Shock!

december 04.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

V/A: Viva Carlos!: A Supernatural Marathon Celebration

Megint csak fogom a fejemet: Santana tribute lemez! Nálam! Csak valami tévedés lehet! Mivel azonban koncepció kísértetiesen hasonlít a Steely Dan előtt tisztelgő albumhoz (ugyanaz a kiadó, ugyanolyan a lemez kiállítása, az alkotógárdák között is vannak átfedések), amelyről szintén én emlékeztem meg, talán mégsem landolt rossz helyen.

megjelenés:
2006
kiadó:
Mascot / Musicworld 2000
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 0 Szavazat )

Sőt, az igazsághoz hozzátartozik, hogy van is itthon két Santana bakelitem és bizony akadnak ezeken olyan nóták, amelyek egyenesen tetszenek.

A 70-es évekbeli Santana munkák között bizony igen kemény, hard rocknak is titulálható dalok is akadtak, ez annak idején annyira meglepett, hogy meglepetésemben meg is tartottam ezt a két lemezt, noha igen ritkán (=kb. soha) nem kerülnek elő. Az évek, évtizedek során azonban a jó Carlos túlságosan is beleborult a latino ill. slágeres irányba: a '98-99 körüli nagy visszatérése utáni számaitól, melyeket orrba-szájba nyomtak (nyomnak ma is) bulikon, rádióban stb., pl. kimondottan rosszul vagyok.

A gitárjáték önmagában pedig nem is túl nagy durranás, inkább az egzotikus jelleg lehet az, ami oly sokaknak bejön a Santana együttes muzsikájában, hiszen a latin zene nem kimondottan (elektromos) gitárközpontú és pont ezen hangszer domináns jelenlététől lesznek különlegesek Carlos bátyánk dalai. Objektíven szemlélve a dolgot és ezt a tisztelgő albumot hallgatva persze jó (sőt kiváló) zene ez, kellemes a háttérben, de rákoncentrálva kicsit azért lefáraszt, bepunnyaszt. Szívesen meghallgatom egy kocsmában, koncerten, táncos vagy nem táncos bulin, sőt, cikkírás céljából is (értsd: nem sajnálom a rá fordított időt, nem morgok magamban, hogy mi mindent hallgathattam volna ebben az 50 percben), de nem sok minden motivál arra, hogy kocsiban/otthoni hifiben magamtól is jól megküldjem.

Mindez persze csak ízlés kérdése: számomra ez a finoman jazzes, csak kicsit rockos latin zene csak simán szórakoztató, másnak pedig ennek hallatán pezsdül fel a vére, mint ahogy mi mondjuk a riffekre izgulunk rá. Vájt füleknek is nagy élmény lehet, legyél akár a rock, a jazz, a klasszikus zene vagy akár az igényes pop fanatikusa: a gitárosok (akik közül egyedül Vinnie Moore-t ismerem és Eric Johnsonról hallottam korábban, néhányan pedig a Steely Dan tribute-ről ismerősek) rendesen odateszik magukat, mesterüket bizony néha túl is szárnyalva; a háttérben pedig izgalmas dobjáték és finom Hammond-szőnyeg is gondoskodik a teljes ellazulásról. Kikezdhetetlen igényességű anyag, de elsősorban Santana rajongóknak és zenészeknek szól – nyilván az örömzenélésen kívül ez is volt a projekt célja.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.