Shock!

A lengyel Squash Bowels már több, mint tíz éve létezik, ennek ellenére eddig mindössze két önálló lemezük jelent meg. A 2002-es The Mass Rotting - The Mass Sickening előtt kizárólag demo kazikkal és mindenféle split EP-kkel okoztak - stílusosan fogalmazva - férgektől hemzsegő, gennyes lelki sebeket a hallgatóságnak, olyan szentimentális lelkületről és páratlan muzikalitásról árulkodó formációk társaságában, mint a Maligant Tumor vagy az Infected Pussy.

Bevallom töredelmesen, ezzel a kritikával alaposan elkéstem, ugyanis itt a tavasz, a disznóvágási szezonnak vége, a zenekar No Mercy névre hallgató lemezét pedig a jóisten is eme visszataszító tradíció aláfestő zenéjének teremtette. A zenekar képviselte vonalról amolyan posztmodern Böhm bácsiként annyit mondanék: nomen est omen. Természetesen death metalba ágyazott hentes- és mészárosgrindcore-ról van szó, minden különösebb világmegváltás nélkül. Bleastbeatek és ún. tika-tika ritmusok váltogatják egymást, mindehhez pincébe hangolt gitárok társulnak, illetve egy hörgőhurutos vokalista, aki mindvégig remekül imitálja a haldokló mangalica haláltusáját, sőt, itt-ott mintha Darth Vader sisakját is a fejére húzná. Aztán fröccsenek az agyvelők, röpködnek a végtagok, szökőkútként spriccel a vér sugárban szakadatlan.

Egy szó mint száz, egyéniség nem sok szorult a csapatba, de védelmükre szolgáljon, hogy magabiztosan járják a nagy elődök (főként a korai Napalm Death és Carcass) által kitaposott belek ösvényét. Egészen jó témák és váltások sorakoznak itt, és az is tisztán lejön, hogy a srácok nem egy hete játszanak a hangszereiken. A magam részéről csak munkahelyi idegösszeomlás vagy súlyos szerelmi bánat következtében jutna eszembe tíz percnél tovább hasonló c-kategóriás hulladarálást hallgatni, viszont fanatikusoknak kötelező jellegű mű.