Egyelőre nem sokat lehetett még hallani az Amnezia zenekarról, ám amit eddig tudunk róluk az máris csak pozitívum. Stílusuk, megjelenésük egyaránt figyelemfelkeltő, így semmi akadályát nem láttuk, hogy egy kicsit jobban beletekintsünk a csapat jelenlegi helyzetébe.
Egész jó eredményeket értetek el a szolnoki Denevér Tehetségkutatón. Minek köszönhetitek ezt - természetesena zsűrin kívül?
Nem két éve zenélünk együtt és ez lejön a közönség felé is. Ez a fesztivál számunkra egy jó ugródeszka volt arra, hogy megmutathassuk a közönségnek, a zsűrinek, magunknak, és nem utolsósorban a barátainknak, akik elkísértek minket, hogy a munka előbb-utóbb meghozza gyümölcsét.
Milyen tapasztalatokat szűrtetek le a rendezvény alatt?
Elsősorban azt, hogy Szolnokon olcsó a sör és a természet még mindig erősebb, mint az ember. A rendezvényről pedig csak annyit, hogy teljesen király volt. Amúgy meg szükség van itthon hasonló rendezvényekre, mert nagyon sok csillag ragyog az égen úgy, hogy fel sem tűnik senkinek. Nagyon sok csillag alszik ki idő előtt.
Egy 3 számos felvétellel már rendelkeztek. Mit kell róla tudni?
600 Ft-ba kerül. (nevet) Mindhárom nóta más életérzést közvetít, de mégis minket jellemez. A felvétel jó hangulatban telt az Utopia stúdióban, barátunk, Jung Norbi közreműködésével. Ha valakit érdekel a dolog, a zenekar címén megrendelheti. Vegyétek, egyétek!
Tetszik a zenekar színpadi megjelenése. Sokak szerint az "imidzs" nem fontos. Nálatok ez mennyire meghatározó?
Egy zenekar bármilyen zenét játszik, alá kell támasztania a látvánnyal, különben nem lesz egész a produkció. Számunkra az "imidzs" nemcsak az öltözködésben jelenik meg, hanem a gondolatvilágban, az érzésekben, abban, hogy mit miért mondunk. Egy zenésznek, amit kijelent a színpadon, fel kell tudnia vállalni a civil életben is.
Kik a csapat példaképei, kedvencei?
Amióta Bebe a Back II Black énekese, ők az "istenek". (ha-ha) Na, de komolyan: a zenekaron belül mindenkinek megvannak a saját kedvencei: Sepu, RHCP, Lica, Guns, Mustaindeth, stb. Ezekből merítjük az ihletet.
Úgy tűnik, a dallamos rockzene ismét egyre népszerűbb. Ezzel kapcsolatban láttok valamiféle pozitív fejleményt hazánkban?
Örülünk ennek, mert huszonévesen viszontláthatjuk azokat a zenekarokat, amelyekre tizenévesen "léggitároztunk". Igény mindig is volt a metal zenére, csak a mélyen tisztelt média felejtette el. Aki egyszer megérezte a fém ízét, nem kíváncsi a műanyagéra.
Mennyire alakult ki a zenekar arculata mára? Kell-e esetleg valamin még változtatnotok vagy így vagytok jók és kész?
Mi vagyunk az Amnezia és hiába is kínlódnánk, mindig is azok maradunk, akik voltunk és most vagyunk. A változtatást nem elsősorban a zenekar külsőségeiben, hanem belső értékeiben látjuk. Ahogy Lenin mondotta volt: "Tanulni, tanulni, tanulni.".
Hogyan tovább?
Szeretnénk minél több emberrel megismertetni a muzsikánkat, minél több helyen játszani, minél több nő, sör, rock'n roll!
