Shock!

október 17.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Catharsis: Brian élete

CatharsisLétezhet más útja a boldogulásnak a mai mindent rágó, fojtogató vadkapitalista világban, mint a konformitás és az anyagi javak örökös hajszolása? IGEN!!! Az amerikai (egészen pontosan a Georgia állambeli Atlantából származó) Catharsis egy tisztább, szabadabb világ üzenetével érkezett ismét Magyarországra, és mind Gödöllőn, mind Szombathelyen meghallgatása talált. Ahogy azonban a Shock! olvasói előtt sem lehet még túlságosan jól ismert ez a zenei színtér, általában a jelenkori kizsákmányoló világrend és USA-mánia ellenszerét, életképes alternatíváját is csak kevesen lelik hazánkban. Éppen ezért nem értük be annyival, hogy jelen lehettünk a Trafós koncerten, a csapat frontemberét, Briant személyesen is alaposan kikérdeztük...

Be kell vallanom, a koncert előtt nekem is vajmi kevés fogalmam volt a Catharsis mibenlétéről, azóta is legfeljebb ha annyival lettem okosabb, hogy Gödöllőn végighallgattam a műsort, majd otthon a cd-t is... Brian, hogyan mutatnád be a zenekart valakinek, aki még csak érdeklődik iránta, mélyebben nem ismeri?

Szerintem mi punk zenekar vagyunk, bár kulturálisan és társadalmilag külön állunk a punk közösségtől. A zenei irányt tekintve azonban punk bandának tartom magunkat. A punk színteret sokkal inkább tekintjük közösségnek, mint zenei stílusnak. A zenét az ember megveheti és lenyomhatja az MTV-n, de a közösségformálás módja nem olyan dolog, amit áruba lehetne bocsátani.

Én azért úgy vettem észre zeneileg inkább vagytok metal, mint punk zenekar...

Á, számunkra a zenei stílus nem fontos! Punkok vagyunk, mivel a punk közösségből jövünk. A kettő nem ugyanaz! A zenei irányzatok jönnek és mennek a közösségeken belül, de önmagában egy közösség ennél sokkal fontosabb. Egyáltalán nem tartom magunkat metalosnak.

A szövegeiteket, a hozzáállásotokat tekintve viszont a hardcore-hoz húztok.

Talán igen. Metalt mindenesetre senki sem hallgat a zenekarunkból. Punk hatású metalt igen.

Kik a fő hatásaitok, a kedvenceitek?

Ami a hatásainkat illeti, a legfőbb ihletadóink a barátaink. Nem próbálunk mindenképpen olyanok lenni, mint más zenekarok, inkább a kreativitásunkkal igyekszünk gazdagítani a közösségünket. Ahogy azok barátaink is teszik, akik nem zenekarban játszanak. Ha Kate (a zenekar egyik barátja, aki erre a turnéra is elkísérte őket) fog bele valamilyen művészeti projektbe vagy ha mi írunk dalokat, az egy és ugyanaz. Amit pedig Kate vagy bárki más csinál, talán jobban is inspirál bennünket, mint bármely banda, amelynek a zenéjén felnőttünk. Rengeteg jó csapat van és rengeteg nagyszerű arc is, akik sokfajta más jellegű dolgot csinálnak. Ha olyan zenekarokat kéne megneveznem, akiket szeretek, hát a Newborn kiváló! Vagy ott a Tragedy az Államokból, ők is királyok!

És a Creation Is Crucifixionről mit gondolsz? Ismered őket?

Igen, ők is jó barátaink, nagyszerű emberek!

Őket 2000 nyarán láttam a Trafóban és óriásiak voltak.

Ja, mi meg úgy két hete láttuk őket Németországban.

Hozzátok hasonlóan az ő zenéjük is igen fontos üzenetet hordoz.

Igen, ők nagyon találékony figurák. Ez rendkívül fontos dolog! A társainknak tekintem őket.

Amikor turnéztok, fontosnak tartod, hogy olyan zenekarokkal koncertezzetek, akiknek a hozzáállása, mentalitása hasonló a Catharsiséhoz vagy akik részei a D.I.Y. (Do It Yourself, azaz Csináld Magad) mozgalomnak?

Nos, nem örülünk, ha az emberek nem maguk csinálják a dolgokat. Ezért szeretünk olyan bandákkal, egyáltalán olyan emberekkel együttműködni, akik felelősek önmagukért. Számunkra a talpraesett arcok, a jó emberek a fontosak és úgy gondolom, sokkal egyszerűbb talpraesettnek, jó embernek maradni, ha másoktól függetlenül teszed a dolgod.

Mi a véleményed azokról a magyar csapatokról, amelyek előttetek léptek fel a két bulin?

A Dawncore-t már az első magyarországi koncertjeink óta ismerjük, és a másik társaság, a Kevés is remek arcokból áll. Ügyesek. Beszélgettem az énekesükkel és nagyon élveztem a társaságát. Szóval szerencsésnek érzem magunkat, hogy ilyen király bandákkal játszhattunk és hogy ilyen klassz emberekkel voltunk körülvéve! Egyébként nem a fellépő zenekarok miatt lesz jó egy koncert, hanem az emberek miatt, akik eljönnek a bulira. Ha egy jó zenekar olyan emberek előtt játszik, akiket nem is érdekel az egész, a dolog semmit nem ér.

Itt Európában is létezik az amerikai D.I.Y.-hoz hasonló mozgalom?

Persze, ez a világ minden táján létezik, ami nagyon fontos!

A koncerten nemcsak hanghordozókhoz, pólókhoz lehetett jutni, kapható volt két könyv is. Beszélnél ezekről?

Az egyik könyv egyfajta bevezetés a radikális gondolkodásmódba. A másik egy olyan amerikai srác története, aki ugyanazt az életet éli, mint sokan közülünk: kalandozik, nem fizet semmiért, nem dolgozik, szóval nem adja el magát a kapitalizmusnak. Ha tehetnénk, nem is terjesztenénk mást, csak könyveket! Ha eladsz egy pólót, azzal nem sok jót teszel, nem sokat segítesz annak, aki megveszi. Amikor az Államokban koncertezünk, egy rakás ingyenes olvasnivalót tudunk eljuttatni az emberekhez. Ide Európába csak kevés anyagot tudunk áthozni. Amikor itt turnézunk, gyakorlatilag kétnaponta változik a nyelv, ezért mindig próbálunk "tolmácsot" találni a koncerten, hogy legalább az jusson el a közönséghez a saját nyelvén, amit a színpadon elmondok, ha már a szóróanyagot nem tudjuk lefordíttatni. Magyarra sem tudtuk még lefordíttatni ezt az olvasnivalót. Nincs könnyű dolgunk, mert nem akarjuk az angol nyelvet propagálni a turnékon, mintha mindenkinek muszáj lenne angolul beszélnie, hogy boldoguljon. A kapitalista nagyvállalatok már így is túlságosan elterjesztették az angol nyelvet. Ha Budapesten jár az ember, ugyanúgy ott látja mindenütt az angol nyelvű feliratokat. Ettől hánynom kell!.. Ha jól értem a helyzetet, a kommunista rendszer összeomlása után hozzátok is bejöttek ezek a cégek és mindent felvásároltak.

Igen, így történt. Amint lehullott a vasfüggöny, valósággal beözönlöttek ide, mert megszimatolták az üzletet...

...Így aztán ha itt Magyarországon vesz az ember valamit ezektől, a pénz el is folyik az országból és a Nyugat hatalmát erősíti! Ez egy rohadt dolog! Szóval ha angol nyelvű feliratokat látsz, az azért van, mert az angol ennek a hatalomnak a nyelve, amely Magyarországot is kiszipolyozza! Ez nekem is durva, hiszen az angol az én anyanyelvem is.

Sikerült már magadba szívnod némi magyar szókincset?

Csak a káromkodásokat! (nevet)

Mint mindenki másnak...

Hát ja. De amíg van, aki tolmácsol, aki szeretne beszélni és tud is beszélni, addig nincs baj. Nálunk sajnos úgy tartják, hogy az USA a hatalom központja, ezért mindenkinek elég, ha angolul tud. Pedig ha arra gondolsz, hogy egy nyelv a világlátásnak egy módja, akkor bizony minden nyelv egy-egy külön világnézet. Az Államokban pedig az emberek csak egyféleképpen látják a világot, amitől elbutulnak. Ahogy a hatalom is csak butít, a legnagyobb hatalom ostoba emberek kezében van!

Úgy gondolod, ha járod a világot és koncertezel, miközben némi nyelvtudás is ragad rád, azzal hatékonyan tudsz védekezni ez ellen?

Igen! Amikor utazunk, azt nem turistaként tesszük. Próbálunk annyit adni magunkból, amennyit csak tudunk és annyit tanulni is, amennyit csak tudunk. Vagyis nem a magyar emberek pénzével tömjük az amerikaiak zsebét, hanem igyekszünk tanulni abból, amit itt tapasztalunk, hogy azt máshol tovább is adjuk azután, és a másutt tanultakat is szeretnénk itt átadni.

Attól eltekintve, hogy mi nyilvánvalóan jóval szegényebbek vagyunk, mint az USA, szerinted mi az alapvető különbség a két ország között?

Nem is tudom, a kulturális örökség teljesen más. Meg a politikai helyzet is eltérő, miután olyan sokáig kommunista rendszerben éltetek. Az a radikalizmus, amelyet mi képviselünk megint más az Egyesült Államok történelme miatt. A lehetőségek különbözőek. Nem jöhetünk ide úgy, hogy megmondjuk az embereknek, mik a lehetőségeik. Bíznunk kell bennük, hogy együtt jöjjünk rá.

Igaz, hogy már hét éve nem vállaltál munkát sehol?

Így van, 1994 óta nem dolgozom. Az én személyes projektem lényege pont az, hogy pénz nélkül éljek, ameddig csak lehet, mert nem hiszek abban, hogy az időm eladó és szeretném azzal eltölteni, hogy járom a világot, amelyben senkinek nem kell eladnia az idejét. A nagyvállalatok egyébként is aljas dolgokra használják az emberek idejét. Benne vagyok a CrimethInc elnevezésű csoportban, amelyen keresztül kiadjuk a lemezeinket, a könyveket, meg szervezünk egy csomó más dolgot is. Én pedig ebből sem akarok pénzt leakasztani, mert ha az lenne a célom, hogy pénzt csináljak a CrimethInc-ből, azzal meggátolnám vagy legalábbis megnehezíteném saját magunk számára, hogy a nekünk szükséges dolgokra, a jó dolgokra koncentráljunk. Tudod, azokra a dolgokra, amelyek mindenkinek jót jelentenek.

Szerinted ugyanezt bárki más is véghez tudná vinni, bármely más országban?

A helyzet mindenütt eltérő. Nem tudom, hogy Magyarországon megvalósítható-e mindez. Németországban, Dániában, Franciaországban vagy bárhol Nyugat-Európában létezik szociális támogatás. Olyan jólét, amelyhez az Államokban vagy Kelet-Európában nem jutnak az emberek. Számomra nem csupán egy módja létezik a forradalmár életnek, amelyet élek, ez a dolog különböző helyeken különböző módon működhet. Ha pedig oly módon teszem ezt, ahogy az az Államokban lehetséges, akkor szövetkezni tudok másokkal is, akik máshol teszik ugyanezt, csak másképp. Remélem, senki nem gondolja, hogy az én módszerem az egyetlen járható út. Anarchistának lenni számomra annyi, mint elvetni azt a gondolkodásmódot, mely szerint csak egyetlen helyes út létezik, megtalálni a saját utamat és másoknak is segíteni megtalálni a sajátjukat.

Létezik számodra olyan politikai mozgalom, amellyel szimpatizálsz?

Minden olyasmi, amikor a politikusok megmondják az embereknek, mi az igazság, ellenszenves számomra. Ugyanúgy elvetem a kommunizmust, mint a kapitalizmust. A kapitalizmusban mindenki szabad - állítólag. De miután a dolgok valakiknek a tulajdonában vannak (ezek ugye a tulajdonosok, a kapitalisták), tökre nem számít, hogy nekünk, többieknek mi a véleményünk. Azt gondolunk, amit csak akarunk. Amikor az emberek maguk formálják a saját életüket, az nagyszerű dolog. A D.I.Y. mozgalom pedig világszerte működik. Időnként politikai megmozdulásokban is benne van, ahogy tette azt pl. Genovában vagy Seattle-ben. Én ezzel tudok rokonszenvezni.

Milyennek képzeled el a tökéletes politikai rendszert/államformát, amennyiben az ilyesmi létezhet egyáltalán?

Nem gondolkodom ilyesmiben, mert úgyis mindig lesznek problémák. A döntő kérdés az, hogyan közelítjük meg ezeket a problémákat! Amikor azt mondod, a dolgok pillanatnyilag nincsenek rendben, az emberek mindig felteszik a kérdést: milyennek szeretnéd látni a dolgokat? És azt hiszem, egy csomó időt pazarlunk el, ha arról szövegelünk, mit szeretnénk. Az számít igazán, amit MOST teszünk! Ha a dolgok most el vannak baszva, mert egyeseknek van a kezében hatalom, másoknak meg nincs, akkor - ahelyett, hogy elképzelünk egy olyan világot, ahol mindenki szabad és egyenlő - azt a kérdést kell feltennünk, hogyan tudunk együtt dolgozni azon, hogy szabaddá és egyenlővé tehessük egymást! Vagyis a tettek jobban foglalkoztatnak. Mindig a cselekvés számít!

A lemez- és könyvkiadáson kívül milyen egyéb tevékenység jellemzi a CrimethInc-et?

Vannak aktivista megmozdulásaink, tüntetéseket szervezünk, plakátozunk (illegálisan). Utazó performance-csoportokat alakítunk és bábelőadásokat tartunk, aztán rendezünk oktatóprogramokat is... Ilyesmivel foglalkozunk, amikor épp nem zenélünk vagy nem adunk ki könyveket.

Miután ez mind non-profit tevékenység, nem is tudom elképzelni, hogy ezeket bárki utánatok csinálhatná anélkül, hogy előbb-utóbb éhen halna...

Hát nem is mindenki képes rá!

Talán azon múlik az egész, mennyire találékony valaki?

Igen, azt hiszem. Bár nem is elsősorban azon, mennyire vagy találékony, hanem inkább azon, hány barátod van. Én szerencsés vagyok, mert már rengeteg embert ismerek és egy olyan közösségen belül, mint a miénk, mindig van mit megosztanunk egymással. Ha valamelyik városban játszunk a zenekarral és nincs kajánk, mindig ismerek valakit, akinél akad, és meg is osztjuk a kaját. Amikor hat éve kiléptem az akkori melóhelyemről, nem nagyon ismertem embereket, akikkel együtt tudtam volna dolgozni. Magamra voltam utalva, mindent magamnak kellett kikaparnom. Nagyon kemény időszak volt, le is betegedtem az állandó koplalástól. Mindazoknak, akik a versengést megkerülve szeretnének élni, a legfontosabb kérdés az: ki mindenkit ismernek, akikkel együtt dolgozhatnak? Úgy tudjuk támogatni egymást, ha nagyobb közösségeket hozunk létre. Persze a szemétben sosincs elég kaja ahhoz, hogy ingyen el tudjunk látni mindenkit, de minél többen kezdünk együtt dolgozni, annál több kaját tudunk szerezni. És egyre több lesz az alternatíva is!

Ugyanez lenne egy vérbeli D.I.Y. zenekar túlélési taktikája is? Így szerezhet magának egyre nagyobb nevet a banda?

Valahogy így. Viszont mi nem szeretnénk népszerűbbek lenni, mint amilyenek most vagyunk. A kommunista csapatokkal történik ez gyakran. Ott a Rage Against The Machine. Ők úgy gondolják, helyénvaló dolog az, ha egymillió ember néz négyet, és ha négy ember mondja meg egymilliónak, mi a pálya. Az az egymillió ember pedig még pénzt is ad annak a négynek, akik olyanok mint a pártvezérek: sikeresek, megvan mindenük és mindenki sorsa felől döntenek. Ha mi játszunk mondjuk száz ember előtt, lehetőségünk van mindegyiküket megismerni és ily módon egyenlők lehetünk. Nem lesz különleges hatalmunk vagy különleges előjogaink, ami a népszerű bandák kiváltsága. Jó, most már népszerűbbek vagyunk egyes csapatoknál, ami egyfajta kompromisszum. De ennél magasabbra már nem szeretnénk kapaszkodni, mert nem szeretnénk túlvállalni magunkat semmilyen tekintetben.

Ha már szóba hoztad a Rage Against The Machine-t, mennyire hiteles az ő kommunista üzenetük? Vajon nem csupán image-kedésről van szó? Vagy szerinted őszinte a R.A.T.M. mondanivalója?

A megjelenés napján elloptam a lemezeiket és tetszettek, ha-ha! Úgy gondolom, egyes tagok őszinték VOLTAK. Nem így a multik, akik azzá tették a bandát, ami. Azok egyáltalán nem őszinték. Azt hiszem, egy forradalom inkább jelent tízezer Newbornt, mint egy Rage Against The Machine-t. Még ha ki is állnak a saját tetteikért a Rage-esek, akkor sem értek egyet velük mindenben. De hiszek a szolidaritásban, az együttműködésben olyan emberekkel, akik más utakat járnak. A R.A.T.M. pedig egymillió dollárt adományozott gyógyászati célokra, ami nemes gesztus.

Mennyire tartod fontosnak, hogy olyan embereknek is bemutasd a zenédet, akik még nem ismerik annyira ezt a stílust?

Rengeteget turnézunk, úgyhogy rengeteg emberrel találkozunk. Azt hiszem, két fő célja van annak, hogy játszunk. Először is erőt és bíztatást adunk azoknak, akik ugyanazt próbálják csinálni, amit mi. Másodszor pedig megmutatjuk azoknak, akik nem is tudnak a D.I.Y.-ról, hogy a mozgalom létezik és hogy ez egy nagyon király dolog. Nem vagyunk egymagunk ezzel. A legjobb az, amikor kisebb bulikat nyomunk, így mindenki láthat minket és rájöhet, hogy erre ő is képes, mert nem egy olyan nehéz dolog. Aztán ezek az emberek szintén zenekart alapítanak, majd koncertezni kezdenek, úgyhogy őket is látják mások. Szóval nem kell mindenkinek bennünket látnia. De nem is mondjuk senkinek, hogy nem tarthat velünk. Mindenkit szívesen látunk, akit érdekel, amit csinálunk. Nem valami titkos elitnek játszunk. Nekem személy szerint nem is a punk közösség a lényeges, hanem az, hogy az emberek magunk csinálják a dolgokat! Akkor lenne baj, ha a D.I.Y. mozgalom a világ többi részétől elzártan működne, mert így továbbra is magunk csinálnánk mindent, de senki más nem tudna bekapcsolódni. Ez értelmetlen baromság lenne. Rengeteg dolog létezik az életemben a punk színtéren belül és azon kívül, más közösségekben is. Semmit nem tartunk titokban mások előtt.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2004. október 29.