A

• A Pale Horse Named Death: igazi újrakezdés
• Accept: „Ez a lemez mindenképpen szuper-sikeres”
• Accept: „Tisztában voltunk azzal, hogy sokat veszíthetünk”
• Action: „Ha Mike Muir még most is a színpadon ugrál, akkor nekem is van jövőm”
• Ad Astra: „Nem egyedül az emberek tehetnek arról, hogy nem nyitottak”
• Adrenaline Mob: „A Dream Theater korai időszakára emlékeztet ez a csapat”
• Adrenaline Mob: „Ebben a csapatban komoly potenciál rejlik"
• Adrenaline Mob: „Ennek a zenekarnak négy frontembere van”
• Aebsence: „Ez a zene valóban nem divat”
• Aebsence: „42, amúgy meg a szerelem”
• Aebsence: „Lényegtelen, hogy sokkoló rock-sátánnak tartanak, vagy röhejes bohócnak”
• Aebsence: „Nem kell rágörcsölni”
• After All: „Számomra sincs olyan, hogy tökéletes”
• Airbourne: az új ausztrál ütőkártya
• Alabama Thunderpussy: „Teljes városrészek tűntek el örökre a föld színéről”
• Alex Holzwarth: „Sosem jó, ha egy zenekarból két-három verzió is működik”
• Alex Skolnick: „Olyan volt szembesülni Coltrane-nel, mint amikor először hallottam Eddie Van Halent”
• Alice In Chains: fekete-kék mámor
• Alter Bridge: „Ma már senki sem képes eladni tízmillió lemezt”
• Amberjack: „Nem a plafont nézzük, hanem a második-harmadik lépcsőfokot”
• Amnezia: „Tanulni, tanulni, tanulni”
• Ámok: gótikus erotika a Nevergreen után
• Amon Amarth: zsigerien jó lemez
• Amon Amarth: „Ismét sikerült feltérképezetlen területre tévednünk”
• Amorphis: az univerzum titkai
• Amorphis: új énekes, új erő
• Anathema: a remény útja
• Angerseed: „Nem mennyiségre, hanem minőségre törekszünk”
• Angertea: avagy a nagymágocsi DNS-térképezők lesújtanak
• Angertea: „A zenénk átvisz minket egy totál más állapotba”
• Anneke van Giersbergen: „Nem szabad mindig a jövőbe nézni, élvezni kell a pillanatot”
• Annihilator: 2001-es változatosság
• Annihilator: Alice újra a pokolban
• Annihilator: villáminterjú Joe-val
• Annihilator: „Kevesen voltak olyan állhatatosak, mint mi”
• Anno Domini: debreceni súly
• Anthrax: közeledik nyugatról a járvány...
• Anthrax: otthon, édes otthon
• Anthrax: „Szívesen eljátszanánk a koncerteken a Worship Music összes dalát”
• Anvil: „Még a Motörheadbe is hívtak, de nem fogadtam el”
• Apey & The Pea: félúton a Sleep törvényei és a Pantera heréi között
• Apocalyptica: romantika és művészet
• Apocalyptica: „Ha egy nagyzenekarral játszol, nem kerülhet homokszem a gépezetbe”
• Apocalyptica: „Néha nagyon vaskalaposak tudnak lenni a rajongók”
• Arch Enemy: Amott tesók művek
• Arch Enemy: munkamánia és szabadság
• Arch Enemy: végre itt az ősellenség
• Arch Enemy: „Eszünk ágában sincs magunkat skatulyákba zárni”
• Archaic: „Az underground mindig is kegyesen bánt az övéivel”
• Arcturus: „Mindig az a legfontosabb, hogy új dolgokat próbálj ki”
• Arena: álmok zenébe öntve
• Arjen Anthony Lucassen: az alkotó a gép mögött
• Ark: totális művészi szabadság
• Armored Saint: peches kultzenekar
• Armored Saint: tíz évvel a Revelation után
• Art Of Dethronement: nyolcan egyért
• Asian Dub Foundation: a rasszizmusról
• Asphalt Horsemen / The Joystix: cowboyos szembenézés az élet szemétségeivel
• Asphalt Horsemen: „A southern címke a legkisebb közös többszörös”
• Asphalt Horsemen: „Két-három generáció kiesett itthon a rockzenéből”
• Asphalt Horsemen: „Vegyél normális hangfalakat!”
• Audionerve: „Itt is a gyilkos groove-oké a főszerep, de emészthetőbb formában”
• Audrey Horne: „Néha szükség van a megújulásra”
• Auróra: illegális bálozók
• Auróra: punk mindhalálig
• Auróra: „Az MR2-jelenség rohadt kínos”
• AWS: „Itt nem egy konkrét produkció, hanem egy szubkultúra győzött”