Shock!

március 07.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

God Dethroned: durva és dallamos

God DethronedA Hollandiából származó God Dethroned stabil pontja a melodikus death metalnak. Idei lemezükkel, a Ravenous-szal egy kicsit visszakanyarodtak a gyökerek felé, gyorsabb, direktebb és kevesebb dallamot tartalmaz a lemez, mint elődje. A tavalyi Japán turnén ráadásul a dobosuk is faképnél hagyta őket, ezért az idei albumot vendégdobossal voltak kénytelenek rögzíteni. Hogy mi újság e téren, arra a gitáros, Jens válaszolt...

Van már dobosotok?

Nem, még nincs, és az igazat megvallva nem is nagyon keresünk. Tudod gyakorlatilag lehetetlen Hollandiában olyan dobost találni, akinek a stílusa passzol a miénkhez, a bandához való hozzáállása 100%-os, és rugalmasan beosztható az ideje a gyakori turnézás miatt. Amikor Tony-t (Tony Laureano - Angel Corpse) megkértük, hogy doboljon nálunk, tudtuk, hogy a lehető legjobbat találtuk meg és nagyon nehéz lesz olyasvalakit találni helyette, aki állandó tag marad. Az a jó az egészben, hogy Tony pont olyan srác, aki imád olyan sokat turnézni, amennyire csak lehetőség nyílik, és minden bizonnyal örül majd, hogy jöhet velünk turnéra, persze ha a szoros időbeosztása ezt lehetővé teszi. A részünkről ez bizonyos fokú rugalmasságot kíván és előrelátó tervezést, de azt hiszem működni fog. És ha mégsem jön össze, nem tud velünk turnézni, akkor is ismerünk egy csomó session dobost, akik közül valaki biztosan át tudja venni a helyét. Természetesen ha találunk alkalmas személyt, aki a zenekarba be tudna szállni, akkor őt választjuk, de jelen pillanatban elégedettek vagyunk a mostani helyzettel.

Honnan jött az ötlet, hogy most ilyen gyors albumot készítsetek?

Igazából nem határoztuk el előre, hogy ilyen lesz, egyszerűen csak így sikerült. Amikor Roel (az előző dobos - V.Sz.) otthagyott minket, akkor olyan dobost kerestünk, aki kicsit fel tudja pörgetni a zenekart ritmusilag, de ez nem befolyásolta a dalírást. Eredetileg a legtöbb nótát lassabb tempóban képzeltük el, de a stúdióban a gyorsabb verzió mellett voksoltunk, mert sokkal intenzívebben szólaltak meg. A lemez gyorsabb lett, mint ahogy elgondoltuk, de nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel.

És miért tűntek el a dallamos részek a zenéből?

Az igazat megvallva nem hiszem, hogy teljesen eltűntek volna. Ha meghallgatod a Swallow The Spikes-t, a Winter Campaign 2002-t vagy a The Iconoclast Deathride-ot, akkor elég sok dallamot fel lehet fedezni ezekben a dalokban, és szerintem ezek az eddigi legjobb dallamos dolgaink között vannak. Nekem főleg a The Iconoclast Deathride vége tetszik. Szerintem ez az egyik legérzelemdúsabb szóló, amit valaha játszottam. Elég mókás, ahogy erről ilyen szélsőséges formában esik szó, mert úgy tűnik a sajtóból elég sokan osztják a véleményed többé-kevésbé, és nem igazán veszik észre, hogy a dallamosság a God Dethroned fontos eleme. Kár, mert elég jelentős része a dalainknak és a hangzásunknak. Szerintem a durva és a dallamos részek közötti kontraszt most nagyobb, és összességében ez az album egy kicsivel brutálisabb, mint az előző.

Mesélj pár szót a feldolgozásokról!

Egy jótékonysági koncerten játszottuk a Death-től az Evil Deadet, hogy Chuck Schuldiner kórházi számláiba besegítsünk. Minden ott játszó zenekartól egy Death feldolgozást kértek. Mikor visszajöttünk az amerikai turnénkról, nem volt elég időnk próbálni a koncert előtt, ezért egy egyszerű, de erőteljes dalt választottunk, amit otthon meg tudunk tanulni és nem jelent gondot, ha így felmegyünk a színpadra és eljátsszuk. Az Evil Dead ezért kézenfekvő megoldás volt. Tök jól sült el, ezt mindenképpen fel akartuk tenni az új lemezre, és nem is vett el sok stúdióidőt a rögzítése. A The Macabre End a Consumed By Darkness-től elég ismeretlen a legtöbb ember számára, eléggé underground dal. Henri az, aki nagyon kedvelte ezt a dalt, mert velős, atmoszférikus és roppant gonosz. Ő javasolta, hogy dolgozzuk fel, mert azt gondolta, hogy jól elvegyül a többi anyagunkkal. Ahogy elképzeltük, úgy meg is valósítottuk. Mindkét feldolgozást felhasználtuk a lemezen, mert nem töri meg az album egységét, hanem fokozza a hatást. Adtunk hozzájuk egy kevés God Dethroned-féle egyéniséget (blastbeatet és dallamokat) és marha jól sikerült összevegyíteni a dalokat.

Eddig milyen visszajelzések érkeztek a lemezre?

Még csak most jelent meg, szóval nem túl sok visszajelzésem van még a rajongóinktól, de azoknak a magazinoknak és rádióállomásoknak eléggé tetszett, akikkel eddig beszéltem, ami bizakodóvá tesz, hogy a rajongóknak szintén fog majd tetszeni.

Te hogy írnád körül a zenéteket olyanok számára, akik esetleg nem ismerik a zenekart?

Durva, gyors metal zenekar vagyunk, akik a death, thrash, black és néha a heavy metal keverékét játsszák. A rövid, tömör, fogós dalokra esküszünk, amelyeket energikus, könnyen megjegyezhető dallamokkal vegyítünk, a szövegeket pedig jól lehet velünk együtt üvölteni. Valahogy így összegezném.

Vannak már terveitek a turnékat illetően?

Először is idén újra játszunk a No Mercy fesztiválon. Aztán lesz egy cirka 15 napos turné néhány jobb közép-európai színhelyen. Ősszel vagy télen pedig az első főzenekaros turnénkra készülünk, és terveink között szerepel egy újabb amerikai turné ezidőtájt. Talán lesz még több is, majd meglátjuk hogy alakulnak a dolgok. 2002 tavaszáig turnézni szeretnénk, és azután kezdünk el dolgozni a következő albumon.

Ki készítette a frontborító festményét?

Jeanne Potter. Ugyanaz, aki a Bloody Blasphemy frontborítóját is festette, és néhány pólómintát is csinált nekünk. Amerikai lány, és nagyon jó barátunk. Mindig klassz vele dolgozni, mert gyors és profi. Mindent ő hozott a Ravenoushoz, valószínűleg a jövőben is vele fogunk dolgozni.

Nyáron előfordultok valamilyen fesztiválon?

Igen, de nem vagyok biztos benne, hogy melyiken. Tudom, hogy a kiadónk, a Metal Blade azon van, hogy minél több fesztiválra bejuttasson minket, négyet vagy ötöt Németországban konfirmáltak - csak a nevüket nem tudom még. Nagy lehetőség lenne a Dynamo Open Air-en játszani ismét (azóta ismeretes, hogy az egész Dynamo fesztivál füstbe ment idén - V.Sz.), és hallottam emlegetni a Wacken Open Airt is. Szóval elég húzós nyarunk lesz. Mindig óriási dolog fesztiválokon játszani, megnézni a többi zenekart, élvezni a fesztiválok légkörét, és persze játszani!

Van valami különleges emléked a Cannibal Corpse/Ritual Carnage turnéról?

Az első napól kezdve különleges élmény volt! Cannibal Corpse-ék kérték, hogy csatlakozzunk az amerikai turnéjukhoz. Már ez maga óriási megtiszteltetés volt, ámbár a közönség reakciójától nem vártunk túl sokat. Végül nagyon kellemesen csalódtunk: minden este - ami kb. 30 koncertet takart -nagy meglepetés volt számunkra, óriási volt a reakció a közönség részéről, hatalmas küzdőtérrel, rengeteg stagediverrel, és rengeteg cuccot eladtunk. Emellett - mert hotelekben aludtunk és kisbusszal utaztunk - sokkal többet láttunk az országból, mint amennyit egy sima turista láthat. Egész Amerikát keresztülutaztuk, több, mint 20.000 kilométert, láttuk a Grand Canyont, a Szabadságszobrot, a Golden Gate hidat, az arizonai meteor krátert, a Niagara vízesést és még egy csomó mindent. Egy életre szóló élmény volt!
Amerika egy valóra vált álom volt számunkra. Japán nem, mert erről nem is igazán álmodoztunk, hogy oda eljussunk. Nem is hittük, hogy valaha is valóra válhat. Japán hihetetlenül különbözik mindentől, amit eddig láttunk, tapasztaltunk, temérdek oldalt meg lehetne tölteni ennek leírásával. Más világ, más közönség. Három koncertet adtunk ott, a három legnagyobb városban, sok mindent láttunk a kultúrájukból, kizárólag japán ételeket ettünk, és csodás időszakot éltünk át ott kint.

Mit gondolsz a mai grindcore és death metal zenekarokról? Figyelemmel kíséred a színteret egyáltalán?

Követem a színtér változásait, olyan szorosan, amennyire csak az időm és a pénzem engedi. Szerintem egészséges a színtér, rengeteg újító vagy csupán tisztán energikus zenekarral, amelyek megérdemlik a figyelmet. Különösen azokat a zenekarokat kedvelem, melyek egy lépéssel a scene előtt járnak, nem félnek kísérletezni és sokféle stílust egyesíteni a zenéjükben. A svéd zenekarok új generációja, mint a Soilwork, Darkane, Embraced és Gardenian egyike a kedvenceimnek. De természetesen ha ezekről a csapatokról beszélünk, akkor már nem igazán nevezhetjük őket szigorúan death metal zenekaroknak. Nem igazán szeretek kategóriákban gondolkodni, magunkat sem tekintem csupán death metal csapatnak. A zenének mindig magáért kell beszélnie, és nem szükséges túlságosan kategóriák közé szorítani. A metalt szeretem, annak minden formájában.

A God Dethroned azóta megtalálta dobosát, Ariën van Weesenbeek személyében, aki Rotterdam város zenei konzervatóriumában tanul.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2004. október 29.