A tavaly novemberi Rage koncert beszámolójában már említettem volt, hogy ezt a dupla CD-s, dupla DVD összeállítást vitték az emberek, mint a cukrot. Nem véletlenül: ez az anyag etalon lesz a jövőre nézve. Mindig haragszom azokra a bandákra és kiadókra, akik felpakolnak valami koncertfelvételt a DVD-re, aztán már megy is a boltokba méregdrágán, mert "a hülye rajongók úgyis megveszik". Na, ezzel szemben a Rage alaposan kihasználta a lehetőségeket, igaz, húszéves jubileumot ők sem minden nap ünnepelnek.
Van először is egy dupla koncert CD, amit otthon, Bocumban, a híres (?) Zeche klubban vettek fel egy éve. Extrahosszú, különleges setlistet játszottak Peavy-ék és vélhetőleg a CD és DVD felvétel miatt a konferálás angolul megy, ami számomra legalábbis furcsa, de az amúgy is anglomán németeket úgy tűnik, nem zavarja. Mi tagadás, mint lemezhallgató én is örülök, hogy nincs "alles klar", "wie geht's?" meg "seid ihr fuckin' bereit?" (ez utóbbi copyright Ralf Scheepers), ugyanakkor ha ugyanezt egy magyar banda játszaná el itthon, nem tetszene... Ettől függetlenül persze a zene zseniális, ahogy az a mai Rage felállástól elvárható, szerintem ahhoz már semmit nem tudok hozzátenni, amit kollégáim (na meg magam is) már több ízben leírtak a banda koncertteljesítményéről - egyszerűen állat, amit ezek hárman a színpadon művelnek.
Valamiért a CD hangzásáért nem voltam odáig, de mikor nekiálltunk a DVD-változat megtekintésének, akkor végleg megadtam magam. Képpel együtt ugyanaz a koncert közhelyesen szólva G.Y.I.L.K.O.S.!!! A kép maga pedig nagyon jó és a vágószobában is tudták, hogy mikor kinek kell látszania. A közönség meg elég kulturáltnak tűnik, valamiért mintha a műanyag söröspoharak se repkednének (nahát, még ilyet!). És, bár a koncert a teljes első DVD-t elfoglalja, az igazi csemegék a kettes lemezen találhatók, példának okáért itt van az összes Rage klip, a 80akárhányas, eléggé amatőr Down By Law-tól egész a Unity lemezes, Oroszországban, helyi stábbal készült Down-ig. A kettő között pedig van minden: igénytelen és igényesebb koncertklip (előbbi a már említett Down By Law vagy Don't Fear The Winter, utóbbi mondjuk a Lingua Mortis, egyveleg); komolyan gondolt, de vicces (Refuge); társadalomkritikusnak szánt, de szintén vicces (Invisible Horizons); stúdiós-viccelődős-emberarcú (True Face In Everyone) és persze akad kimondottan jó, művészi igényességű alkotás is (az Alive But Dead egyenesen hátborzongató). A Deep In The Blackest Hole meg kimondottan nosztalgikus hangulatba varázsolt: istenem, hányszor láttam ezt a szép emlékű (?) Metalla című műsorban a német Viván (könnycsepp elmorzsol)...
De nemcsak a klipek érdekesek, hanem az a viszonylag hosszú, részletekbe menően alapos riportfilm is, amely a 20 éves jubileum kapcsán készült a zenekarral: nagyjából időrendi sorrendben haladunk és párhuzamosan mind a három zenész nyilatkozik először saját dolgairól, majd amikor elérünk a "nagy találkozáshoz", akkor egymásról is. Peavy pedig természetesen mindent elmesél, amit a Rage történetéről tudni kell, bár az megdöbbentő, hogy ez az eredetileg vékonydongájú srác mennyire megváltozott az évek során (már a kilók tekintetében, mintha nem is ugyanaz az ember lenne). Werkfilmek is vannak, bepillanthatunk a bochumi koncert kulisszái mögé illetve két stúdiós zenélésbe is betekintést nyerünk: feltételezem, hogy ezek azok a pillanatok, amikor stúdióban összepróbálják a két dalt (Dies Irae lánykórussal, Falling From Grace) felvétel előtt. Éppen ezért szerintem kár volt rákeverni a kész stúdióváltozatokat ezekre a filmecskékre, mert bár tökéletesen szinkronban van kép s hang, kíváncsi lettem volna, hogyan szólt a dolog akkor és ott. Így is szórakoztató persze a dolog, szó se róla... mindezen kívül pedig négy, különböző érákból származó koncertfelvételhez is szerencsénk van, 87-ből (Battlefield), 97-ből (All This Time, a Lingua Mortis szimpatikusokkal), 99-ből (Beginning Of The End - a mai felállás első turnéjáról) és 2001-ből (Higher Than The Sky - Wacken, kibaszott nagy, pedig ezt a nótát már unnunk kellene!), amelyek között a 97-es a legérdekesebb, ugyanis itt Peavy mesternek semmi hangja nincs, hallhatóan valami betegség miatt. Tényleg kuriózum és valami rettenetes. :-) Azt hiszem, ezek után nem is marad más, mint áttekinteni a rendkívül részletes diszkográfiát...
A külcsín hihetetlenül igényes, nyolcfelé kihajthatós meg mittomén, csakis a Threshold Critical Energy-jéhez hasonlítható. Mondjuk az utolsó két lemez borítójáról (és korábbiakról is) ismerős rókacsapdás fej grafikát röhejesnek tartom, de azzal együtt, hogy a DVD menürendszere is erre a koncepcióra épül, eltekintve a fentiektől, tényleg párját ritkítóan tetszetős a csomagolás. Még egy fasza kis booklet is van, amiről DVD esetén szeretnek elfeledkezni a kiadók. Szóval, forma tekintetében etalon és a tartalom is a teljességre való törekvés jegyében állt össze. Csak gratulálni tudok hozzá! Pontozni? Minek?
