Shock!

május 27.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Demó tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Dystopia: Welcome To The Game

Nem biztos, hogy túl szerencsés névválasztás volt a zenekar részéről a Dystopia, valamiért inkább death metalra asszociáltam, pedig elég távol áll ettől a műfajtól a zenéjük. A csapat 2002-ben alakult egy Dream Theater koncert után, amit le sem tagadhatnának, hiszen az első dal főriffje a megszólalásig dreames. Aztán később Nemesis hatásokról is árulkodik a dal a verzénél. Nagyon. Ezt a négy dalt tartalmazó demót idén márciusban vették fel - ezt csak úgy közbeszúrom, ahogy pörög a lemez.

A második nóta lightosabban indul, valamiért fura módon a régi magyar rockzenék ugrottak be róla, pedig megesküdnék rá, hogy nem ez volt a srácok célja. Viszont nincs nagyon témája a dalnak, hiányolom az igazi refrént, meg valahogy se füle-se farka az egész dalnak. Oké, van benne hosszú gitárszóló, de az is inkább gitármaszturbációnak tűnik (sorry), mint a dal részének.
A harmadik szám újra kicsit súlyosabb, lendületesebb, izgalmasabb, és valahogy lazább is, mint az eddigiek. Érdekes módon meg itt a Skid Row ugrott be az elején, de szerintem ez is merő véletlen lehet. Egyébként ezt érzem a legizgalmasabb nótának a demóról.

Ha eddig nem mondtam volna - de szerintem ezt mindenki kitalálhatta - nem éppen 4/4-ben játszanak a srácok, kedvelik a tématekeréseket, páratlan és váratlan ütemeket.
A negyedik dal egy feldolgozás, ami meglepő módon nem progmetal, hanem gigantikus halálos metal, izéé, Megadeth, méghozzá az A Tout Le Monde. Nem biztos, hogy tökéletes választás volt, egyetlen egy dolog veszett el a dalból: maga a dal ereje. Kicsit punnyadt, ráadásul a gitárszóló eléggé el lett sikamikálva.

Összességében hangszeres teljesítményt nézve biztató a zenekar, nagyjából pontosak a dalok, a szólógitáros srác (vagy srácok) jó úton jár(nak), a szokásos gyermekbetegségek jegyeit hordozza magán a demo: még kialakulatlan stílus és dalszerkezetek, de ez idővel mind orvosolva lesz. Ami viszont nagyon orvosolandó, az az énekes hangja, még nagyon bizonytalan - nem hamis, csak a jelenlegi kicsi hangterjedelmét még nem igazán tudja kezelni, erőtlen és fantáziátlanok a dallamai (na jó, a Megadeth magasabb részeinél hamiskás is volt). Másrészt az angol kiejtése nagyon-nagyon magyaros. Amíg nincs egy laza, biztos angoltudása (és énektudása), addig talán érdemesebb lenne magyarul énekelnie, mert ezt így, ebben a formában kifejezetten rossz hallgatni.

Ebből a zenéből ki lehet indulni, sokféle zene hatását magukba szívni (nem csak a dreamet, sőt, azonnal letiltanám a zenekart róla, kópiacsapat van épp elég a világon), gyakorolni orrvérzésig, témákat ügyesen összeilleszteni (!!), koncertezni és majd pár év múlva a földig csattintani a kritikusok alsó állkapcsát.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.