A két tagú német black metal csapat 97-es alakulásakor még Megiddo néven működött, majd átnevezték magukat, illetve azóta ők is egyfajta modern black metalt akartak játszani. Hogy a Metal Blade miért pont őket halászta elő, rejtélyes, mivel semmi egyénit nem csinálnak, csupán megpróbálnak a Satyricon és az Emperor farvizén elevezni.
Igazából azt sem lehet mondani, hogy rossz, amit csinálnak, csak olyan semmilyen. Korrekt, ám átlagos zene, negyven percben. Akadnak egész jó pillanatai a lemeznek, bár azokról legtöbbször a már említett Satyricon jutott eszembe – ők is el akarták csípni ezt a groove-orientált, laza stílust, csak náluk az a hangulat hiányzik, amitől az ember tarkóján feláll a szőr. Viszont ha már szatírékat másolják, illett volna valami harapósabb soundot kreálni, ehhez a fajta blackhez ez vérszegény. Nem nekro-kása, hanem ez is átlagosan semmilyen, ettől még a nekro-hangzás is jobb lett volna.
A borító egy tragikum, a zene azért ennél lényegesen érdekesebb. Ennek ellenére csakis azoknak ajánlott, akik újkori black-diétán élnek, egyébként nagyjából felesleges anyag.
