normális esetben persze az a legjobb, ha a teljes anyagot adják közre. Ez ugyebár konceptlemez, vagyis az első hangtól egészen az utolsóig haladva a történet sehol sem áll le. A dalok között is vannak dolgok, amelyeket így nem hallhatsz. Én pl. vért köpök, Abigail rám nevet vagy sír a Slippery Stairs nóta végén, amikor Jonathan magáévá teszi. Rengeteg dolog, egy csomó teátrális elem marad így ki és ha egy King Diamond dalból csak másfél percnyit hallasz, nyilvánvaló, hogy sok mindenről lemaradsz, mert nem ugyanaz ismétlődik benne még kétszer. Ezért nagyon nehéz a sztorit így bemutatni. Tudom, miért csinálták ezt: az egész az internet miatt van, hiszen a lemezkiadók átlagban 22%-kal kevesebb hanghordozót adnak el a neten folyó kalózkodás eredményeként és próbálják ezt valahogy kiküszöbölni. Addig persze iszonyú nehéz lesz beszélni egy albumról, ha egyszer nem hallhattad azt elejétől végig, pláne ha konceptalbumról van szó, de sajnos nem is lesz erre igazán jó megoldás, amíg a CD-k nem lesznek kódolhatók, hogy ne készülhessen róluk másolat. A CD-sokszorosítás igen költséges dolog, az emberek meg ingyen juthatnak hozzá a teljes anyaghoz!..

Térjünk át magára a lemezre! Hogyan jutott eszedbe folytatni Abigail történetét?

Mondjuk úgy, hogy kompromisszum született a zenekar és a rajongók igényei között. Rengeteg rajongó van, akik évek óta hajtogatták nekünk, jó lenne, ha még egy olyan albumot csinálnánk, mint az Abigail volt. Én mindig azt mondtam magamnak, hogy ez sose történhet meg; sose fogunk még egy olyan lemezt írni, amilyet azelőtt már írtunk. Az túl egyszerű volna. Miért is kanyarodnánk vissza és másolnánk le egy az egyben valamit, amit valamelyik albumunkon már megcsináltunk? Hogyan fejlődne akkor a zenekar? Lemezről lemezre új, friss dolgokkal kell kirukkolnunk, nem pedig önismétléssel eladni magunkat. A dolog mégis elgondolkodtatott arról, lehet-e folytatni a sztorit és szerencsésen meg is találtam ennek a módját, az indíttatás tehát megvolt hozzá. A felállásunk azonban nem bizonyult alkalmasnak egy Abigail-stílusú album megírásához, legalábbis az én elképzeléseimhez nem passzolt. Voltak is tagcseréink a House Of God lemez amerikai és európai turnéja között, Matt Thompson személyében pl. új dobos szállt be hozzánk. Az ő játékstílusa Mikkey Dee-ével mozog egy szinten (Mikkey a korai King Diamond albumokon dobolt, ma a Motörhead tagja - a szerk.). Ugyanaz a technika, ugyanaz a pontosság jellemzi őt is, mint Mikkey-t. Ezzel igen közel kerültünk a régi stílushoz, a lemezen hallható dobjáték komplexitása a régi albumot idézi. Minden más teljesen friss és új. A hangszerelés lényegesen gazdagabb, mint annak idején volt... Szóval összejött a nyerő felállás és a feelinges dobjáték visszahozta a régi komplexitást, viszont a riffek teljesen újak és ez nagyszerű. Szóval ez volt a helyes út egy új Abigail album elkészítéséhez anélkül, hogy pontosan lemásoltuk volna a régit! Ebben állt a fejlődésünk. Szerintem a King Diamond-stílus olyan, mint egy festmény a falon: van egy kerete és van a vászon, amelyre festünk és a festést még nem fejeztük be, továbbra is vannak üres foltok, amelyeket be kell színezni ebben a King Diamond-stílusban. Mi pedig ezt is tesszük. A hangzás persze teljesen eltérő az Abigail egyestől, mert bár akkoriban még normálisnak számított az a szétvisszhangosított sound, mára elavult lenne. Véleményem szerint ez az eddigi legjobban megszólaló King Diamond album. Nagyon tisztán szól, világosan megkülönböztethetők az egyes hangszerek, a mai igényeinknek megfelelően. Ami pedig magukat a dalokat illeti, ez a lemez sokkal agresszívebb az elődjénél. Azon kívül sokkal teátrálisabb is: szerepel rajta egy lány, aki Abigailt személyesíti meg és egy hat éves kislány is, aki a Kicsit (Little One) játssza, nevet, sír, aztán beszél a történet végén, a mamájáért kiált stb. Ezektől a dolgoktól lesz olyan nagyon teátrális az egész. A saját énekrészemet tekintve szintén erre a korongra vagyok a legbüszkébb, mert ezen nyújtom a legjobb teljesítményt. Minden eddiginél több a vokál ezen az albumon. Két-három sávon szólnak a háttérvokálok, tele harmóniákkal, kórusokkal. Mindez azért van, mert a stílus hozta vissza számomra azt a régi érzést a dobjátékkal és az egész inspirálóan hatott rám. Néhol további két éneksávra, másutt a kettő helyett három szólamra volt szükségem, hogy megteremtsem a kívánt hangulatot... Szóval óriási érzést ad, hogy a megfelelő módon tudtam folytatni a történetet. Szövegileg is sokkal mélyebb lett a sztori. Mélyen beleláthatsz a szereplők agyába és kitalálhatod, mi jár a fejükben és miért.

A fiatalabb rajongók kedvéért összefoglalnád az első rész tartalmát?

Az egész Jonathan Le Fay és Miriam Natias házasságával kezdődik, akik egy ősi kúriát örökölnek. Amikor odaérnek, azt látják, hogy a kúria alapos felújításra szorul... Még nem szeretkeztek egymással, mert a családalapítás idejét várják. Szerintük ez így helyes és a korszellem is ezt írta elő, szóval így állnak a dologhoz... Innentől kezdve viszont rövidre fogom, mert nincs idő részletesen elmondani az egészet. Szóval Miriam rejtélyes körülmények között teherbe esik. Szűz és mégis terhes, akárcsak Szűz Mária. Egy éjszaka a terhesség abba a szakaszba jut, hogy megindulhatna a szülés... Eközben Jonathan találkozik a gróf kísértetével, aki azelőtt a kúriában élt. A kísértet elmeséli Jonathannak, hogy amikor a felesége terhes lett az egyik szolgától, abból hatalmas botrány kerekedett. Hogy ennek véget vessen, letaszította a feleségét a lépcsőn, az asszony pedig kitörte a nyakát. A gyermek halva született. Az Abigail nevet adták neki, mumifikálták és egy kriptában temették el. Ez ébreszti Jonathanban a gondolatot, hogy valami borzalmas dolog fog történni és Miriam terhessége Abigail érkezését jelenti. Ráadásul Miriam hangja is el-elváltozik időnként. Jonathan végül elmeséli Miriamnak, amit a kísértet mondott, mire Miriam azt feleli, szerinte is csak úgy lehet az egészet megfékezni, ha Jonathan letaszítja őt a lépcsőn. Amikor ott állnak a lépcső tetején, Abigail ereje hirtelen elhatalmasodik Miriam testében és egy ragyogó csillagot formál a sötétben, ami egy pillanatra elvonja Jonathan figyelmét. És amíg Jonathan ezt a csillagot lesi, Abigail rábírja Miriamot, hogy taszítsa le Jonathant a lépcsőn, szóval a férj zuhan le. Később a Fekete Lovasok - a kúria őrei, ha úgy tetszik - ráeszmélnek, hogy valami baj van. A kúriához vágtatnak, de mire odaérnek, már Miriam is halott. A lovasok magukkal viszik a babát egy kápolnába, amely az erdőben áll. Az a tervük, hogy egy koporsóba teszik és azt szögekkel zárják le, nehogy Abigail újra feltámadjon és gonoszságot műveljen. Tulajdonképpen itt ér véget a sztori első része, ezt hallhatod a záró téma intrójában. Olyan ez, mint egy film: valami történik, aztán visszamész az időben, hogy kiderítsd, miért is történt. Az intro végén a Fekete Lovasok egyikét hallani, amint azt kérdi: "Melyikőtök veri be az első szöget a koporsóba?" Majd rögtön a választ is: "Én, O'Brian, Fekete Lovas." Ez az első rész tényleges lezárása - és egyben a mostani kezdete, ugyanezek a szavak hangzanak el az új intróban elsőként: "Én, O'Brian, Fekete Lovas..." Majd ugyanő folyatatja: "...Megtiltom ezt a szentségtörést!" Vagyis ennek nem szabad megtörténnie! Majd elmeséli az Abigailhez fűződő viszonyát, a Démongyermek történetét a családjában. Így a Lovasok elállnak eredeti szándékuktól és ott a kápolnában nevelik fel Abigailt. Az első igazi dal, a The Storm tizennyolc évvel később játszódik, egy nappal Abigail születésnapja után. Odakint jár az erdőben és váratlanul vihar kerekedik, amely elől az erdőn keresztül az ősi kúria felé menekül és egyszer csak tényleg a kúria régi rozsdás vaskapuja előtt találja magát. Ott áll a Kicsi szelleme egy lámpással. Abigail azt mondja neki: "Mi folyik itt?! Olyan különös! Menedéket kell keresnem és nem tudok bejutni ide!.." Hirtelen a kis szellem egyenesen Abigail testébe hatol és a kapu megnyílik. A Kicsi szelleme felmegy a kúriába, egészen a bejárati ajtóig. Abigailt mindez összezavarja, nem érti, mi a pokol folyik körülötte. Ekkor egy villámlás ráébreszti, hogy menedéket kell találnia. Futásnak ered és még mielőtt kopogtatna, az ajtó kitárul. Brandon Henry, a főkomornyik áll ott és így szól hozzá: "Már vártam Önt! Fáradjon be, kérem!" Azután keresztülvezeti azokon a sötét folyosókon. Úgy tűnik, a kúria gyászban áll, mindenütt fekete függönyök lógnak. Végül belépnek egy szobába, ahol Abigail először találkozik Jonathannal. Itt derül ki, hogy Jonathan túlélte a zuhanást a lépcsőn, de olyan súlyos fejsérülést szenvedett, hogy a szeme nagyon érzékeny a fényre. Ráadásul tolószékben ül, mert elvesztette az egyik lábát és csak bottal tud felállni a székből. Csak bottal képes járni a házban, de az is komoly fájdalmat okoz neki, nagyon szenved olyankor. Ekkor lép színre a többi szereplő is. Teljesen mások, mint az első rész hősei és a szituáció is más. Ezután bontakozik ki a történet. Ennek során jön rá Abigail, miért is van ott: bosszút kell állnia, hogy visszaszerezze a házat. És ami még fontosabb: egyesülnie kell a Kicsivel, aki, mint kiderül, az ő ikertestvérének a szelleme... De ez egy nagyon hosszú és mély történet...

...Úgyhogy a többit fejtsék csak meg maguk a rajongók! Hol vettétek fel a lemezt?

A dallasi (Texas állam) Nomad Recording Stúdióban. Ugyanott készült a Voodoo és a House Of God, meg a 9 és a Dead Again is a Mecyful Fate-től.

Amikor stúdióba vonultok, már megvannak a véglegesen kidolgozott dalok, vagy a felvételek alatt is írtok még zenét?

Apróbb dolgokon mindig tudunk módosítani a stúdióban, de már megvannak a lemezre szánt dalok. Nem veszünk fel túl sok számot, mert ha rögzítünk mondjuk tizennyolcat és kiválasztunk azokból tizenhármat, akkor nem tudnánk a szövegeket hozzájuk igazítani, elveszne a történet. Ezért még a felvételek megkezdése előtt meg kell győződnünk arról, hogy minden dal beválik, mert azokon már nem változtathatunk. Néhol a hangszerelésen tudunk módosítani a stúdióban, amire volt már példa. Olykor a szövegek is változhatnak egy keveset, ha éppen jobb ötletünk támad... Szóval apróbb részletek változhatnak néha, de a legfontosabb dolgok nem, a sztorinak és a daloknak már a stúdiózás előtt készen kell lenniük. Egy konceptalbum így működik: nem vehetsz fel túl sok dalt, hogy aztán kiválogasd közülük a legjobbnak ítélt nótákat. Előre tudnod kell, hogy a legjobbakat választottad!

Nálatok egyébként a sztori és a szövegek készülnek előbb vagy a zene?

Amikor konceptalbumon dolgozom a többiekkel, az úgy fest, hogy rendszerint már megvan az ötletem a sztorihoz és azt fel is jegyzem magamnak. Nem részletesen, csak a legfontosabb eseményeket. Ezután kezdjük írni a zenét. Amikor én írok zenét, egyáltalán nem hallgatok semmilyen más muzsikát, mert nem akarom, hogy a saját belső érzéseimen kívül bármi más befolyásoljon. De minden nap más és más érzésekkel megyek a saját kis stúdiómba új számokat írni. Így történhet, hogy egyik nap felveszek pár jó riffet, a következő napon meg más hangulatban érkezem és olyankor pl. a szintin játszom valamit. Ebből kezd összeállni egy dalom. A harmadik napon is vezérelhet valami harmadik fajta érzés és a végén lesz mondjuk három dalom, amelyeket megkezdtem, csak nem fejeztem be. Amikor legközelebb lemegyek, meghallgatom mindhármat, aztán ha úgy érzem, hogy a billentyűs témához van leginkább hangulatom, akkor azon a vonalon dolgozom tovább. Így lesz valamennyi dalnak különböző és igen személyes hangulata. Amikor Andy (LaRocque, gitáros) és jómagam befejeztük a dalírást, kidolgozzuk a sztori vázlatát. Ezután válogatjuk ki a legjobb nótákat. Most tizenhármat szedtünk össze: van egy intro, egy outro és tizenegy igazi dal. Így a sztori vázlatát tizenhárom fejezetre bontottam le és címet is adtam mindegyik résznek. Az intro helye teljesen nyilvánvaló, hiszen az eleve intrónak készült, szóval az kerül előre. A következő szám címe The Storm, azaz A vihar. Lássuk, milyen zene passzol a legjobban a sztorinak ehhez a részéhez! Talán az én 7. számú dalom, akkor pedig az lesz az album második száma és annak lesz a címe A vihar. Azután jön a Mansion In Sorrow (Gyászoló kúria), amihez, teszem azt, Andy 2. számú dala illik leginkább és abból lesz a Gyászoló kúria című tétel. Ilyen a mi összerakójátékunk, így kerülnek végül a dalok a helyes sorrendbe. Meghallgatjuk az egészet és azt mondjuk "Igen, a dolog működik!" Most jön el az ideje annak, hogy a fejezetekhez szövegeket írjak attól függően, mit igényel a zene és a hangulat. Ily módon a történet eseményei egy dalon belül is váltakozhatnak a zene hangulatával együtt. Szóval ez egy hosszú és bonyolult folyamat, mintha egy nagy kirakójátékon dolgoznánk. Ugyanakkor az egész nagyon is megéri a ráfordított időt, ha sikerrel jár. Bonyolult, kihívást jelentő feladat, de működik!

Közhelyszerű, de igaz: King nagy rajongója a horror műfajnak...

Abszolút mértékben! Az okkultizmust is csodálom. Nem is tudom, mi ennek az eredete. Talán a gyerekkoromig vezethető vissza az egész, amikor a szüleim megengedték, hogy megnézzem a régi fekete-fehér Frankenstein és Drakula filmeket. Ha kissrácként látsz ilyesmit és utána késő este alszol el, az ágy alól is félsz kibújni, de reggel azzal ébredsz: "Milyen jó, hogy ez nem is történt meg! Annyira féltem elaludni!" Nagyon ijesztő volt! Ezért szeretik az emberek ma is a horrorfilmeket, a horrorsztorikat. Szeretnek félni, ha tudják, hogy biztonságban vannak hozzá. Tudják, úgy mehetnek haza a moziból, hogy semmi nem változik.

Láttad pl. az Ideglelést (Blair Witch Project)?

Nem és nem is vagyok rá kíváncsi az amatőr jellege miatt. Nem érdekel egy kézi kamerával felvett film, mert az a kamera egyfolytában rezeg. Számomra nem igazán érdekes az ilyesmi.

Melyek a kedvenc horrorfilmjeid?

Imádom pl. a Ragyogást, amelyben hirtelen felszínre tör az ismeretlen az emberi lélek legmélyéről. A főszereplőnek vannak bizonyos élményei az okkultizmussal kapcsolatban és ez az őrületbe kergeti. Ezek a mélyen elhallgatott dolgok egyre erősebben törnek elő... Szóval briliáns horrorfilm! Van egy vámpíros film is, amelyet nagyon szeretek, ez pedig az Éhség David Bowie-val, Susan Sarandonnal és Catherine Deneuve-vel. Az ember nem is hinné, hogy az ilyesmi létezhet... Ebben is rengeteg gondolatiság van, de azért a Ragyogás sokkal ijesztőbb, mert valóságosabb. Nem valami baltás gyilkosról szól, aki hol itt, hol ott bukkan fel és lemészárol vagy tizenöt embert, mielőtt elkapnák.

Netán a legendás arcfestésed is a horrorimádatoddal függ össze?

Az teljes mértékben Alice Cooper hatása! 1975-ben láttam őt a Welcome To My Nightmare turnén. Nem volt rajta túl sok festék, ám így is totálisan megváltoztatta a kinézetét. Földöntúlinak nézett ki! Olyan érzés fogott el, hogy ha felérnék a színpadig és megérinteném a csizmáját, akkor biztosan eltűnne! De a koncert még ennél is jóval többet adott nekem. Ma is mindenre emlékszem, ami azon a bulin történt! Ez azért van, mert annyira magával ragadott. Olyan volt, mint egy földöntúli élmény! Már akkor elhatároztam, hogy ha egyszer zenekarom lesz, én is festeni fogom az arcomat, csak másképp. Nem ugyanolyan showt csinálok, mint ő, hanem valami egészen mást, de az az 1975-ös koncert nagyon megihletett!

Ha ma kezdenéd a zenélést, ugyanúgy viselnél arcfestést?

Semmin se változtatnék!

A turnékon a teljes aktuális lemezt eljátsszátok vagy csak a legfontosabb dalokat veszitek elő?

Szeretnénk az Abigail sztorit élőben is bemutatni. Az első rész dalai közül a Possession kimaradna, viszont a többi számot eljátszanánk a koncert elején, a megfelelő sorrendben. Ezt követné egy rövid felvonásköz, amelyet három, más albumokról való dallal töltenénk ki. Négy ilyen átkötő szettünk lenne, amelyeket napról napra váltogatnánk. Ezután térnénk át a sztori második részére, ami az új lemez. Erről két számot hagynánk el, a többit elnyomnánk. Így valóban a teljes Abigail sztorit adnánk elő, a megfelelő dalsorrendben, legalábbis ez volt a terv. A kiadónk azonban két nappal Karácsony előtt jelezte, hogy nincs pénze a turnénk finanszírozásához, úgyhogy nem tudunk turnézni, ami dühítő! Kész nonszensz! Most aztán van is problémánk a kiadóval pazarlásig, mert ha nem változtatnak az álláspontjukon, elveszíthetik a King Diamond zenekart és a Mercyful Fate-et is. Ha azt mondják, nem tudnak kiemelt ügyként foglalkozni az egyik legfontosabb zenekaruk, a King Diamond turnéjának finanszírozásával, akkor mi sem maradhatunk tovább náluk! Semmi értelme egy éven át várni, hogy elég pénzt gyűjtsenek egy turnéhoz. A pályánk nem törhet meg! Szóval remélem, meggondolják magukat és előteremtik a pénzt, különben lelépünk tőlük! A szervező már összeállította a menetrendünket, amely szerint március 14-ével indult volna az amerikai turné, majd szeptemberben következett volna Európa. Fel is szerettük volna venni az összes koncertet egy tripla élő albumhoz. Ehhez kell a négy különböző háromszámos átvezető szett, mert így lehetne két CD-nk az Abigail sztorival és egy extra CD is, tizenkét dallal a többi lemezről. Ha viszont nincs turné, az egésznek fuccs! Vagyis már elterveztünk mindent, erre váratlanul azzal jön a kiadó, hogy hoppá, nincs pénz, mert nehéz idők járnak, csökkenteni kell a kiadásokat és az egyik ilyen dolog a turnétámogatás! Képtelen vagyok belenyugodni, hogy a mi turnénk támogatását is megvonták! Talán fel kéne függeszteniük az új bandák szerződtetését, legalább néhány hónapra. Nem is tudom, kibírja-e a kiadó, ha mind a King Diamondot, mind a Mercyful Fate-et elveszíti. Majd meglátjuk, mi lesz, mert az ügyvédek már dolgoznak az ügyön és próbálnak megoldást találni. Nem tudom, sikerül-e nekik, csak remélni tudom, hogy igen, ellenkező esetben tesszük, amit tennünk kell. Nem várhatunk egy éven át!

Ha már szóba került a másik csapatod, mi most a helyzet a Mercyful Fate-tel?

Nem tudhatom, mi fog történni. Ha megvalósul a King Diamond turné, az egész éves elfoglaltságot jelent. Ha viszont ez nem jön össze, akkor nagyon is elképzelhető, hogy új lemezt veszünk fel a Mercyful Fate-tel. Ez a kiadó döntésén múlik majd.

Utolsó kérdés: el tudod-e képzelni, hogy néhány év múlva ismét visszatérj az Abigail történethez vagy bármely másik, már megkezdett sztoridhoz?

Nem, azt nem szeretném! Az Abigail-dolgot ezzel lezártam. Igaz, hogy a befejezése nyitva maradt, de szerintem már nem lehet hozzányúlni és így is kell maradnia. Ez így tökéletes! Nem hiszem, hogy egy harmadik rész jót tenne a sztorinak. Van egy hősöm, akit nagyon szeretek, de nem tudom biztosan, felbukkan-e még valahol, mert az olcsó húzás lenne. A jó öreg Nagymamát azonban imádom és rengeteg dolgot tudnék elképzelni vele kapcsolatban. Ez bizonyos értelemben a Them-Conspiracy sor folytatása lenne, de az emberek ettől talán már besokallnának, ezért nem is szeretném megtenni. Nem mintha nem tehetném meg, de pillanatnyilag három történetem is van, amelyeket szívesen megcsinálnék. De soha nem mondhatod azt, hogy "soha". Semmivel kapcsolatban. Előfordulhat ugyanis, hogy idővel meggondolod magad, mert megváltoznak a körülmények és ez befolyásolhatja a véleményedet. Szóval nem mondom, hogy a Nagyi többé már soha nem kerül elő, csak most nem tartanám ezt jó ötletnek.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.