Tehachapiból származik a zenekar, ami nevével ellentétben nem Dél-Amerikában van, hanem Kaliforniában és a zenekarban öt tinédzser zenél. Nem, nem táncoló fiúcsapatról van szó, hanem hc zenekarról, a keményebb fajtából, tehát a Sick Of It All, Cro-Mags ösvényen próbálnak helyezkedni.
A lemez hangzása elég tré, mintha valami rosszul kódolt mp3 szólna, csireg-csörög, a cinek bántón élesek. A vokalistáról nem tudtam eldönteni, hogy kislány vagy kisfiú, illetve milyen nyelven ordít. A riffek középtempósak, az a döngölős fajta, elég egysíkú és egyszerű az egész, meg néha van benne csordaordítás, ami tizenpár éve a Biohazard fénykorában volt roppant divatos. Ma már korántsem az.
Kicsit unalmas is a harmadik szám után a zene, csak várja, várja az ember, hogy történjen valami, de nem. Kezd fárasztóvá válni a folyamatos csörömpölés, a hóttegyszerű sikamika riffek, a kiszámítható kiállások, váltások és persze a vokalista hangja, aki egy hangon ordítja végig az egész lemezt, ráadásul nem lehet tudni mit kiabál ennyire, szavát nem érteni, viszont az biztos, hogy a magánhangzók közül csak és kizárólag az "á" betűt ismeri, mert mást nem hajlandó használni.
Ez még a kilencvenes évek elején is gyenge teljesítmény lett volna.
